Tiszatájonline | 2014. január 27.

Sokáig kell élni

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ LEVELEZÉSE I. 1901–1907.
Az Írók boltjában teltházas érdeklődés kísérte január 16-án a Kosztolányi Kritikai Kiadás sorozat újabb, hetedik darabjának, a levelezések első kötetének bemutatását. Mészáros Sándor, a sorozatot gondozó Kalligram Kiadó főszerkesztője beszélgetett Buda Attilával, Józan Ildikóval, Sárközi Évával és Veres Andrással. […]

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ LEVELEZÉSE I. 1901–1907. 

Az Írók boltjában teltházas érdeklődés kísérte január 16-án a Kosztolányi Kritikai Kiadás sorozat újabb, hetedik darabjának, a levelezések első kötetének bemutatását. Mészáros Sándor, a sorozatot gondozó Kalligram Kiadó főszerkesztője beszélgetett Buda Attilával, Józan Ildikóval, Sárközi Évával és Veres Andrással.

A kritikai kiadás körüli munka már 2007 óta folyik, a sorozatban a halálközeliség dokumentumaként is szolgáló, eddig kiadatlan beszélgetőlapok után olyan prózai művek feldolgozása következett, mint az Édes Anna, az Esti Kornél, a Nero, a véres költő, és a Pacsirta, ezeken kívül pedig egy, a spanyol műfordításokat feldolgozó kötet jelent meg. Amint azt Veres elmondta, mivel Kosztolányi esetében tudományos igényű életrajz nem áll rendelkezésre, a kutatócsoport a levelezések kritikai kiadásának előrehozásával igyekszik pótolni ezt a hiányt, ezzel elősegítve a sorozat további darabjai körüli munkálatokat. Ugyanezen okból a levelezés feldolgozásához hasonlóan a bibliográfiai munkák is folyamatban vannak, a kutatók ugyanis a genetikus szövegkritikai megközelítés mellett a tények pozitivista tiszteletét is fontosnak tartják, Buda Attila e két szemlélet egyensúlyba hozott, együttes érvényesítésében látja a vállalkozás erejét.

A Réz Pál által szerkesztett legutóbbi, 1996-os levelezéskiadáshoz képest a mostani vállalkozás többszörös anyagot fog feldolgozni, már az első kötet is vetekszik terjedelmében a Réz-féle kiadvánnyal. Amellett, hogy a kontextualizálás érdekében a mostani munka a Kosztolányi által írt leveleken kívül a neki írott leveleket is tartalmazni fogja, a tetemes terjedelem létrejöttében az újabban előkerült anyagok is szerepet játszottak: az első kötetet ezek miatt kellett a tervezett 1908 helyett 1907-tel zárni. A hiányzó levelek száma azonban még így is magas, mind a korai, mind a kései korszak esetében. Kimondottan érvényes ez Zalai Bélára – a filozófusra, akivel intenzív levelezésben állt Kosztolányi mellett Babits is – és a kései korszakból a külföldi levelekre.

A felvezetés után Mészáros a filológusi munkák esetleges kultuszromboló hatását vetette fel, megemlítve Márton László egy, még a Réz-féle kiadás által inspirált írását, melyben Márton Kosztolányit az egyik legjellemtelenebb magyar írónak nevezi. A jelenlévők finoman, visszafogottan mentegették Kosztolányit, – Józan Ildikó szerint „mi is” ilyenek vagyunk, Buda Attila pedig Mártonra reflektálva úgy fogalmazott, hogy vigyázni kellene a felsőfokú jelzők használatával – de a válaszok hamar áthajlottak a múltbéli arcépítések, arcrombolások példáinak sorolásába, melyeket a mostani munkálatok tártak fel. Sárközi Éva például elmesélte egy eddig is sokat hivatkozott, Kosztolányi által Adynak írt levél kapcsán, hogy abban a perzsa szó (Ady Lajosné és Dénes Zsófia általi) ‘pária’-ként való dekódolása gyökeresen megváltoztatja a jelentést, büszke felvállalásból megalázkodást kreálva.

Józan Ildikó is elmesélt több szövegromlási sztorit. Például Kosztolányi egy levelében úgy fogalmaz, hogy Petőfi a természetet színpadnak érezte, ellentétben az eddigi olvasattal, mely „kínpad” volt. Azonban olyan esetek is vannak, amikor szándékolt a szöveg megváltoztatása: egyik levelében Kosztolányi író-költő kortársait szidja. Ezek a sorok más-más mértékben, de mind Kosztolányiné, mind Babits kiadásában csonkolva lettek. Értelmezés-, és megítélésbeli különbségek azonban nem csak a Kosztolányihoz időben és más aspektusokból is közelebb állók, de a mostani kutatók között is akadnak. Szegedy-Maszák Mihály, a Kosztolányi Kritikai Kiadás főszerkesztője a közönség soraiban ülve vett részt a bemutatón, és hozzászólásában viszonylag csípősen nyilatkozott Lányi Heddáról, Kosztolányi első szerelméről, míg Veres túlzónak érezte a „befeketítő” álláspontot. Az anyag egyébként ebben az ügyben már biztosan bővülni fog, Sárközi Éva ugyanis megtalálta Lányi Hedda unokáját, így most eddig ismeretlen, Lányi által Kosztolányinak írt levelek érkezését várja, de eltökélten bízik benne, hogy Radákovich Máriához, utolsó nagy fellángolásához fűződő anyagokat is sikerül majd előkerítenie.

A levelezéseket egyébként jelenleg négy, a teljes Kosztolányi Kritikai Kiadást pedig harminc kötetesre tervezi a csoport, tehát, ahogy Mészáros is fogalmazott, sokáig kell élni.

Pintér Leila