Siniša Tucić versei
Én optimista költő vagyok,
béna az írógép
fekete szalagjával szemben.
A papír, a szalag szövetségese,
kamuzik az olvasónak.
A szalagon természetesek a lyukak,
melyek optimisztikus betűket költögetnek.
[…]
Írógépszalag
Én optimista költő vagyok,
béna az írógép
fekete szalagjával szemben.
A papír, a szalag szövetségese,
kamuzik az olvasónak.
A szalagon természetesek a lyukak,
melyek optimisztikus betűket költögetnek.
Kimásznak a sötét barlangból,
depresziósan,
a fehér papír
napvilágára.
WC-papír, vonat és napilapok
Az igazi művész napilapokból van összegyúrva
ólombetűk aszőrös lábak helyett
a bacilus részecskéiből konstruált vörös vonat
a vonat lépcsőin pálinkás dög
repedés a szabályozólázadó rendszerben
a művész szabálytalan rajzai a csatornában
büdös a szartól
kanosan húz el a pucér nő mellett
a pucér nő a pop-art jelképe
Ana Karenjina vörös vonata elé veti magát
a könyv végén melyet a művész nem olvasott el
a művész a vonat
napilapokból összegyúrva
ólombetűk a vonatkonstrukció helyett
villanyvagonok a cikkek helyett
bacilusrészecskék a szőrös lábak helyett
kék vonatot utánoznak
mely részegen vesztegel a peronon
állva rajzolja a pop-art jelképét
a nő pálinka, házi peronos dög
a művész rajzán
a nő WC-papírral van körbetekerve
a sikertelen öngyilkosság után
elviszi a mentő
Ana Karenjina orvosi eset lesz
a művész napilapokból van összegyúrva
Új hazák
Új hazák
Végtelen techno
Örvénylenek a képek
Kocsikázás
Végtelen techno-tájak
Végtelen techno-hegyek
Elektronikus göndör tündérek
Elérhetetlenek a mobilon
Hiába ír valaki üzenetet
Kocsikázás közben
Techno-tájban
Techno-tüzek égnek
Minden gyúlékony
A meggyulladt kő
Fényesen nevet
A techno-tájban
A lelkes nomádok
Váratlan fluxusai
Hontól honig
Honlaptól honlapig
A csend gyúlékony
Az autó lehalkította motorját
A kerék a korlátmellett pörög
A szerpentineket utánozza
Örökké tudja merre tovább
Örökké áthalad
Örökké fluxusok
Végső átjárók
A szerpentinek gyilkolnak
Fényesek a techno-kanyonok
A vízierőmű áramot termel
Techno-zene dönget
Én itt vagyok
Nyomorult kis értelmiségi
Barátom a kolostorba tart
A dombra fel.
Szétszedhető műanyag világ
Csupán egy dombhátra van szükségünk a hegyen,
Hogy szétnyissuk a műanyag székeket,
Szétterítsük a napernyőket,
Drótot rakjunk a kőre,
S rostélyozzunk.
És akkor,
Kifeszíthetnénk a sátrat.
Igazából
Egy kicsit nagyobb nyaraló kell.
Valami kamp-ház féle,
Csak szét lehessen szedni.
Tán egy napon
Több házikóra lesz szükségünk,
Valami kamp-lakónegyed-félére,
Körzeti orvosok csomópontjaival.
És utána játszhatunk,
Szétszedhetjük az egész várost,
Házakat, iskolákat és utakat,
Utána meg
Templomokat, dzsámikat, katedrálisokat,
Kerül, amibe kerül,
A szétszedhető, becsomagolt anyagokat
Kisebb kamikonokkal szállíthatjuk ide.
A puskák is szétszedhetőek,
Az ágyúk, a tankok is,
Még a repülők is,
Semmi sem hatalmas,
És mi a sajátunk
Végül?
Vannak folyóink, hídjaink, embereink,
Gátépítő hódjaink is.
Ovis kérdés:
Mi hiányzik még?
– Pornográfia! – kiáltják kórusban a kölykök.
Rendben,
Vannak szétszedhető
Trafikjaink is,
Kirakatukban pornó-lapok.
És aztán
Mi mindent szedhetünk még szét?
Vonatokat,
Az éjjeli metróvonalakat,
A metró felszínre tör a mélyből,
Van fennsíkunk.
Mi kell még?
Három levágott ember,
Szétszedhető késekkel estek nekik,
Egy fekete, egy sárga, egy fehér,
Hogy teljessé tegyük a multikulturalizmus képét,
A távoli szigetek képeslapjait.
Nesze a szétszedhető élet.
Multimediális személyiség
A költő pop.
A költő alkesz.
A költő komisszár.
A költő szerető.
A költő a költőnek kikaparja a szemét,
Lábbal rugdossa a gyomrát,
Széttöri az álkapcsát,
Kitépi a körmeit,
Kényszeríti, hogy hatkor ébredjen, irány a munkába!
A költő óbégat!
A költő tilt!
A költő cenzuráz!
A költő gyengéd.
A költő csendes.
A költő szép.
A költő picsog!
A költő imádja az elnököt,
A költő az elnök,
A költő kontár orvos,
Multimediális személyiség.
A költő vizet vedel,
Dinnyét cipel a kezében,
Helyi járatokon utazik,
Hazamegy,
Megmossa kezét a fürdőszobában,
Előveszi a távirányítót,
Bekapcsolja a tévét,
És két napig meditál.
A költő pszichológus.
A faterja filozófus.
Az elnök tunya államban éldegél!
Egy barom a konditerembe megy,
Kikerüli a költőt,
A költő nem lát semmit,
A költő tovább fütyörészik az utcán,
Elhalad a szotyiárus
Nagymama mellett.
Költő!
Komoly zenét hallgat,
Hérekleitoszt, Nietzschét, Pessoát olvas,
Majd beszop egy Guaranát.
Orcsik Roland fordításai
(Megjelent a Tiszatáj 2013/7. számában)
