tiszatáj | 2022. január 22.

Samah Moustafa versei

Samah Moustafa (e. Szamáh Musztafa), egyiptomi költő, a deltavidéken született, Tantában él, a helyi Irodalmi Klub vezetője.

A bánat évében

A bánat évében 
Siratott 
Negyven éven át
És íme, kérdi a jósnő 
Kiért ez a gyász ma? 
S a válasz: a veszteségért
A könnyek
S a sovány magány
..........
A jósnő azt mondja
Veszítjük lomjainkat 
S a városban íme, az igaz
Ó ti vadszamarak
Most hallgattok
........
A jósnő azt mondja
A nyelv bűnét 
Nem bánom meg
.......
Fogságba vetették
Áruként 


(Júszuf nem létezett)

Júszuf nem létezett
Zulejka sem létezett 
De a Nagyhatalmú igenis létezett Egyiptomban
......
Ó, te mesemondó, mennyi prófécia
Lejla megfésülte a férfi ősz haját
Ha létezett 
Az angyalok megajándékozták a prófétaság pillangójával
Ha hitte
De Lejla meghalt
S vele halt a néha csendet 
Kívánó ajkak vágyakozása 
......
Állj magad mellé
Vagy az égi angyalokhoz
A kút kávája a szomjúságé 
S a vágyak kútja a sirató asszonyoké
Kiszáradtak a szüzek könnyei 
Hát melyikük volt közelebb a jámborsághoz 
.......
Zulejka
Az ágak fölvérezték a térdem
Napomat megtartja az ördögcérna varázsfőzete
Megízlelem 
Nem fogom vissza elmém
Mondták, a bagoly romok közt él 
S az énekesmadarak a paradicsomban 
…...
Mire gondoltak az asszonyok, mikor azt mondták
„Te vagy a legédesebb, Júszuf, 
Tessék a párna, íme a kés

Elgyöngült a kérő és a megkért”

TÜSKE LÁSZLÓ fordításai


(Megjelent a Tiszatáj 2021. januári számában)