Samah Moustafa (e. Szamáh Musztafa), egyiptomi költő, a deltavidéken született, Tantában él, a helyi Irodalmi Klub vezetője.
A bánat évében
A bánat évében Siratott Negyven éven át És íme, kérdi a jósnő Kiért ez a gyász ma? S a válasz: a veszteségért A könnyek S a sovány magány .......... A jósnő azt mondja Veszítjük lomjainkat S a városban íme, az igaz Ó ti vadszamarak Most hallgattok ........ A jósnő azt mondja A nyelv bűnét Nem bánom meg ....... Fogságba vetették Áruként
(Júszuf nem létezett)
Júszuf nem létezett Zulejka sem létezett De a Nagyhatalmú igenis létezett Egyiptomban ...... Ó, te mesemondó, mennyi prófécia Lejla megfésülte a férfi ősz haját Ha létezett Az angyalok megajándékozták a prófétaság pillangójával Ha hitte De Lejla meghalt S vele halt a néha csendet Kívánó ajkak vágyakozása ...... Állj magad mellé Vagy az égi angyalokhoz A kút kávája a szomjúságé S a vágyak kútja a sirató asszonyoké Kiszáradtak a szüzek könnyei Hát melyikük volt közelebb a jámborsághoz ....... Zulejka Az ágak fölvérezték a térdem Napomat megtartja az ördögcérna varázsfőzete Megízlelem Nem fogom vissza elmém Mondták, a bagoly romok közt él S az énekesmadarak a paradicsomban …... Mire gondoltak az asszonyok, mikor azt mondták „Te vagy a legédesebb, Júszuf, Tessék a párna, íme a kés Elgyöngült a kérő és a megkért”
TÜSKE LÁSZLÓ fordításai
