Tiszatájonline | 2023. január 19.

„Röhögésig elszomorodni”

PALÁDI ZSOLT: SZABADSÁGOT SVÁJCNAK!

JAHODA SÁNDOR RECENZIÓJA
Úgy néz ki, jelentősen megszaporodtak, sőt szaporodnak hazánkban azon megjelent könyvek száma, amelyek megtapasztalt, megélt, sőt megszenvedett élethelyzeteket jelenítenek meg – humoros köntösben. Ezekre igen-igen nagy szükségünk van. Nos, ilyen kötet jelent meg Paládi Zsolttól is Szabadságot Svájcnak! címmel, melyet a Hungarovox Kiadó adott közre a tavalyi esztendőben.

Nagyon mai könyv ez. Szinte sistereg az iróniától a következő részlet, mely a címadó novellából való: „– Elviselhetetlenné vált az élet számunkra Svájcban. – nyilatkozta az egy svájci menekült. – Izgalmakra vágyunk, de nem kapjuk meg. Azt hallottam, Magyarországon nem fogunk unatkozni. Úgy legyen! Nagyon vágyom már ebbe a csodálatos országba!” (14.) És ha már itt vannak, Csodaországban, tessék: „– Egyelőre élvezzük a helyzetet – mondják –, hogy a választásoknak itt valóban tétje van, s hogy itt mindenkivel megtörténhet minden.” (16.) Igen, ez így is van.

(Sajnos) nagyon is jól értjük a helyzetet. Épp ezért harsan fel a nevetésünk. De épp itt a bibi. Nevetünk. Aztán rögtön elszomorodunk. Mert ráismerünk: „Ezt a vad mezőt ismerem, / Ez a magyar Ugar.” – hogy Adyt idézzem. És tiszta nevetésünk mint a füst száll el.

Viszont megvan Paládinak egy különleges képessége. Bármikor fel tudja kelteni – újra meg újra – eltünedezett jókedvünket. Talán, mert változatosak a kisprózái, talán, mert nem túl hosszúak. Arányosak. De hát miket is fecsegek itt összevissza? Átadom a szót az írónak: „Az ilyen fecsegés hallatán aztán megkeseredik az ember szájában az édeskés Kőbányai.” (37.) És torkunkon akad a nevetés: „Pásztor József – a barátainak csak Joci – először akkor gondolt arra, hogy tömeggyilkos lesz, amikor ugyanazon a napon jelentette be a felesége, hogy elválik tőle, a főnöke pedig, hogy ki van rúgva.” (51.)

Paládi Zsolt, úgy tűnik, ismeri az életet, mondhatnám a dörgést, és tisztában van a lélek mozgatórugóival. Látjuk, mi is, hogy: „A lány a Luxury style bolti eladója volt, a hálózat luxuscikkek és luxusholmik forgalmazásával foglalkozott, hosszú műkörmös, hosszú szempillájú, egyen-dögös uniformisba öltöztetett, flegmán beszélő és viselkedő fiatal robotnők szolgálták ki a vendégeket, mindegyik ugyanúgy nézett ki, mindegyiket ugyanazon kissé megvető, ajakbiggyesztő arckifejezésre programoztak be. Bár mindegyik azt hitte, egy fokkal dögösebb a másiknál.” (60.) Ennél precízebb, átfogóbb, jellemzőbb, és igazabb jelentés kevés van a mi világunk egy – sajna, mind általánosabbá váló – szegmenséről. És: ennél tömörebb sincs sok.

Nagy hagyománya van mifelénk a humoros irodalomnak. De, érdekes módon, sosem volt a mindenkori – irodalmi – elit által megítélt magas, sőt komoly szinthez mérve. Hát, igen, sok téveszme él a köztudatban a költőkről-írókról, akik, úgymond, állandóan olyan magasságokban leledzenek, hogy nevetni… na, azt nem! Mert az hogy nézne ki? Ami „könnyed”, „szellemes”, annak már súlya sincs? Vagyis – súlytalanságban van? Pedig csak – egy kicsit – el van tolva a valóság. Mintha más előjelet kapna. Talán ilyen a humor. Amit már maga a nagy Karinthy is leírt: „Erősen kompromittálódott szó…” Már akkor. Száz éve is. „[…] – Eleinte minden nagyon jó, aztán meddig tart az ilyen szerelem? – Amennyi pénzed van, Jakab – mondom neki. – Hát ezt…! – int behajlított alkarjával Jakab a Kodály-módszernél is ismertebb egyezséges jellel.” (118.)

Értékes kötet tehát a Szabadságot Svájcnak!. Paládi Zsolt – humorista. Író. Ajánlom mindenkinek, aki – még – szeret és tud is nevetni, avagy: „röhögésig elszomorodni”. Olvassák el.

És adják tovább!

Jahoda Sándor

Hungarovox Kiadó
Budapest, 2022
124 oldal, 1900 Ft