Tiszatájonline | 2024. május 19.

Pünkösd, 2024

KELEMEN LAJOS

Mondta a dombon
egy romos monostor mögött: „élnivaló még,

ugyan a tartalékán tengődtök, méreggé
rémült játszmátok marad
az öröklét árvája, géppuskák célkeresztjébe
került harmóniáról álmodni mi értelme volna, akár bábszínház
színes és vakotás játékterébe, ha át-átfestve sincs értelme;
a nyüszítő félelem háríthatatlan immár –

talál egy hatalom, (ha akarja, a vergődő rémület
mily járatokon érkeznek: kezes gyilkos és fortélyai)

vagy ti találtok egy régi másik formulára leporolva –
az egyetemes
körülbelüliség nyüzsgésében könyörgőre fogjátok venni –
„még ez egyszer
hajatoknál fogva ragadlak meg benneteket,

és vissza, vissza,
mert nem lesz vége napnak;
tudom, tudom,
az otromba test vágyával kezdődik, ez rövid boldogság:
az el nem fulladó létezés esze, izma távlata a lélek
mivel élnivaló: volt, meg is van, világon végigviendő:
úgy ám: Lélek adta nekik, hogy szóljanak"

S mondod, Uram, a dombon
egy romos monostor mögött éppen nekem ma: „az aranygombos
alakok, hírek, cáfolatok,
a haszontalan tárgyak nem fognak semmit kitalálni"

- igen, ám sejlik majd tilalmad, ha belső világokat
szépítesz, közben mi vár kint: a sebzetlen
elviselhetőktől visszavétetsz - - -

Mondta egy dombon
épp egy romos monostor mögött: „jöttem befejezni
tán gyógyíthatatlan tévedésem,
magatokban ártatlansággá nyesett vétkeitekre
ítélő fényem vetni,

a lelkiismerethez szólok –
akár rejtett utakat találva, nincs, ami ne
a hitet akarná utolérni"

Úgy van, de csak a Történet végét mondtad ---

„Igaz, valahára oros részetek, jeleztem,
mi néha kiszabadul
a vég tilalmából: csakis értetetek, hozzátok:
a kezdet” - - -