Tiszatájonline | 2019. április 18.

Praktikus és/vagy progresszív jelenlét

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR

Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza) olyan kérdéseket próbáltak megválaszolni, mint: Mi történik a Bologna Children’s Book Fairen?, Miért fontos ott lenni?, Hogyan érdemes ott lenni? Mi a célja a részvételnek? és Milyen viszonyban van a magyar gyerek- és ifjúsági irodalom a Bolognában tapasztaltakkal? A beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt.

Első körben mindenki megosztotta idei tapasztalatait, a résztvevők közül hárman könyvkiadókat képviseltek a vásáron, ami azt jelentette, hogy nem csak venni, de eladni is szerették volna a jogokat. Mivel viszont a magyar gyerekkönyvkiadás különböző szegmenseit fedik le, így más-más nézőpontból vizsgálták a nemzetközi trendeket.

Egyetértettek abban, hogy az előző évekkel ellentétben idén nem volt igazán kiemelve egy cím sem, nem lehetett megmondani, hogy mi a vásár húzó címe, aminek jogaiért versengeni fognak a kiadók. Inkább kiemelt témák volta, mint a környezetvédelem, a globális felmelegedés, a kisebbségi jogok vagy a migráció. Az utolsó témához Balázs Eszter egy mexikói példát is hozott: José Manuel Mateo és Javier Martínez Pedro Migrant című kiadványát. (Ez egy 2014-ben megjelent könyv – a szerk.)

A másik meglátás, amiben mind az öt meghívott véleménye egybecsengett, hogy a magyar gyerekkönyvkiadás még mindig nagyon le van maradva a nyugati trendekhez képest, de pár éve már a keleti régió is előrébb tart progresszivitásban. A magyar kiadók még mindig nem mernek nagyot újítani, mivel az olvasók többsége nincs felkészülve egy nagyobb változásra, nagyon szűk réteg nyitott rá. Mindhárom kiadó, saját bevallása szerint, igyekszik valamennyire tágítani közönségének látómezőjét, de ezt csak kis lépésekben lehet.

A közönség soraiban ülőkkel Dian Viktória ismertette, hogy a Publishing Hungary milyen feladatokat vállalt magára a könyvkiállítás kapcsán. Idén a stand megjelenése a magyar népmese tematika köré épült, mivel Benedek Elek születésének 160. évfordulója lesz ősszel. A témában klasszikus és kortárs köteteket is kiemeltek, a megjelenéshez katalógus is készült.

A könyvvásár ideje alatt számtalan konferencia, kerekasztal beszélgetés és egyéb kísérő program is fut párhuzamosan. Ilyenkor a város több könyvesboltjában szerveznek könyvbemutatókat, workshopokat, vagy előadásokat. A beszélgetés ezen pontján Sándor Csilla megjegyezte, hogy a magyar kiadók, szervezetek vagy intézetek nem igazán vesznek részt a programokban. Ennek köszönhetően kiderült, hogy a Publishing Hungary munkatársai dolgoznak azon, hogy jövőre ezen a területen is változás álljon be.

Csilla említést tett arról is, hogy idén ismét Máray Mariann képviselte Magyarországot azzal, hogy szövegnélküli képeskönyvét beválogatták a Silent Book Contest döntősei közé. A vásáron mind a tíz döntős munkáját kiállították, a végeredmény május 12-én kerül majd nyilvánosságra.

A második nagyobb kérdéskörben a kiállítás területi felosztását és a kiadók lehetőségeit próbálták körbejárni. A vásár központi terében helyezkedik el az Illusztrációs kiállítás, ahol eredetiben láthatók a kiválasztásra került pályaművek. Ebben a középső aulában hosszú, párhuzamos sorokban vannak kihelyezve az alkotások, minimum két óra szükséges ahhoz, hogy a látogatók meg tudják nézni ezeket. Közben a vásár egész területén fiatal illusztrátorok portfóliójukkal járnak körbe és próbálnak munkát szerezni valamelyik kiadóknál. Bologna egy egyetemi város, ennek köszönhetően a vásár is fiatalos és progresszív. Idén Svájc volt az Illusztrációs kiállítás díszvendége, akik ábécéjük betűkészletét felhasználva készítettek installációt. A kiállításon mindig szabadon hagynak egy falfelületet, ahova a fiatalok ki tudják tenni munkáikat és elérhetőségeiket is. A kiadók munkatársai ezt böngészve is ki tudnak választani számukra izgalmas alkotókat.

A jogok külföldi eladása elég nehéz európai viszonylatban, mert itthon az állam nem igazán támogatja ezeket. Más országokban az államon kívül több irodalmi szervezet is segíti a fordítások megjelenését, különböző pályázatokkal támogatják a kiadást. Itthon erre nem igazán van forrás. Egy összefogott támogatási rendszer, egy hosszútávú, biztos program sokban segítené a kiadók munkáját.

Az angolszász piac meghódítása lehetne egy jó cél, viszont az eltérő iskolarendszer és olvasási szokások megnehezítik ezt. Itthon más a szöveg-kép arány, ennek több oka is van. Nálunk, és egyébként a németeknél és a skandináv országokban is – említette meg Győri Hanna – sokáig működik a felolvasás a családokban, angol területen ez gyakran elmarad, a gyerekek inkább önállóan olvasnak. Ezenkívül, ők fiatalabban kezdik el az iskolát és az olvasási készség elsajátítását.

Abban nem volt egységes álláspont a kiadók között, hogy ki hogyan próbálja eladni kiadványai jogait. Van, aki katalógust csináltat és tárgyalásokat folytat az egész vásár ideje alatt, de van olyan is, aki a kiállítás után, célzottan keres meg kiadókat, miután felmérte portfóliójukat. Nincs bevált módszer.

Volt olyan év, amikor nem lehetett tudni, hogy lesz-e egyáltalán magyar stand. Idén ez nem volt kérdés, de a felkészülés ideje még rövid, és bár elindult a közös munka, a kiadók és a gyerek- és ifjúsági irodalmi szervezetek örömmel vennének részt a stand tervezésében még inkább.  Ezen az estén ígéretet kaptak arra, hogy jövőre több beleszólásuk lesz a stand design-jába. Az est – a beharangozóhoz tartva magát – ezen a ponton nyitottá vált, és a közönség soraiban ülő szakemberek, mint Herbszt László, Jeney Zoltán és Wittman Ildikó is hozzászóltak a beszélgetéshez.

Kiderült, hogy a személyes kapcsolatépítésben is van még mit tanulnia a magyar könyvszakmának és hiába ápolnak jó viszonyt a különböző irodalmi szervezetek külföldi partnerszervezetekkel, ez legtöbbször csak egyoldalú. Erre elég szemléletes példa volt, hogy a meghívottak jelentős része nem jött el a magyar stand megnyitójára. Persze ez betudható a párhuzamosan futó többi programnak is. Fontos lenne nagyobb hangsúlyt fektetni a lobbi tevékenységekre.

Újra be kellene csatornázni a különböző felsőoktatási intézményeket is, volt jó pár év, amikor ez működött. A fiatal magyar illusztrátorokat képviselték tanáraik a kiállításon, elvitték munkáikat, ha személyesen nem tudtak megjelenni.

A másik sarkalatos pont az innováció volt, vagyis kockáztatás nélkül nincs nyereség. Szükség lenne olyan könyvek kiadására, amelyek a nyugati piacon is megállják a helyüket. Akár direkt arra a piacra fejleszteni kiadványokat. Herbszt László az ukránok párnaméretű könyveit hozta példának, akik valószínűsíthetően (bár erről pontos adattal nem rendelkezünk) nem az ilyen típusú kiadványokra szocializálódtak, a vásári jelenlétnek mégis automatikusan része egy-egy különleges, művészi könyvtárgy. Az is kérdés, hogy szükség van-e tematikus standokra a vásáron, vagy inkább a praktikus és progresszív megjelenés az elsődleges. Végül azzal zárult a beszélgetés, hogy legkésőbb ősszel el kell kezdeni a felkészülést a következő Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásárra.

Kelemen Réka