Tiszatájonline | 2013. november 19.

Poszthumán hibridek a könyvtárban

HENTESFIÚK – BARTÓK IMRE ÉS ÁFRA JÁNOS BESZÉLGETÉSE
Marx, Heidegger, Wittgenstein. Három eltérő karakterű „hentesfiú” a filozófia történetéből, akik az írott és elhangzott szó, valamint poszthumán testüket a kép médiumába ágyazva idéződtek meg. Botanizáló szerepével őket felruházó Bartók Imrével új könyve, A patkány éve kapcsán Áfra János beszélgetett.

HENTESFIÚK – BARTÓK IMRE ÉS ÁFRA JÁNOS BESZÉLGETÉSE

Marx, Heidegger, Wittgenstein. Három eltérő karakterű „hentesfiú” a filozófia történetéből, akik az írott és elhangzott szó, valamint poszthumán testüket a kép médiumába ágyazva idéződtek meg a Debreceni Egyetem irodalmi intézeti könyvtárának falai között. Botanizáló szerepével őket felruházó Bartók Imrével új könyve, A patkány éve kapcsán Áfra János beszélgetett.

Bartók szépíróként vett részt a beszélgetésen, melyhez kellemes atmoszférát teremtett az irodalmi intézet könyvtára. Az est nem pusztán bemutatta az idén megjelent második kötetet, amely a szerző első nagyregénye, hanem kapcsolatot létesített a Fém című első könyv és A patkány éve között. Mindehhez Áfra János értő moderálása és az összetett interpretáció igényével feltett (ezáltal viszont olykor hosszadalmas) kérdései szolgáltattak alapot.

Áfra, miután motiválttá tette a rendezvény plakátját (a tárgyalt két Bartók-szöveg és Jane Alexander The Butcher Boys című installációja egymást erősítik), kifejtette, hogy kritikát szeretett volna írni a Fémről, ám a könyv elolvasása is egy évébe telt, mert minden befogadott részt hosszas feldolgozás követett, ami lassította az olvasás dinamikáját. A vállalkozás sikere végül elmaradt, az értelmezőt rendre a saját határaival szembesítő könyvet nem sikerült a kritikai megnyilatkozás uralma alá hajtania. E kísérlet a beszélgetésben azonban már sikerrel járt.

A két könyv egymáshoz való viszonyának tárgyalásakor szó esett a két szöveg közötti különbségekről is, és röviden bemutatásra került a Fém is, ez az első személyű narrációval operáló „asszociációs szorongásregény”, melyet Áfra szerint John inkarnáció-sorozata (mintha minden szövegegységben másik embert látnánk) tart egybe.

DSC_0751

„A végső cél, John, a világ botanizálása”, mondja az orvos a regény narrátorának. A Faember életképesnek bizonyul, s a második regényben a test ilyen formájú átalakításának, életképes hibridek teremtésének módját keresik a filozófusklónok Cynthia vezetésével. Céljuk a világ megváltoztatása; Marx tizenegyedik Feuerbach-tézisét a regényben vérrel írják a falra: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.”

Bár a szerzői szándékok között nem szerepelt a textusok összekapcsolása, lehetséges olyan olvasat, amelyben a két, igen eltérő szöveg szorosabb együttértelmezése történik meg, ennek a lehetőségeit villantotta fel a beszélgetés az egymásra utaló szöveghelyek kimutatásával. Ugyanakkor Bartók elmondása szerint célja is volt az, hogy miközben merőben mást alkotott, mégis annak adjon tágabb kontextust, amivel a Fémben találkozik az olvasó, vagyis a testábrázolás, a paranoia és a botanika hármasságának.

Mindkét regény reflektál a most zajló antropológiai fordulatra is (amennyiben beszélhetünk ilyesmiről): az orvosi beavatkozások révén a test átalakíthatóságának, „új” (bármilyen) testek létrehozásának a határai egyre tágulnak, miközben a testet és a szubjektumot érintő legnagyobb hatású változással, a halállal még a corpus fölött gyakorolt ilyen erős uralom sem tud feltétlenül megbirkózni. Az életképes hibridek létrehozásának tétje a halál legyőzése a második kötetben, aminek sikerességére az első könyvben a Faember mutat példát. A testről való ilyen, újszerűnek mondható beszéd nem társtalan a kortárs magyar irodalomban, Németh Zoltán vagy Nemes Z. Márió köteteiben is találkozhatunk hasonlóval.

DSC_0762

Arra a kérdésre, hogy vajon polgárpukkasztónak lehet-e nevezni a regényt, Bartók azt felelte, hogy ez számára irreleváns szempont. Noha a megjelenített világ bizonyos olvasókban kelthet ilyen érzéseket, a kötet mégis inkább az erőszak-ábrázolás filmes, képzőművészeti és irodalmi hagyományának talaján áll, semmint hogy polgárpukkasztó lenne. Kiemelte az erőszaktevés egyik történelmi példáját is: a második világháborút megelőző, japánok által végzett emberkísérleteket Kínában.

A patkány évét nem lehet egzakt műfajba sorolni, de ez amúgy sem hermeneutikai kérdés, inkább könyvtártechnikai. A kötet jellemzője ebből a szempontból is a hibriditás, az eltérő műfaji kódokkal való játék, a különböző műfaji hagyományokba ágyazódás a biopunktól a disztópiáig, valamint az eltérő regiszterek keverése. Megérteni sem feltétlenül a kortárs magyar irodalom felől lehet leginkább. Számos popkulturális utalást, filmes és zenei allúziót tartalmaz a szöveg. Több példa is elhangzott azokra a más médiumokban született alkotásokra, amelyek valamilyen módon segítik az értelmezést vagy befolyásolták a szöveg megszületését, ilyen a Hannibal című sorozat egyik epizódja vagy David Cronenberg Videodrome-ja.

A beszélgetés során Bartók háromszor olvasott fel: nemcsak a Fémből és A patkány évéből hallhatott a közönség részleteket, de a szerző bepillantást adott a gyakorlatilag készen lévő harmadik regénybe, A nyúl évébe is, melynek főhősei ezúttal is Marx, Heidegger és Wittgenstein, vagyis a „hentesfiúk”, néhány évvel később. A felolvasott részlet (egy tömegsírjelenet) biztosít afelől, hogy A nyúl éve is radikális, határokat feszegető szöveg lesz, hasonlóan elődjeihez.

Uri Dénes Mihály

A fotókat Pásztor Dóra készítette