tiszatáj | 2021. november 6.

Etűdök öt Pilinszky-versre

HORVÁTH MÁRTON LEVENTE

A ciklus idén nyáron íródott a Zeneakadémia egyházzene szakos hallgatói számára, akik egy Pilinszky-emlékestet adtak Baselben az Ars Sacra fesztivál szervezésében […]

A 100 éve született és 40 éve elhunyt Pilinszky Jánosra emlékezik november folyamán a Tiszatáj szerkesztősége az online felületen is. Az Újhold körül csoportosuló alkotók közül induló, a József Attila-i és Szabó Lőrinc-i lírapoétikát mozgató, a 20. századi magyar költészeti kánonban előkelő pozíciót kiérdemelt művész életművének jelenléte evidenciaértékű a kortárs irodalomban. Habár a Pilinszky-recepció irányvonalai már erőteljesen kirajzolódni látszanak, az életmű vizsgálata termékenynek mutatkozik a kurrens kérdésfelvetések perspektívájából is, s a már hagyományosnak vélt megközelítések sincsenek nyugvóponton – sem esztétikai-teológiai, sem poétikai, sem hatástörténeti vagy komparatisztikai, filológiai, kultusztörténeti stb. szempontból. Az elmúlt években egyre többet hallunk-olvasunk Pilinszky drámáiról is, s talán rövidebb, töredékes, műfajukat tekintve nehezen besorolható művei is nagyobb figyelmet fognak kapni. Pilinszky kettős évfordulója kapcsán tapasztalható sokszínűséghez csatlakozva a novemberi emlékhónap alkalmával változatos műfajú és megközelítésmódú tartalmakkal készülünk, amely során egyszerre szeretnénk felszínre hozni a bevett és újabban alkalmazott szemléletmódokat – kiemelten szem előtt tartva azt, hogy távolról sem tekinthetjük a Pilinszky-jelenséget az irodalmi érdeklődés magánügyének.

Szmeskó Gábor, az összeállítás szerkesztője

A ciklus idén nyáron íródott a Zeneakadémia egyházzene szakos hallgatói számára, akik egy Pilinszky-emlékestet adtak Baselben az Ars Sacra fesztivál szervezésében.

Pilinszkynél egyike a leggyakoribb témáknak az istenkeresés és a bűntudat, az általam választott versekre is ezek a motívumok jellemzőek. Próbáltam olyan verseket választani, amelyek templomi előadásban, orgonával is működnek. És azt hiszem, igyekezetem ellenére épp a zeném lép át egy határt az „Egy titok margójára” című versnél, melynek megzenésítése egyfajta ritmikus recitáció, valójában karnyújtásnyira van a raptől. Egyes versek esetében a rövidség volt kihívás: parányi három sorok, amikhez valahogy ki kellett találni a zenei felületet. A záró tételben (Mi és a virágok) sikerült találnom egy egészen tradicionális, gregoriános-népénekes hangütést, ami szerencsésen kerekíti le a ciklust.



Kottakép a Zeneakadémia Egyházzene Tanszéke énekes és orgonista hallgatói számára komponált Pilinszky-sorozatból, 2021.