Most kitüntetés-esők szakadnak…
Szabó G. Zolinak
Most kitüntetés-esők szakadnak, sárban és ordó-dagonyák sűrűjében cuppog az egyre szegényebb hazai világ. Te odaföntről nézed, finom, szabógézolis alig-mosollyal, szeretett szomszéd és barát. De jó volt egymás könyves fészkében tanyázni, mi lehettünk a Lónyay utca- Mátyás utca tengely (író, olvasó népség, nem hatalmak!) , egymásnak sok beszélgetést adhattunk, s tartós nyugalmat. Te nekünk adsz még ma, holtodban is; de lássuk be, könnyű neked, hisz nem akárkik a társaid. Fél szemével biztatón olykor rád kacsint többnyire mélabús Kölcseyink, hálából, amiért tíz kötetbe rendezted szavait. De mellé ugrik olykor kétszáz évét meghazudtoló hévvel Petőfi is, hóna alatt büszkén hurcolva Összes verseit.
2023. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján
„Mindent elpenget”
„Ebéd után naponta A-éknál vagyok. A kisasszony jó nagy darab…
De elragadóan játszik, csak hiányzik belőle a cantabiléknél
az igazi, finom, éneklő érzés: mindent elpenget!”
Részlet W. A. Mozart 1781. június 27-én, apjához írott bécsi leveléből
Mára bizony, mára már nem fehér, de sárga az 1960-ban magyarul is megjelent Mozart bécsi levelei-kötet minden egyes lapja. De az egyik levél pár mondatától, pontosabban annak két szavától sok szegény művész-pára a fejét felkapja: „Mindent elpenget.” ebben benne van egy jókora, engedelmes sereg. Pengetnek és pengetnek mint a jóllakni vágyó, éhes cirkuszi borzok, de úgy, hogy minden muzsikára, s versre rendelt idegszál beleborzong. Verselnek, zenélnek ugyan az ének felesküdött szolgálatosai is, de ott bújkál bennük sokszor a végső összeroppanás; már egyre nehezebben bírják a sok borút. Gyógyítsák őket a cantabile-koszorúk!
