Petró János: Üres papírlapok

(részletek)

5. Messzire ment

Messzire mentem ahhoz, hogy

Meghatározzam a mondat elejét,

És a zárójelek pontos helyét,

Mert csak azt tudtam kedves,

Hogy a befejezése mi lesz.

Egészen pontosan a mondat végét,

Azt sejtettem már nagyon régen.

De mire idáig eljuthattam, minden

Vessző, pont és zárójel másként

Akarta továbbvinni a szöveget.

Nem gondolt rám, egyik sem.

Ott ültem az üres papír felett,

A szétrágott végű ceruzát, mint

Rosszul tekert kis cigarettát

Tartva szorosan kezemben,

És apró kopogásokkal jeleztem

Az asztalon, hogy itt vagyok még.

A szoba elmúló fényeit sem

Észleltem már, nem hallottam

Hangokat. Csak ültem a sötétben.

Arra gondolhattam, elhagytak

Végleg a mondatok, szavak,

S most már így lesz mindig,

Csak megsodrom azt a cigit,

Bár jól tudom, igazán az sem

Segít, csak ülök az asztalnál.

Csend, sötét, ceruza, cigi,

Kopogás, és az üres papír.

A nyitott ablakon át a város

Utánam nyúlt, nem eresztett,

És én is éreztem, nem lehet

Itt abbahagynom, a végén,

Ha még nem írtam le mindent.

Az elejét, a pontokat,

A vesszőket és a zárójeleket.

Kár, hogy üres maradt a papír.

Mire lámpát gyújthattam, mert

Elhasználtam már a magányt,

Az első mondat elveszett újra,

A vége maradt semmi más.

Most hogyan mondhatom el

Neked azt az egy mondatot,

Aminek volt eleje, közepe, vége,

De a zárójelek, vesszők hosszú

Násza csak pontokat hagyott.

7. Az asztalnál ül

Ülök az asztalnál és várok.

Várok, hogy jelt adsz,

Iránymutatást legalább.

De te hallgatsz, nem

Válaszolsz, nem írsz.

Így én csak a laptop

Halk zümmögését és

A falióra metronóm

Ketyegését hallgatom.

Odakint a hegy mögött

Már kel a nap, narancs-

Sárga fényével borítja be

A távoli hegytetőt.

Idebent csak a tik-tak,

Csak a züm-züm.

A felkelő nap festette

Képet a csendben

Nem élvezhetem.

A távolságot szavakkal,

Rímmel nem mérhetem.

9. Lassan telnek

Lassan telnek a napok.

A sűrű semmi lapjait

Olvasom hasztalan.

Ülhetnék csak szépen,

Csendben a széken,

Kezem sem motozna

A papírokkal borított

Foltos asztalon.

Vissza-visszatérnek

A versek, a sorok.

Megjelent a Szegedi Egyetem 2011/10. számában.