Petőcz András: Juhász Gyula: Jegyzet az Anna című vershez

Egy újabb verset írok, újabb szomorú verset,

végigkörmölöm megint ezt a mostani estét,

kicsit unom már ezt az egyoldalú szerelmet,

érinteni akarom, és érezni a testét.

Dadogok itt, írok a hajáról meg a nyárról,

jambusokat kopogok arról, milyen a hangja,

miközben nem tudok semmit sem az illatáról,

és milyen, ha a bőröm a bőrét simogatja.

Történt, hogy a tenyeremben éreztem a seggét,

aztán eltolt magától, én meg zavarban voltam,

s játszottam jó fiút, ő meg a törékeny szendét.

Ha Annát nem tudom végre ölelni magamhoz,

s az első mozdulat kudarcot kudarcra halmoz,

akkor hiába minden: pusztulok megokoltan.

Megjelent a Tiszatáj 2012/2. számában