tiszatáj | 2016. június 12.

Péntek, Szeged

Szegeden a könyvhét pénteki délelőttje a gyerekeké volt. A Dugonics téren, nem túlzás: több száz gyerek bulizott a Rutkai Bori Band koncertjén. A tudósítóban volt egy kis szkepszis, hogy pénteken délelőtt ugyan miért tartanak gyerekeknek szóló rendezvényt, hiszen elvileg minden ifjú olvasó az óvodában vagy az iskolában van még, és hogy akkor minek, de a zenére hömpölygő tömeg látványa mutatta, hogy vannak pedagógusok, akik ezt a nyárba nyúló tanítási napot úgy képzelték el, hogy a csoportokat és osztályokat könyves rendezvényre viszik… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS BESZÁMOLÓJA

Szegeden a könyvhét pénteki délelőttje a gyerekeké volt. A Dugonics téren, nem túlzás: több száz gyerek bulizott a Rutkai Bori Band koncertjén. A tudósítóban volt egy kis szkepszis, hogy pénteken délelőtt ugyan miért tartanak gyerekeknek szóló rendezvényt, hiszen elvileg minden ifjú olvasó az óvodában vagy az iskolában van még, és hogy akkor minek, de a zenére hömpölygő tömeg látványa mutatta, hogy vannak pedagógusok, akik ezt a nyárba nyúló tanítási napot úgy képzelték el, hogy a csoportokat és osztályokat könyves rendezvényre viszik. Nagy buli volt, igazi táncos-zenés mulatság.

Eggyel nagyobb generációnak szólt Király Levente könyvbemutatója, és a hozzá szervezett program. Levente Szegeden született, otthonosan mozgott a Dugonics téren. Írt egy kutyás könyvet, Van egy kutyánk…. a címe (Igor Lazin illusztrálta), ennek volt az interaktív bemutatója. Az Égigérő sátra mögé érkeztek „a város legügyesebb kutyusai” is, lehetett őket simogatni.

Utána volt egyetemtörténeti séta, díjátadó a városházán, balettiskolai bemutató, harmonikások, a Somogyi-könyvtárban pedig az Omega frontembere, Kóbor János, akivel a hatvanas évekről beszélgettek.  Mihály Tamás basszusgitáros nem volt itt.

Szegeden a könyvhét mindig is más volt, mint a pesti, sajátos képződmény. És ez igaz lehet az összes vidéki városra. Vannak anomáliák, és vannak hiányosságok. Szegeden is van jó pár könyvkiadó, de nem mind állít pavilont. Pedig hát ugye itt lehetne bemutatkozni. A kiadói standokat itt terjesztő standok pótolják, de a nagy terjesztők közül csak a Líra hálózatnak van: Szegeden inkább a helyi könyvesboltok kínálják ugyanazt a portékát. Sajátos esemény volt, amikor Rutkai Bori a koncertjük végén megmutatta a gyerekeknek a mostani könyvét, a Pizsamátort, amit meg lehet venni a Libri könyvesboltjában, és rámutatott a passzázsra. A Libri-csoportnak sincs pavilonja, feltehetően azért, mert boltjuk túl közel van a térhez. (Harminc méterre a könyvheti kürtőskalácsostól.) A nagy kiadók közül egyedül a Magvetőnek van külön pavilonja, viszont a József Attila Kör vagy a Fiatal Írók Szövetségének kötetit egyáltalán nem kapni, mint ahogy a Műút-könyvekhez sem lehet Szegeden hozzájutni. (Így pedig a fiatal irodalom mint olyan teljesen hiányzik az itteni kínálatból.) Budapesttel ellentétben azonban itt nem egy helyen kapni antikvár könyveket is, sokan itt vásárolnak, kicsit régebbi könyveket, kicsit olcsóbban.  Évekig a Móra Ferenc Kiadó és a Pagony kettőse biztosította a gyerekek számára a könyvheti bulit, foglalkozásokkal, bemutatókkal, idén már ők is elmaradtak. Az Égigérő is visszafogta magát, a gyerek menjen és szaladgáljon a szökőkút körül.

Délután túl sok lett a program, egymást ütötték, nem lehet az ember egyszerre két helyen. Amikor Kóbor János a könyvtárban mesélt, a városházán a Szeged antológia bemutatója volt, a REÖK palotában pedig a Kalligram kiadó estje, Németh Gábor és Zoltán Gábor új regényeinek szegedi debütje. A két írót és Mészáros Sándort Sugár S. András faggatta a könyvekről és minden másról, nem adják vissza a Soros-ösztöndíjat. Az Egy mormota nyara (Németh G.) és az Orgia (Zoltán G.) ledöbbentő szövegek, a rendezvény méltatlanul kisszámú közönsége nagyon figyelt. Németh Gábor új regényére tizenkét évet kellett várni, Zoltán Gábor könyve pedig nehéz és megterhelő olvasmány, de nem lehet letenni. Tényleg sajnálhatja, aki lemaradt, talán egy kis megreklámozással nagyobb lett volna a közönség.

Közben a Tiszatáj szerkesztőségében bemutatták Fenyvesi Ottó új verseskötetét (Minimum Rock an Roll). A Tiszatáj nemrég költözött új helyre, szép, nagylégterű szerkesztőségi helyisége kiválóan alkalmas a könyvhét külső programjainak megvalósítására. Mindeközben a Grand Café Várkertjében elkezdődött a Baka-est, előbb felolvasással, majd az új Baka-összes bemutatásával , a Dugonics téren pedig Rozsnyai János Betyárkaland című könyvének bemutatója éppen annyival volt a tervezettnél hosszabb, amennyi idő jutott így az azt követő, Tömörkényről szóló beszélgetésre. Negyedóra Tömörkényről Szegeden, majd lesz több. A szegedi nagytáj írója 1866-ban született és 1917-ben halt meg, idén is évforduló, jövőre is évforduló. Időnként az eső is csepergett, a nagyszínpadról leköltöztek a beszélgetések a Millenniumi Kávéház teraszára.

Amikor a Várkertben a Baka-összes bemutatója volt, a Dugonics téren Gyenge Zoltánnal Váraljai Anna beszélgetett új könyvéről, a Lobby Caféban pedig a Dunavirágok tagjait – Borda Réka, Ferencz Mónika és Kopcsányi Lilla – ismerhette meg a közönség, Pál Sándor Attila kérdezett. Izgultak a hölgyek, ez volt az első vidéki felolvasásuk. (Borda Réka duplán izgulhatott, mert ő is hazajött, hogy költőként is bemutatkozzon, itthon.) Sanyi a költői indulásról, az írói csoportosulásokról, az azokhoz való tartozásról faggatta őket, és persze a József Attila Kör létbizonytalansága is szóba került. A három „költőpalánta” (bocs a szóért) egyelőre még nem tervez kötetet, mert nem akarják elkapkodni, de valamikor majd biztos szerepelni fognak kötettel is a könyvhéten. Talán majd a Dugonics téren lehet majd kapni azokat.

Szegeden a könyvhét pénteki napja 2:1-es francia győzelemmel ért véget. Ez szegedi specifikum.

Bíró-Balogh Tamás

DSCF6888 DSCF6900 DSCF6924 DSCF6956 DSCF6880