Orcsik Roland: Bontás
Köpd ki a golyót!
Most figyelek:
a tápai öböl szelíd
partján rohad, rohad
a legendás hajó,
kiterítve, mint egy partra vont
öreg bálna-roncs.
[…]
Köpd ki a golyót!
Most figyelek:
a tápai öböl szelíd
partján rohad, rohad
a legendás hajó,
kiterítve, mint egy partra vont
öreg bálna-roncs.
A leharcolt fedélzeten
fojtottan parázsló zenét hallani,
tűhangú citerát és finom hegedűt –
köpd ki, éget a hang!
Most figyelek:
melósok bontják a maradékot,
lángvágóval esnek a hajónak,
pattan a burkolat, a fa, a vas,
mállik a festék;
a rozoga hajótaton
elővillan egy gót betű,
majd lassan a felirat:
Albatross.
Trombita harsan!
Omlik a karzat.
Rétegről rétegre a
gőzhajtású történelem.
Köpj egyet próféta!
Most figyelek:
a hajócsontvázban úgy járok,
mint egy olvadó temetőben.
Csókolom a kezét, hölgyem.
Parancsoljon, uram.
Merre van a kijárat?
Nézz messze, nézz messze,
az esti ég sárgája fölött
egy csillag buzog pirosan.
Hallod?
Fárad a cimbalom,
hullámokat kavar a szél:
elég, elég, elég, elég.