megtépett szavak
„Végy a szívből is valamit…”
(Kalász Márton)
kipipált program az életem szeretet-gyanú és félelem csótányok közt árva lesz a szép ha vacogó szív őrzi a fényt magunk vagyunk a képkeret mi cellába zárja a lényeget visszaút nincs csak a fájdalom – stafétabotként majd átadom – utolérnek megtépett szavak súgják: követni kell a holtakat
nehéz
visszalapozok keresve a megörökített pillanatok között azt amiért érdemes félévszázados fekete-fehér múltat dobozba zárva megőrizni nem tudom kinek tartozom vele miért gyűjtöm ezeket a foszlányokat néhol már az arcot sem ismerem ködös homályos derengés olykor egy-egy hátoldalra írt üzenet segít felvillan a gyermeki egyszeregy az ezüstfehérbe csomagolt karácsony a vonatos szédület s az elnehezült kéz mely behunyt szemmel morzsolgatja a visszaszivárgó könnyeket
