tiszatáj | 2022. január 3.

Oláh András versei


megtépett szavak

„Végy a szívből is valamit…”
(Kalász Márton)

kipipált program az életem 
szeretet-gyanú és félelem 

csótányok közt árva lesz a szép 
ha vacogó szív őrzi a fényt 

magunk vagyunk a képkeret 
mi cellába zárja a lényeget 

visszaút nincs csak a fájdalom 
– stafétabotként majd átadom – 

utolérnek megtépett szavak 
súgják: követni kell a holtakat 



nehéz

visszalapozok 
keresve a megörökített pillanatok 
között azt 
amiért érdemes félévszázados 
fekete-fehér múltat 
dobozba zárva megőrizni 
nem tudom kinek tartozom vele 
miért gyűjtöm ezeket 
a foszlányokat 
néhol már az arcot sem ismerem 
ködös homályos derengés 
olykor egy-egy hátoldalra írt 
üzenet segít 
felvillan a gyermeki egyszeregy 
az ezüstfehérbe csomagolt 
karácsony a vonatos szédület 
s az elnehezült kéz 
mely behunyt szemmel 
morzsolgatja a visszaszivárgó 
könnyeket