tiszatáj | 2013. február 14.

Németh Zoltán: Kunstkamera

Akkora adag idegenség,
hogy belenémult.
A felkészületlenségbe is
Egyúttal
a kimeríthetetlen
vágy.
Nincs esély.
Látom,
ahogy
megöli
a neki helyet adó,
néma testet.
[…]

 

„Hangokból szavakba.”
(Lázáry René Sándor)

6.1.2.2.

Rátörtem az ajtót az ajtóra,

amely egyedül állt,

falak nélkül,

egy üres jelentésben.

8.2.3.5.

A papírlap élére írta

életrajzát.

Egy fénykép élén

arcképe.

És eltűnt

a horizonton.

6.6.6.1.

Ott volt,

de nem mutatta magát,

de nem mutatott belőle

semmit,

egyetlen érzékszerv sem.

6.1.2.3.

Fogd vissza magad az egyedüllétben,

amely elvezet ugyanoda

mindkét irányból.

7.2.2.1.
Fénykép,
amelyről mindig akkor hiányzol,
ha ránézel.

6.1.2.9.

Talpnyom,

kiegyenesedő fűcsomó,

vérrel telt,

bőrrel fedett fűszálak.

Jellegzetes arcél.

6.1.2.8.

Akkora adag idegenség,

hogy belenémult.

A felkészületlenségbe is.

Egyúttal

a kimeríthetetlen

vágy.

Nincs esély.

Látom,

ahogy

megöli

a neki helyet adó,

néma testet.

Csak

a kétségbeesés,

abból a néma,

könyörgő szempárból.

De holnap már temetnek,

futószalagon.

2.1.1.8.

Ismerem mind a 71 mondatot,

amelyet senki sem mond ki.

4.4.5.4.

Ami láthatatlan,

bármilyen célra felhasználható,

láthatatlanul.

7.3.1.1.

Bejárta a világot,

hogy megtalálja az egyetlen mondatot,

amelyet még nem írt le soha senki.

Családregény lett belőle.

4.4.6.8.

Az egyik fele:

mintha nem ő volna.

Oda mentette át magát.

4.4.5.5.

Kinyitott egy ajtót az arcon,

a testben berendezett egy szobát,

elhagyni.

4.4.6.3.

Az egyik feléről még annyit sem tudott,

mint arról,

amiről semmit sem tudott.

5.2.1.2.

Kilép az árnyékából,

és rálép az árnyék mellkasára.

Egyszerre megérzi,

ahogyan fuldoklik.

De már nem lép tovább.

6.8.4.7.

A levegő forró műanyag.

Arclenyomatok,

beletapadt lépések,

kéznyomok.

Hallgatom a nehéz lélegzést,

amelyet könnyűnek hisznek,

és kitapintom az alaktalan testet,

amelyről nem tudnak.

6.4.1.6.

Két évvel ezelőtt

belenyomta arcát

a színültig telt mosdó vizébe.

Most észrevette

az arc lenyomatát,

miután színültig engedte

vízzel a mosdót.

5.8.3.5.

Levegőből késsel kivágta őt.

És felragasztotta a távolságra,

hogy közel legyen.

6.4.2.2.

Becsukta a szemét,

és nézte magát a tükörben,

belülről.

4.5.1.5.

Beléd nyúltam,

de csak könyökig.