Tiszatájonline | 2019. szeptember 1.

„…nehéz – de nagy kihívás!”

BESZÉLGETÉS KOVÁCS ESZTERREL, A PAGONY KIADÓ FŐSZERKESZTŐJÉVEL
Az októberben megrendezésre kerülő Első Budapesti Illusztrációs Fesztivál díjainak egyikét az egyik legjelentősebb hazai gyerekkönyv kiadó, a Pozsonyi Pagony ajánlotta fel. A díjjal a legjobb fiatal, pályakezdő illusztrátort szeretnék támogatni. Kovács Esztert, a Pozsonyi Pagony Kiadó főszerkesztőjét kérdeztük arról, milyennek látja a mai a magyar gyerekkönyvek képi világát… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

BESZÉLGETÉS KOVÁCS ESZTERREL, A PAGONY KIADÓ FŐSZERKESZTŐJÉVEL

Az októberben megrendezésre kerülő Első Budapesti Illusztrációs Fesztivál díjainak egyikét az egyik legjelentősebb hazai gyerekkönyv kiadó, a Pozsonyi Pagony ajánlotta fel. A díjjal a legjobb fiatal, pályakezdő illusztrátort szeretnék támogatni. Kovács Esztert, a Pozsonyi Pagony Kiadó főszerkesztőjét kérdeztük arról, milyennek látja a mai a magyar gyerekkönyvek képi világát.

– Hogyan látod, milyen utat járt be a magyar gyerekkönyv-illusztráció azóta, hogy a Pagony Kiadó színre lépett?

Amikor a Pagony 18 évvel ezelőtt elindult (először csak mint bolt, kiadóként kicsit később), egész máshogy festett a gyerekkönyvkiadás, és azon belül különösképpen máshogy (és rosszabbul!) nézett ki az illusztráció helyzete. Tudjuk, hogy a szocializmus évtizedei után a hirtelen jött nagy szabadsággal nehéz volt rögtön értelmesen kezdeni valamit, 1990 és 2000 között valóban eluralta a gyerekkönyvpiacot a giccs és az igénytelen rajzok sokasága. 2000-től kezdve aztán megindult az útkeresés, és sorra jelentek meg az új, tehetséges illusztrátorok – Szegedi Katalin, Szalma Edit, Kállai Nagy Krisztina, később Baranyai András, Pásztohy Panka stb., később pedig a nemzetközi trendek is ismertté váltak itthon is, az illusztrátoraink rendszeresen jártak Bolognába, figyelték, hogy mi történik a világban, itthon pedig egymás után alakultak az új gyerekkönyvkiadók, akik egyrészt teret adtak ezeknek az új utaknak és új embereknek, másrészt behozták külföldről azt, ami trendi. Ma már, azt gondolom, sokkal előrébb tartunk, mint 20 éve – de bátorság, kísérletezés terén még mindig van mit tanulnunk.

– Szerinted milyen a jó gyerekkönyv-illusztráció?

Nagyon fontosnak gondolom, hogy az illusztrációt a szöveggel egyenértékűnek tartom, sőt, néha akár fontosabbnak is (régen gyakran lehetett olyasmit hallani, hogy mindegy, milyen a rajz, a lényeg, hogy jó a szöveg – ma már talán ez kevésbé van így…) – tehát mindenekelőtt a jó gyerekkönyv-illusztráció minőségi. Ez azt jelenti, hogy nem tud bárki illusztrálni egy gyerekkönyvet, az sem, aki amúgy ügyesen rajzol – ez egy szakma, amit meg kell tanulni, és sokat kell gyakorolni. Ha ez az alaptudás megvan, onnan kezdődik – de ez már egy következő lépés – hogy karakteres legyen, passzoljon a szöveghez, ne nyomja el a szöveget, de közben tegyen is hozzá a szöveghez, jelenjenek meg benne olyan információk, amik igazából nincsenek konkrétan leírva stb. Külön kiemelném, hogy az illusztráció alkalmazott műfaj, tehát alkalmazkodnia kell – a szöveghez, a kiadó kéréseihez, egy létező sorozathoz, a gyerekek életkorához, ahhoz, hogy nincs bármennyi hely egy könyvben, hogy adott a méret stb-stb… (tényleg sok mindenhez) – és ezen belül, vagy ezen felül, mégis egyéninek és felismerhetőnek kell lennie. Ez nehéz – de nagy kihívás!

– Mit hiányolsz a mai hazai gyerekkönyv-illusztrációban?

Nagyon sok jó tapasztalatunk van, sok jó illusztrátorral dolgozunk együtt – mégis, valahogy minden új szövegnél azt érzem, hogy pont ilyen illusztrátor, ami ehhez a szöveghez kellene, nincs. Azt hiszem, ez igazából azt jelenti, hogy kevés az illusztrátor, jó lenne, ha sokkal több képzett ember közül válogathatnánk, akik nagyon különböző stílusban rajzolnak (sokszor hiányolom pl. a Quentin Blake vagy Sempé-féle  „könnyű kezes” rajzolást, vagy azt, hogy dinamikusabbak legyenek a képek stb.). Igazából ezért csináltuk az Aranyvackor pályázatot is, és ezt várom a is (ez egyben válasz a következő kérdésekre), hogy találjunk új, képzett, egyéni hanggal rendelkező illusztrátorokat. Szerintem a Billufeszten erre van esélyünk, mert ti jobban eléritek a diákokat és a profikat – a Vackorra, bárhogy is próbálkoztunk, nagyon sok amatőr rajzoló jelentkezett. Ráadásul az Aranyvackor írói pályázat is volt – nálatok most tényleg az illusztrációra koncentrálhatunk.

– Milyen szándékkal alapítjátok meg a Pozsonyi Pagony különdíját az Illusztrációs Fesztiválon? Pontosan ki tartozik a “pályakezdő” kategóriába? (nem jelent meg még könyve? még egyetemista vagy frissen végzett?)

Pályakezdőnek azt nevezem, akinek még nem jelent meg könyve, de – nem győzöm hangsúlyozni! – ezt tanulta, és ezzel szeretne foglalkozni, nemcsak hobbiból, hanem “igazából”. Képzős, iparos végzős diákokat remélek…

Révész Emese