Gary Snyder San Franciscóban született 1930-ban, a beat költőkhöz sorolják, Kerouac, és Ginsberg baráti társasághoz tartozott, előbbi róla mintázta a „Dharma Buns” főalakját. Nagy hatással volt rá a zen buddhizmus, ami után ugyan sok, a beat körbe tartozó szerző is érdeklődött, de Snyder mélyült bele a legkomolyabban közülük. Sokat utazott, és élt is Japánban, valamint Indiában tett látogatást Ginsberggel. 1968-tól irodalmat tanít a Kaliforniai egyetemen. Verseiben a természet, az amerikai indiánok, a keleti filozófia kap hangsúlyos szerepet. 1974-ben Pulitzer díjat kapott. Az ún. mélyökológiai természetvédő irányzathoz tartozik.
Éjszaka a Siuslaw erdőben Rododendron alatt éjszakáztam Egész este hulltak a szirmok Vacogva egy kartonlapon A lábam a csomagba dugva Kezeim mélyen a zsebben Alig tudtam aludni. Azon járt a fejem, amikor diákok voltunk Együtt aludtunk egy nagy ágyban Mi voltunk a legfiatalabb szerelmesek Még mindig csak 19 évesek, amikor szakítottunk. Mára az összes barátunk megházasodott Keleten tanítasz egy iskolában Nem zavar, hogy így élek Zöld dombok a tágas kék parton De néha kint alszom a szabadban Visszagondolok arra, mikor még az enyém voltál. Tavaszi éjszaka Shokoku-jiben. Idén májusban lesz nyolc éve Oregonban éjszaka egy gyümölcsösben Sétáltunk a cseresznyefa virágok alatt. Mindaz amire vágytam, mára elfeledtem, kivéve téged. Itt, éjszaka A régi főváros kertjében Yugao remegő szellemét érzem. Emlékszem hűvös testedre, Meztelen volt a nyári pamut ruha alatt. Egy őszi reggel Shokoku-jiben Múlt éjszaka a Plejádokat nézve Lehellet füstje a holdfényben, A keserű emlékek, mint a hányás Fojtogatták a torkom. A sűrű őszi csillagmező alatt A szőnyegekre terítettem le a hálózsákot a tornácon. Álmomban feltűntél (Harmadszorra kilenc év alatt) Vadul, hidegen, és vádlón. Szégyenkezve, dühösen ébredtem: A szív értelmetlen harcai. Majdnem hajnal volt. Vénusz és Jupiter. Először láttam őket ennyire közel. December Yase-ben Azt mondtad, azon az októberen, A magas, száraz fűben a gyümölcsösnél Amikor úgy döntöttél, hogy szabad leszel, "Valamikor majd újra, talán tíz év múlva." A főiskola után láttalak Egyszer. Furcsa voltál, én pedig egy terv megszállottja. Most már tíz év telt el: Mindig is tudtam merre vagy... Elmehettem volna hozzád Remélve, hogy visszanyerem a szerelmed. Még mindig egyedül élsz. De nem tettem. Azt hittem, egyedül kell végigcsinálnom. Úgy is lett. Csak az álomban, mint ma hajnalban Tér vissza belém, húsomba vág, Fiatal szerelmünk súlyos, lenyűgöző ereje. Nekünk megadatott az, amit mások keresnek, amire vágynak; Tizenkilenc évesen hagytuk ezt magunk mögött. Ódonnak érzem magam mintha már Sok életet leéltem volna. És talán sosem tudom meg Bolond vagyok-e Vagy azt tettem, amit a a karmám követel.
Kerényi Tamás fordítása
