Szilágyi Domokos születésnapjára
A nagysomkúti bölcsődben ringatott anyád, a kökényszemű. Hajába hajnalpírból font koszorút az idő, miközben mellére vett. Fehér és édes volt akkor még az életed, mint az anyatej. Kibuggyanó július. Ringó nádat tó vize mossa, nap tüze festi barna-pirosra. Barna-piros nádon pihenő verebek szárnyuk alatt elviszik a puha meleget. Csak tiszta Forrásban fürösztötted lelked, kilenc csodaszarvas letérdelt melletted. Lágy hangon dúdoltál egy torockói népdalt, hej, de szép volt! Szín tiszta napraforgó- pentatónia, melyet vitt, csak vitt a szél egyre a tóba. Békalencse kisasszony a nyár. Ringó nádat tó vize mossa, nap tüze festi barna-pirosra. Barna-piros nádon pihenő verebek szárnyuk alatt elviszik a puha meleget. Költészeted égő mózesbokor, melyet megperzselt itt-ott a szövevényes múlt, de élni fájón is megtanultál. Nyár hozott, meggyfának gyümölcse lettél, kit kimagozott később az élet. Házsongárdból most visszajöttél? Maradj egy kicsit, Szisz-arcú július, s nézz a szemembe, kérlek! Ringó nádat tó vize mossa, nap tüze festi barna-pirosra. Barna-piros nádon pihenő verebek szárnyuk alatt elviszik a puha meleget. DÓzisellenőrzés. RÉvbe érés. MIanyánk, SZÓtlanul tűrve. LÁtlak, amint kihullasz érett szemként a forró napraforgómezőre.
Kép: Budapest, 1969. január 16. Szilágyi Domokos és Palocsay Zsigmond (MTI Fotó: Molnár Edit)
