Nagy Zopán: Reflexió, montázs

KECSKÉS PÉTER: FÉNYPILLÉREK CÍMŰ KÖNYVE NYOMÁN

Mersz könyvek, 2.

Bada Dada Alapítvány

Budapest, 2017

                                                   A kassáki sakktól – az elveszett totemig.

Ereiben meredten esteledik.

Zöldszemű nyershús vacog.

A gyöngy-vér is megfagy…

Fekete hajnal. Számlálhatatlan

Szomorúságot számlál…

A hús-szagú csönd mögött

Tompuló nap-horgok szúrása:

Ma(gzat-sárgás) láthatatlan…

Alvajáró kristályok suttognak.

Megsértett árny-anya vonaglik…

Fél-álomban:

A túlmelegített, ájulásokig hevített,

Fóka-síkos testeket átjárja a révület…

Nárcisszusz négere felriad:

Veríték-öltözetére ront a férfi-had…

(mintha egy törékeny vallatás

malmát hordozná

férfivé testesül a fém

fénnyé menekül a kén

kevélyen sebesedik a kehely)

Szörnyeket világít meg a gondolat.

Fénypillérek rezonálnak, s ott ragad

A seb-lázakból csorgó fény-máz:

Az elme-járat lucskos falain. És ráz…

Elektro-sokkos koponyák hátsó termeiben

Bevérzik a vágyakkal átitatott ismeret.

Bevérzett, de be nem végeztetett,

Tart még az utórezgés, a sok(k)-istentelen…

Intermezzo:

Ahol a sok-gyökerű bűn elágazásai kiszakítják a felszínt és a felfeszülő izomcsomók előbuknak a mélyből, ahol vak kutakba omlik a fénylő föld és sötétséget fújnak a fénybe pórusai, ahol elbotlik a természet egyenes lépte, ott célját és értelmét veszti a következő lépés; a túlélés hajtóanyaga kifogy, az út elfolyik és az idő szelei kifulladnak. A BŰN térképének fehér foltjai olyan szörnyeknek nyújtanak búvóhelyet, akik nem a teremtés határain belül fogantak. Nem létezhetnek, mert lényegük a nemlét… Szörnyek, mert a mindent átható természet alapértelmével, az élet önfenntartó, túlélő ösztönével állnak szemben, kívül rekedve a megmaradás ős-öröklött törvényein. Csak pillanatokra nyúlnak át a határon, csak fuvallatnyi ideig időznek a teremtés tájain, a gördülő lét ekkor mégis térdre bukik. Valami elromlik… Olyan ez, mint tét nélkül csalni a játékban, önmagunk ellenében, vagy nedves gyufát csempészni a leszegezett koporsóba… (Baksa Nándor, alias, Zöld Henrik /1966-2015/ emlékének ajánlva. Bulgakovot, a Mestert és Margaritát, illetve Fridát is megidézve.)

*

A bűn a félelem szellemellenes megnyilvánulása…

Monologizál a delírium-közeli, fény-érzékeny misztikus…

A szellemellenes félelem a bűn megnyilvánulása…

Temetetlen tanüteme (ismételten) sötétlik, sötét lik…

A nagy résen egy kevert lény is áttekint, talán egy Incubus…

Anyagtalannak lenni. Mögöttes magány, egyedüliség…

Ember-marcipán illata árad a levegőben. –

Ismét (tudatos ön-tudatlanul) kóstolnak belőled!

Abszint, korbács, vak tükör… Most letakarva minden ellenség…

A rothadás határin belül

Módszeresen vergődik a remény…

Az áldozatokat sár öleli.

Ünnep és ígéret: szánalommal

Összekent arcok…

Visszatekintés az elképzelt

(„Örök-örvényű”) üdvözüléshez,

Az ünnepek elhalasztott ünnepéhez…

Esteledik

…