Nagy Gáspár emlékkonferencia a PIM-ben

Az öt éve elhunyt Nagy Gáspár (1949–2007) költő életművét idézik fel a tiszteletére rendezett konferencia résztvevői csütörtökön a Petőfi Irodalmi Múzeumban Budapesten.

A konferenciát Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke nyitja meg, majd a közönség előadásokat hallhat egyebek mellett Nagy Gáspár életművének jelentőségéről, a verseiben megjelenő hit jelenlétéről és szerepéről, az alkotó szabadságfogalmáról, a képzőművészethez fűződő kapcsolatáról.

A nyilvános és díjtalan egész napos rendezvény első részében Monostori Imre Nagy Gáspár, mint szerző az Új Forrásban, Kiss Gy. Csaba “A zóna ideje” közép-európai látóköre, N. Pál József A szégyen s a szabadság ideje – Nagy Gáspár és 1968, Petrik Béla pedig Két feljegyzés Nagy Gáspár írószövetségi lemondása kapcsán címmel tart előadást – olvasható a www.pim.hu oldalon.

A konferencia második blokkjában Vári Fábián László Ének a pengearzenállal szemben és Szakolczay Lajos A hit kozmosza című előadása után Vasy Géza a Csak nézem Olga Korbutot című versről, majd Vilcsek Béla Nagy Gáspár ezredváltó éveiről fejti ki véleményét. Ezt követően a posztumusz kötetről Gróh Gáspár, a Sárfelirat című könyvben megjelenő evangéliumról és esztétikumról Ködöböcz Gábor, a versekben jelentkező népköltészeti áramlatokról Jánosi Zoltán, a költő és a képzőművészet kapcsolatáról Orosz István beszél a hallgatóságnak.

A konferencia záró részében Fűzfa Balázs egy új irodalomtankönyv-sorozat Nagy Gáspár-képét ismerteti meg az érdeklődőkkel, Ekler Andrea a költő szabadságfogalmáról, Nagy Balázs a költészetében megjelenő Istenhit jelenlétéről és szerepéről szól, Nagy Zsuka pedig az alkotó életművének jelentőségét mutatja be.

Nagy Gáspár 1949. május 4-én, Bérbaltaváron született. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán végzett népművelés-könyvtár szakon, majd esztétikát tanult. Versei 1968-ban jelentek meg először. Pályája kezdetén népművelő és könyvtáros, majd a Móra Kiadó szerkesztője volt, 1989-ben a Hitel szerkesztője lett. Az
Írószövetségben 1981-től választmányi tagként, 1989-től elnökségi tagként tevékenykedett. 1989-90-ben az MDF választmányi tagja volt.

A leginkább a közép-kelet-európai helyzet, a magyarság sorsa foglalkoztatta. A fiú naplójából című, 1956-ot idéző verse volt az oka a Tiszatáj 1986-os betiltásának. Szabadrabok című, 1999-ben megjelent gyűjteményes kötete tartalmazza mindazon verseket, amelyeket korábban a cenzorok miatt ki kellett hagynia köteteiből. A Magyar Művészeti Akadémia tagjává 2000-ben választották, 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségét vezette.

Nagy Gáspárt 1977-ben Radnóti-díjjal, 1990-ben József Attila-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel, 1994-ben Kölcsey-díjjal, 1999-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2000-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Életművét egyebek mellett a Koronatűz, a Földi pörök, a Múlik a jövőnk, a Szabadrabok és a Közelebb az életemhez című kötet őrzi.

MTI 2012. május 16., szerda 12:35

Bővebben >>>