„»Csak romokat látunk, hogyha körbenézünk.«
Barbár nézet, mégis minden igazolja.”
Joszif Brodszkij/Baka István: Levelek római barátomnak
„S ábrándozom, hogy láthatatlan lettem,
futok – repítsen hajó, gyorsvonat –:
hálószobád homályán érlek tetten
s átrágom torkodat.
Milliók vannak így.”
Faludy György: Óda…
Kedves Megyvegyej Megyvedovics ПУТЬ, vagy hogyan is hívnak, névmemóriám nem a régi, félig-meddig elittam az eszem, akár egy átlag muzsik. Tudod te, Kreml Gyöngye, mi lenne a legjobb a világnak, továbbmegyek, a MINDENSÉGNEK? Mennyei muzsika, zene millió és millió fülnek? Látvány milliárd szemnek? Ha fognád magad szépen, rászánná egy egész napot, és csak azzal foglalkoznál, amit legjobban szeretsz. Személyesen megkínozhatnád, mondjuk, valamelyik titkosszolgálatod vezetőjét, például őt, aki átbaszott nemrég. Megérdemli. Eltrappolhatnál vadászni. Lovagolhatnál egy utolsót, szép a ménesed, úgy hírlik. Elmehetnél egy utolsó edzésre (foci, cseles gáncs, karate, szambo) vagy mit tudom én, mi a kedvenc sportod. Nem is tudnám, hogy létezel, ha nem ömlene rám, a szófos minden áldott nap az összes médiából. Estére rendelhetnél valami szép nőt (vagy férfit, az ilyen macsók mögött sokszor rejtett homoszexualitás húzódik meg, a tudomány pillanatnyi állása szerint, most már fölösleges lenne tagadnod, az ún. jóhírednek már úgysem tudsz ártani), valaki csak föláldozza magát a honért, van az a pénz! Rendelj valami jó kaját meg piát, azt pusmogják, világhíres a szakácsod. Kaviárt, borscsot, orosz krémtortát, pirogot, Sztroganoff szeletet újragondolva, valami füstöltet, csak füstöltök valamit ti is, halat például biztosan. Ne feledd el bevenni a viagrát! Jól van, jól van, a te férfiasságod makulátlan, de a stressznek olykor kiszámíthatatlan a hatása. Nehogy csődöt mondj utoljára, és ne álljon föl a szerszám! Mindenképp legyen pezsgő, bor, vodka whisky, calvados, kokó stb. Mindenből a legjobb minőség! Aztán ha elővetted a Nagy Októberit, és elsütötted a tudat utolsó gecijét ahogy a költők mondanák, bocsásd útjára a vénuszi nőt vagy az apollói férfit, ne gyilkoltasd meg őket, kérlek, olyan kicsinyes lenne, (ne felejtsd el a vagyonnyi apanázst, végül is a világért adták oda magukat neked). Majd vedd elő páncélszekrényedből a ciánkapszulád vagy a heroinos fecskendőd, a KGB-nél rendszeresített pisztolyod, csak megőrizted a Makarov-féle PM-9-est, ám ha modernizálódtál, és a 2003 óta rendszeresített Jarigined van, egye fene, nem bánom. Ezután tedd meg azt, amit megrémálmodott hazád tőled megkövetel. Így szabadulhatsz meg legkönnyebben a szégyentől és a megaláztatástól, ami vár rád. Később meg, ki tudja, hátha példád ragadós lesz, hogy ne mondjam: MINTA. És ily módon hagysz valami valódi nyomot ebbe a kurva, kibaszott, szétlőtt és megnyomorított világba, amelyet neked (is) köszönhetünk. Minden nap jó utolsó utazásodra, persze minél előbb, annál jobb, de nekünk, magyaroknak ezen a main, különösen szép ajándék lenne.
Wiessbrunn, 2022. március 15-én
