Tiszatájonline | 2023. november 1.

Mindenszenteki kesergő

LAJTOS NÓRA

 
Mert nem egyszer hal meg, aki 
nagyon szeret, ázott lélekszár-
nyakon nem száradnak fel a 
könnyek, kötélen kapaszkodik 
fel a hajnali fény, csecsszopó
november az ősz mellén, szívja, 
rágja az avarbimbót, életet táplál 
a halálba, kiscsikó nyerít az égi
pajtában, a szentek is annyian 
vannak, mint égen a csillag,
világít a tenyerük, imabokrok 
gyulladnak ki az éjszakában,
az erdőben ott lóg a fán az 
október, varjak csipegetik 
szét mind a harmincegy 
napját, csőrükben hordják 
szét az időt, a Holdkaréjra 
kiül az Isten, néz, mint aki 
még nem látott ázott varjat, 
kisebesedett napokat, amikor 
úgy fáj a szó, hogy inkább le-
nyelni volna jó, epeszínű a 
világ, keserű a csönd szájában 
a nyál, megnedvesíti az emlékek 
ajkát a november-egy, ritkuló 
haját fésüli az ősz, majd egy
szent arra téved, minden 
harangot halálra hangol,
hogy másnap a mécsesek 
méhe hordjon ki egy vajúdó,
vagy keresztbe akadt, fájó-
fuldokló szálka-Miatyánkot.