Mindenkiből lehet hős
TASNÁDI ISTVÁN: HELLÓ, HÉRAKLÉSZ!
KOVÁCS DIÁNA ÉVA KRITIKÁJA
A fiatalok körében elsődlegesen az Időfutár-sorozat szerzőjeként ismert Tasnádi István új ifjúsági regénye, a Helló, Héraklész! a Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozatában jelent meg 2021-ben, mely sorozat jellegzetessége, hogy főleg a 9–12 éves korosztályt kívánja megszólítani, erre pedig abszolút aktualitásával törekszik: nyelvezete nagyon mai, könnyen olvasható, közben elgondolkodtató és izgalmas. Az Abszolút Könyvek viccesek, ám komoly témákat (például válás, drogproblémák, iskolai zaklatás, egy szülő elvesztése) is feldolgoznak. A sorozat fontosabb kötetei a Minna, a macskakisasszony, a Cseresznyeliget titka, A Platánsor rejtélye, a Beépített robot – Az első évem emberként és nem utolsó sorban A kőmajmok háza, Tasnádi egyik korábbi regénye…
A Helló, Héraklész!-t a szerző kifejezetten a Budapest Bábszínház és Tengely Gábor rendező felkérésére írta, és a bábszínház a könyv megjelenésének időpontjakor tűzte műsorára a darabot (mintegy termékkapcsolásként). A történet a görög hős (azaz srác) kalandjait beszéli el: egy mítoszt kapunk képregényszerű formában, humorral gazdagon megpakolva. A mítoszokra jellemző, hogy sosem egyetlen, rögzített, állandó formában léteznek, hanem rugalmasak, „használat közben” át- és átváltoznak, és nem vonatkoztathatók el az adott kortól, társadalomtól, politikai viszonyoktól. A Helló, Héraklész! tökéletesen beleillik ebbe a képbe.
A képregény a címszereplő felnövéstörténetét meséli el, picike korától egészen a tizenkét próba teljesítéséig követhetjük nyomon az életét. Az akadályokat Eurüsztheusz (a mesében Rüszti) parancsára kell végrehajtania. Ilyen akadály például a nemeai oroszlán legyőzése, a kerüneiai szarvas elfogása, Minósz megszelídítése, az alvilág háromfejű kutyájának, Cerberosznak a láncra verése és elvitele Mükénébe. Ahogy elragad bennünket az események sodra, megismerkedünk a szereplőkkel, és közben közelebbi ismeretségbe kerülünk a görög mitológiával is.
Héra, a rendkívül gonosz mostoha nagyon ellenszenves. Bosszútól eltelve zaklatja Héraklészt, uszítani próbál ellene mindenkit, cselt sző, manipulál, Héraklész végleges kiiktatásának gondolata vezérli minden megmozdulását. Zeusz főisten viselkedése is sok kívánnivalót hagy maga után, nem kimondottan ő az ideális apa megtestesítője. Gyermekével nem igazán foglalkozik, sőt mintha feleségét is elnyomná. Feltűnik a színen Amphitrüón és Alkméné is. Megismerhetjük Megarát, a thébai király lányát, aki kitart jövendőbeli hitvese, Héraklész mellett. Eurüsztheusz egy olyan szereplő, aki rajongásában Naphimnuszt költ Héraklésznek, ám imádata tárgya ezt nem értékeli, kifigurázza érte a lelkes költőt. Attól fogva Eurüsztheusz féktelen rajongása gyűlölködésbe fordul. Gyávácska, buta karakter, aki élvezi, ha másokat kínozhat, és aki mindig egy bronz vázában húzza meg magát, ha úgy érzi, forrósodik a lába alatt a talaj. A kicsi, vézna, szemüveges Iphiklész felnéz testvérére, önzetlenül segíti őt, de azért féltékeny is a hősöknek kijáró ünneplésre, amiből ő kimarad. Kettejük közül ő az ész, ahogy Héra fogalmaz: „Ő az ököl, de te vagy az agy.” (109.) Intelligens, tájékozott, a próbák teljesítésénél komoly szerepe van, de küzd az általánosságával. És persze itt van Héraklész, aki eleinte leginkább antihősnek tűnik. Észjárása nem túl bonyolult, tettei sokszor elhamarkodottak, vannak indulatkezelési problémái, de vágyik a szeretetre. Apára lenne szüksége, ám Amphitrüón nem tudja igazán elfogadni őt, Zeusz pedig számára láthatatlanul, messziről kíséri figyelemmel.
A történetben a társadalmat kicsiben megtestesítő családokon, tagjainak egymással való kölcsönhatásain van a fő hangsúly. Olyan tabukat jelenít meg Tasnádi, mint amilyen a féltestvér, nevelt gyerek komplex státusza a családban, a súrlódások férj és feleség, nevelőapa és gyerek között, de feltűnik a színen az iskolai teljesítménykényszer, az osztályközösségen belüli ellentétek, a felelősségvállalás, a szerelem kérdése is. Fontos momentum, hogy a gyerekek nyelvén íródott antik hőstörténet nem erőltetett, és szerencsére nem akar mindenáron tanítani.
Felvidéki Miklós szöveghez készített gazdag illusztrációja vicces és szép, de képein néhol felfedezhető egy-egy kis csúsztatás: például a szöveg szerint Megara haja fekete, a rajzokon azonban szőke.
A már megjelent hasonló kiadványokat illetően nekem egyből a Percy Jackson és az olimposziak című regénysorozat villant be Rick Riordantól. Igaz, hogy műfajban, terjedelemben nem egyeznek, de mindkettő mitológiai témát tálal jól fogyasztható mai nyelvezettel, élvezetes megfogalmazásban, amiből szüntelen repetára vágyik az olvasó.
Nagyon sajnáltam, hogy Tasnádi a tizenkét próbát részletesebben nem fejtette ki, biztos emelte volna a mű egyébként sem alacsony élvezeti értékét. Iphiklészt is jobban bevontam volna a kalandokba, szerettem volna róla többet megtudni. Karaktere szimpatikus volt számomra, és boldog voltam, amikor Héraklész őt is bevonta az ünneplésbe. Szerettem a kötetet, nagyon olvasmányosnak éreztem, le sem tudtam tenni. A kedvenc részem, amikor Héraklész Hippolüté, az amazon királynő övét királynőstől szállítja le. „Nem tudtam, hogy kell kikapcsolni ezt a hülye övet, úgyhogy elhoztam a csajt is.” Úgy gondolom, az én tizenkét éves kisfiamnak is elnyerné a tetszését a mítosz. Mivel a könyv vagány és üde, megfogalmazása érthető és humoros, biztos jól tudnánk a közös értelmezést folytatni, és elősegíthetné érdeklődésének kialakulását más mitológiai történetek irányába is. A legfontosabb levonandó következtetésként azt raktároztam el magamnak: mindenkiből lehet hős a saját életében.
Kovács Diána Éva
(A recenzió az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék Tudományos próza című szemináriumán készült Bencsik Orsolya mentorálásával.)
Tasnádi István: Helló, Héraklész! Illusztrálta: Felvidéki Miklós Pagony Kiadó Budapest, 2021 168 oldal, 3490 Ft
