Mindannyian furcsák, de mindannyian máshogy
„A FURCSÁK KÖZT A LEGJOBBAK” – TRUBADÚR-EST BUKOWSKI, PALAHNIUK ÉS WELSH ÍRÁSAIBÓL
Miben hasonlít egymásra Bukowski, Palahniuk és Welsh, és miben különböznek egymástól? Mitől lesz egy könyv vagy egy film kultikus? Ezekre a kérdésekre is keresték a választ a Trubadúr-est résztvevői a Katona József Színházban […]
„A FURCSÁK KÖZT A LEGJOBBAK” – TRUBADÚR-EST BUKOWSKI, PALAHNIUK ÉS WELSH ÍRÁSAIBÓL
Miben hasonlít egymásra Bukowski, Palahniuk és Welsh, és miben különböznek egymástól? Mitől lesz egy könyv vagy egy film kultikus? Ezekre a kérdésekre is keresték a választ a Trubadúr-est résztvevői a Katona József Színházban.
Az Amerikában elsősorban költőként nagy becsben tartott Charles Bukowskit idehaza inkább regényíróként ismerik, míg Chuck Palahniukot a Harcosok klubja, a brit Irvine Welsht pedig a Trainspotting szerzőjeként. A Trubadúr Kiadó úgy döntött, hármuknak szentel egy közös estet a Katona József Színházban „A furcsák közt a legjobbak” címmel, ahol szép számú érdeklődő előtt Kocsis Gergely, Borbély Alexandra és Keresztes Tamás olvas fel említettek régebbi és újabb műveiből.
Közben egy érdekes beszélgetést is hallhatunk Bajtai Zoltán Barangó, Bus András és Varró Attila részvételével, Hercsel Adél moderálásával. Az elején Hercsel olvassa fel azt a bevezetőt, amely Bukowski, Palahniuk és Welsh, a társadalom peremén álló alkoholisták, drogosok és csavargók sötét tónusokkal és a humor eszközeivel dolgozó, kocsmákba és elmegyógyintézetekbe kalauzoló krónikásainak szövegeit jellemzi röviden.
A bevezető a könyvek szerkesztői és fordítói szerint kissé felületes, és ebben a formában nem állja meg a helyét. Barangó úgy véli, lehet párhuzamokat találni, ha nagyon szeretnénk, de ezek a párhuzamok erőltetettek, és lehet, hogy például Bukowski nem is olvasná szívesen azokat az írókat, akiknek könyvei most az övéivel kerültek ugyanazokra a polcokra.
Bus András szerint is nagyban eltér egymástól a három szövegvilág, bár Bukowski tekinthető Palahniuk vagy Welsh írói előképének. Varró Attila viszont még a társadalom peremén állással sem ért egyet, szerinte Palahniuk szereplői inkább hétköznapi emberek, a fogyasztói társadalom tagjai, akik aztán furcsa utakat járnak be.
Hercsel azonban tovább sorolja a párhuzamokat: mindhárom szerzőnél előfordulnak groteszk élethelyzetek, mindháromra jellemző a cinizmus, a gúny és az irónia. Barangó azonban itt is különbséget tesz, mondván, Bukowski szinte alig használ jelzőket, míg Bus szerint Palahniuk és Welsh a sötét hangulatra mindig rátesz egy lapáttal, sőt vagonnal vagy kamionnal, ami a jelzőket illeti.
Barangó és Bus amúgy azt érzik, hogy utóbbi szerzők próbára teszik olvasóik, fordítóik tűrőképességét. Palahniuk fordításával kapcsolatban egészen váratlanul kerül elénk egy önéletrajzi csemege, és nem a szerzőtől, hanem a fordítótól: Barangó elismeri, hogy majdnem ráment egy kapcsolata erre a munkára…
A Palahniuk-kultuszról Varró mesél: rendeztek olyan felolvasóesteket, ahol többen is egy levegővel próbálták átvészelni egy-egy novella felolvasását… Magáról a kultusz fogalmáról Bus elmondja, hogy az tulajdonképpen az alternatív, a fősodortól távol eső szerzők sikereinek szinonimája, mert a Harcosok Klubja és a Trainspotting is sikeres filmek, amiket kultuszfilmekként emlegetünk.
És végül felmerül a kérdés, hogy az est folyamán a többiekkel ellentétben nem kritizált Bukowskit költőnek vagy írónak tekinthetjük-e, mire Barangó elmondja, hogy az ő esetében csak az volt a kérdés, hogyan tördelik be a szövegeit a szerkesztők, mert bármit írt, azt nyomdakészen írta.
Szarka Károly
[nggallery id=450]
