tiszatáj | 2021. május 27.

Miklya Luzsányi Mónika: A cafka

Hencsi az agyukra ment, mindig ott lógott körülöttük, hiába mondták, hogy tűnjön már el innen, nem ment el. Gréti még azt is mondta neki, hogy befosi, ami igazán para, mert a befosik a minik, akik még biliznek, szóval az tényleg gáz, ha valaki befosi, mert már a nyuszik is a vécébe szarnak, pedig még ők is kicsik, és a mókuskák is, főleg a mikkamakkák, akik nemsokára iskolások lesznek. Hencsi mókuska volt, szóval annál nagyobb sértést, hogy befosi, nem is vághatott volna a fejéhez Gréti […]

Miklya Luzsányi Mónika (1965) író, publicista, pedagógus, teológus. A Pestext Reset írópályázatának közönségdíjasa. Legutóbbi kötete: Az ecsedi boszorkány (2018).

Hencsi az agyukra ment, mindig ott lógott körülöttük, hiába mondták, hogy tűnjön már el innen, nem ment el. Gréti még azt is mondta neki, hogy befosi, ami igazán para, mert a befosik a minik, akik még biliznek, szóval az tényleg gáz, ha valaki befosi, mert már a nyuszik is a vécébe szarnak, pedig még ők is kicsik, és a mókuskák is, főleg a mikkamakkák, akik nemsokára iskolások lesznek. Hencsi mókuska volt, szóval annál nagyobb sértést, hogy befosi, nem is vághatott volna a fejéhez Gréti, de Hencsi nem foglalkozott vele, hogy csúfolják, csak ment utánuk, pedig tudta jól, hogy ők már mind mikkamakkák, nem vesznek be egy befosi mókuskát.

Jó, persze a karantén előtt más volt minden, mert akkor még a Henrik is az oviba járt, és hát persze hogy bandázhatott velük a kis befosi is, mert Henrik menő volt, ultramenő, volt világítós napszemüvege, ledek villogtak rajta a sötétben, piros meg zöld meg kék, csak az volt a baj, hogy nappal nem látszott, csak éjjel. De a ledes napszemüveg akkor is menő volt, meg Henrik is, szóval a karantén előtt persze hogy a mikkamakkákkal bandázott Hencsi az oviban, de aztán megváltozott minden, mert Henriket nem látták többet. Gréti meg is kérdezte Hencsit, hol van a Henrik, de ő csak vonogatta a vállát, hogy nem tudja, pedig igazából tudta, mert amikor kiderült, hogy lesz a karantén, az apjuk összecsomagolt, kézen fogta Henriket, és elment, és az anyjuk azt üvöltötte utánuk, hogy menj csak, úgyis megöl benneteket az a cafka, aztán amikor apa elment a Mondeóval, akkor anya  leült a lépcsőre, és sírt, meg azt zokogta, hogy úgyis megdöglenek mind. Hogy kik döglenek meg, azt nem mondta anya, de Hencsi tudta, hogy apára meg Henrikre gondolt, és ő is sírva fakadt, mert látta a tévében, hogy mit csinált a korona az emberekkel, feküdtek a kórházban a folyosókon, meg estek össze az utcán, haltak meg, nem fértek a temetőkbe, gödröket ástak nekik az őserdőben, oda dobálták be a hullákat, annyian voltak. Hogy mi lett a hullákkal a gödrökben, azt nem mutatták a tévében, de biztos csak simán elásták őket, és ez baj, nagy baj, mert a koronások könnyen feltámadnak, ezt Henrik is mondta, kimásznak a sírokból, aztán jönnek a második hullámmal, és elborítanak mindent.

A koronakarantén addig tartott, mint a világ meg egy nap, legalábbis így érezte Hencsi, mert Henrik nélkül nem lehetett semmit se csinálni, meg egyébként se lehetett semmit se csinálni, mert anya csak feküdt az ágyon, és nézte a plafont, legtöbbször be is sötétített, így Hencsi nem tudta, hogy nappal van, vagy éjszaka, de mindegy is, apa nélkül úgyis megdöglenek mind, Henrikkel meg már úgyis végzett a cafka, mert az veszélyesebb lehet, mint a korona, ami nem támadja meg a gyerekeket, a cafka viszont elvitte Henriket, huss, egy szempillantás alatt. Hencsi látta is maga előtt Henriket, ahogy kiszáll a Mondeóból, a korona rá se hederít, gyerekekkel nem kezd, de a cafka ráveti magát, elkapja, maga alá gyűri, és el sem engedi addig, amíg lélegezni tud. Aztán Henriket is bedobják egy nagy gödörbe, és ha szerencséje van, akkor ő is ki tud majd mászni, amikor jön a második hullám. És akkor erősebb lesz, és veszélyesebb, sokkal veszélyesebb, mint eddig volt, pedig Henriktől eddig is féltek a fiúk az oviban, még a mikkamakkák is, de amikor Henrik visszajön, akkor még Gréti is félni fog tőle, az óvónénik is, meg az egész világ, igazi szuperereje lesz, szájmaszk nélkül közlekedhet, repkedhet a világba, amerre csak akar, nem vonatkozik rá semmiféle tiltás, mondjuk bárkit megölelhet,  a vére meg gyógyítani fog, elég belőle két csepp. Gyere, Hencsike, mondja majd Henrik, igyál a véremből, ez megvéd mindentől, jöhet korona, cafka, karantén, minden, és Hencsike iszik, és onnantól már nem számítanak a mikkamakkák, de még Gréti és Sügesdi Bence sem.

Szóval, amikor Gréti megkérdezte, hogy mi van Henrikkel, miért nem jött oviba, Hencsi csak a vállát rángatta, hogy nem tudja, mert a cafkát nem akarta elmondani Grétinek, a második hullámot meg még úgyse. Biztos volt benne, hogy visszajön a bátyja, csak azt nem tudta, mikor, mert senki sem tudta megjósolni, mikor ér ide a második hullám. Hiányzott neki Henrik, nagyon hiányzott, ezért amikor csak tehette, a mikkamakkákhoz csapódott, velük játszott, vagyis nem, csak ott lábatlankodott körülöttük, időnként behunyta a szemét, és hallgatta, ahogy Gréti meg Sügesdi Bence veszekednek, mert Bence mindenáron koronásat akart játszani, de Gréti csak húzta száját, hogy az unalmas, nem lehet mást csinálni csak nyomkodni a telefont.

– Hülye vagy, Gréti, az a karanténos. A koronásnál jön a mentő, szirénázva, meg minden, be kell öltözni űrhajós ruhába, aztán jön a legjobb, a lélegeztetés, lehet szuszogni, mint dartvéder!

De Grétinek így sem tetszett a dolog, csak akkor engedett, amikor Bence belement, hogyha korona, akkor az csak a Gréti lehet, először terjednie kell a koronának, akit Gréti megfog, az koronás lesz, aztán jöhet az űrruha, a mentő meg a dartvéder.

Gréti először Hencsit kapta el, hát persze, kis befosi, csak állt, és bámult ki a fejéből. Nem baj, Gréti bevitette az elkülönítőbe, a babaház mögé, ezt még szó nélkül tűrte, csak amikor lekötözték a tornapadra az ugrálókötelekkel, fakadt sírva, de nem foglalkoztak vele, az óvónénik úgyse hallják meg, fent vannak a teraszon, nem tudják, mi folyik a babaház mögött. A gégecsövet Bence hozta az apja műhelyéből, mert tudta, hogy a lélegeztetéshez kelleni fog. Menő volt a gégecső, mint Henrik ledes napszemüvege, csak amikor le akarták nyomni Hencsi torkán, az üvölteni kezdett, de nem üvöltött sokáig, csak rángatózott, meg olyan fura hangot adott ki, mintha sípolna, aztán el is kékült a feje, és nem mozdult többé. De ez nem zavarta Grétit, benne volt a játékban, hogy a koronába bele kell halni. Csak a bűz zavarta, de az nagyon, nem is akart többet koronásat játszani, legalábbis nem Hencsivel.

– Mondtam, hogy ne vegyük be! – fintorította el az orrát. – Tényleg befosi.

(Kép forrása: Facebook)

RESET

Mi történik, ha megszokott társadalmi életünkben kell alkalmazni a jól ismert IT Help Desk-módszert? Ami egy éve még merész science fiction lett volna, mára a mindennapjaink részévé vált. Lezárunk, várunk, újraindítunk.

A PesText Fesztivál is nyomott egy resetet, a COVID által átformált viszonyok között a szórt, globális fókusz helyett a koncentráltabb lokális, regionális irodalmi figyelem kapott hangsúlyt. A PesText hívószava idén a RESET volt, ezért a meghívott írók ebben a témában küldtek írásokat a fesztivál fanzinjába.

A Reset ‘zine erős, bátor szövegei, illusztrációi a környékről érkeztek: magyar, szlovák, cseh, lengyel, német, osztrák, szerb, horvát, orosz szerzők mellett kalandvágyó norvég, portugál, török alkotók mutatják meg nekünk, milyen emberi, társadalmi, művészeti vetületei vannak az újraindításnak.

Ezekből a javarészt felkérésre írt szövegekből közöl válogatást a következő hetekben a Tiszatájonline.