Mért mindig feketében

IR(T)ÁS Re

Ismerős arcok, ismerős helyszín, ismerős magaslat. Vissza a természetbe. IR(T)ÁS tábor a Mogyoróhegyen, immár harmadik alkalommal. Már két héttel ezelőtt rágtuk a küszöböt az esemény facebookos oldalán, és végre.

A felállás változott. Az őszi IR(T)ÁS-on még vendégként részt vevő Babiczky Tibor már mentorként csatlakozott Csapody Kinga és Szabó Tibor Benjámin párosához. Az érdeklődést és az izgalmat csak fokozták a meghívott szépírók: Bartis Attila és Király Levente. Az időjárás derűs volt, közeledik a nyár, ébredeznek a lódarazsak, tizenegy lelkes fiatal, minden adott az alkotótábori idillhez.

milyen a jó tárcanovella, alapszabályok és karakteres írásművek; rövidprózát miként, hogyan írnám le magam, ha kilincs lennék…

A berendezkedés után csoportokba verődtünk, kezdődhetett a munka. Szövegezés, melyik szöveg, hol bicsaklik meg, hol vannak felesleges szavak, névelők; milyen a jó tárcanovella, alapszabályok és karakteres írásművek; rövidprózát miként, hogyan írnám le magam, ha kilincs lennék, hogyan szól egy ima a gettó nyelvén. Este hat, szünet, leballagtunk az étterembe, vacsora, majd vissza a tábori asztalokhoz. De most közösen. Az újak bemutatkoztak, felolvastuk egymásnak műveinket, kinek mi a véleménye a másikéról, először mi, aztán a mentori kritika. Pörögtek az események, besötétedett, és a háttérben megjelent a Kingát követő Bartis Attila. Még egy utolsó cigi, pipatömés, és megkezdődhetett az első este programja.

Az íróval Németh Dorka beszélgetett, kérdezte kezdetekről, az ÉS-ben megjelent tárcanovella-sorozat hátteréről, majd az ebből készült, A kéklő pára című kötetről. Bartist, elmondása szerint soha nem vonzotta, hogy folyóiratban megjelenjen, nem szerette a határidős munkát, jobb a nyugodt, hosszas pepecselés. Az este kétségkívül legérdekesebb története A séta eredeti kéziratának utóélete volt: Kemény Istvánnal közösen egy híd tetejéről engedték le az összecsomagolt papírköteget,és adták át a Duna sodrásának. Volt, nincs, szinte mítosz. A beszélgetés második felében mi és Kingáék váltakozva kérdezgettük az írót írás és fotózás viszonyáról, A nyugalom anyaképéről, alkotói életmódjáról, és még öltözködéséről is: ”Bartis Attila miért visel mindig feketét?”A válasz egyszerű, ’80-as években ezt a ruhatárat alakították ki Keménnyel,és azóta is maradt. Zárásként felolvasott A nyugalomból,de ez nem azt jelenti,hogy az este véget ért volna. Folytatás a tábortűz mellett, tábori dalok pengetésre, Savignon blanc, viccelődés. Alvás előtt még Bartis kezében is megfordult a gitár.

Másnap nyolckor keltünk, komás tekintetek, reggeli, kávé; séta vissza, szeminárium ebédig. Délután szabadfoglalkozás, napoztunk; szombaton is szép idő volt. Gondolkodtunk a szemináriumi feladatokon, írtunk. Szieszta estig.

mennyire nehéz vagy éppen könnyű egy-egy íróval megtalálni a közös hangot, meddig terjed a szerkesztő befolyása a mű megformálását illetően…

A második napra Király Levente, költő, a Magvető Kiadó szerkesztője érkezett feleségével. Cserna Szabó és Karafiáth Orsolya nyári tábori vallomásai után most még inkább megvilágosodott, hogy miről is szólt a Sárkányfű. Mesélt az itteni szerkesztési elvekről (alapszabály volt, hogy aki szerkesztette a lapot, az csak ritkán publikálhatott a szépirodalmi rovatban), a kezdő folyóirat gondjairól, alternatív megoldásokról, és hogy miért nem volt tovább. Szegő Jánoshoz hasonlóan ő is beszélt a Magvetőről, az ottani munkakapcsolatokról. Milyen volt Spiegelmann Laura regényét sajtó alá rendezni, mennyire nehéz vagy éppen könnyű egy-egy íróval megtalálni a közös hangot, meddig terjed a szerkesztő befolyása a mű megformálását illetően. Végezetül ízelítőt kaphattunk a friss versekből és az Énekek énekéből is. A következőket nem nehéz kitalálni. Tábortűz, szotyi, gitár, Esti Kornél pálinka és a szokásos viccek, nótázgatás.

Vasárnap is napfényre ébredtünk; egy fanyar szójátékkal élve; világos volt, hogy vége van. Még egy utolsó reggeli, aztán vissza a faházakhoz. Bőröndpakolás. Egyeztetések a további munkát illetően. Indulni kell. Hiányozni fog. Remélem, hogy a jövőben közhellyé írhatom: IR(T)ÁS RE,újra és újra.

Richter Tamás