Megjelent a Tanulmányok második száma

Idén immár a második számát olvashatjuk a Tanulmányok című folyóiratnak (Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék kiadványa, 2022. 2. szám). Szerkesztőbizottságában kolozsvári, szófiai, pécsi, római, delhii oktatók, kutatók munkálkodnak, főszerkesztője Bence Erika. A folyórat jelen számának tudományos igényességét, magas színvonalát többek között a recenzesek nagy száma is biztosítja.

Négy rovata nyolc írást tartalmaz: Közép-Európáról (1), Nyelvészet, irodalom (2), Történelem – művelődéstörténet (3), Kritika (2).

MEDVE ZOLTÁN Közép-Európáról és irodalmainak fordíthatóságáról címet adta tanulmányának, amelyben a fogalmat és a fordítások elméleti hátterét vizsgálja Walter Benjamin cseréphasonlatának továbbgondolásával. A fogalom szerinte csak szubjektív módon közelíthető meg, és a róla szóló elméletek elsősorban a történelem és politika által kijelölt határok között individuális nézőpontok alapján divergálnak. Megállapítja, hogy Közép-Európa változásaiban és pontosan körül nem határolható voltában elméletileg még létezőnek mondható. Ennek alapján véleménye szerint kialakítható a közép-európai irodalmakról egyfajta kép, amely nem egységes, de globális irányt mutathat az egymás közötti fordíthatóság-fordíthatatlanság gyakorlati kérdéseinek. Az interlingvális fordítás kapcsán felmerülő kérdések: szó szerini vagy nem szó szerinti fordítás; forrásnyelv – célnyelv viszonya; idegen – idegenség megjelenése; kulturális transzfer. Többek között Schleiermacher, Humboldt, Goethe nézeteit osztja meg, akik mást tekintenek fontosnak. Goethe szerint az a cél, hogy a fordító feladja nemzeti nyelvének jellegzetes egyedülállóságát, így a forrás- és célnyelvvel megegyez, ám egyszersmind mindkettőtől eltérő harmadik szöveget hoz létre. A szerző Jacobson fordításjellemzőit kiegészíti azzal, hogy egy fordító minél jobban megismeri a forrásnyelvet és annak kultúráját, annál nehezebb az egyes szavak stb. utalásrendszereinek pontos ekvivalenciáját megtalálnia. A közelebb eső kultúrák cserépdarabjaiban könnyen el lehet veszni, az apróbb-nagyobb darabokat szinte lehetetlen megfelelő módon összerakni, fennáll annak a veszélye is, hogy a szöveg instabillá válik. A szerző meglátása az, hogy a forrás- és a célnyelv kultúrájának az idegenséget megtartó összehangolása a közép-európai térség irodalmának fordítása esetén nagyobb figyelmet, kifinomultabb megoldásokat igényel.

MOLNÁR-BODROGI ENIKŐ Meankieli, számi, kvén, csángó és erdélyi magyar kisebbségi nyelvi narratívák az identitásépítés szolgálatában című írásában bemutatja, milyen nyelvi narratívák építik az öt kisebbséghez tartozó azon értelmiségiek az identitásukat, akik rendszeresen használják kisebbségi nyelvüket. Vizsgálata arra is irányult, hogy a narrátor változásával mennyiben változik a narratíva, milyen módosulások történnek, ha a narrátor nyelvi kisebbség vaggy többség képviselője. Összehasonlításában az írott szövegekben használt nyelvre, a nyelvhez való viszonyulásra és az azokat befolyásoló társadalmi és kulturális tényezőkre irányult a figyelme, a kutatási korpuszt a narratívakutatás, a diskurzuskutatás és a nyelvi ideológiakutatás keretében vizsgálta. A szövegkorpuszban a diskurzív hatalom gyakorlása például abban nyilvánul meg, hogy a társadalomban melyik nyelvet fogadják el értékesnek és melyiket tekintik haszontalannak. A nyelvi ideológiák kutatásának tárgya lehet, hogy milyen hiedelmeket, értékeléseket stb. ébresztenek a nyelvvel kapcsolatos kérdések. A szerző kiemeli a kultúrafüggőséget, ugyanis a különböző népek kultúrájától és társadalmi pozíciójától függően a nyelvhasználók más-más módon vélekedhetnek saját nyelvükről vagy nyelvváltozatukról. A kutatás anyagát média- és irodalmi szövegek adták (négy kisebbségi lap – öt-hat nyelven közölnek írásokat, többnyelvű szépirodalmi szövegek). Az eredményeket a következőkben összegzi: a kisebbségi értelmiségiek jelentős szerepet tulajdonítanak anyanyelvüknek, hangsúlyozzák megőrzésének és fejlesztésének fontosságát; a közös vallás nagyon fontos összekötő a belcsoportban; a többségi nyelvű iskoláknak gyakran nyelv- és kultúracserét célzó szerepük van; a vizsgált szövegekben gyakran megfogalmazódik, hogy a kisebbségi és a többségi nyelvű világok párhuzamos valóságok, és nem sikerül az egyetértés jegyében találkozniuk.

LADÁNYI ISTVÁN A Symposion melléklet (1961-1964) című írásában az újvidéki folyóirat előzményével, az Ifjúság hetilapban megjelent melléklettel foglalkozik. A hetilap a korra jellemző jugoszláviai ifjúságpolitikai tendenciák magyar nyelvű érvényesítése mellett a nagyvilágra nyitott, az ifjúság színvonalas szórakoztatásának igényével fellépő lap volt már az 50-es években is. Az 1964. szeptember 24-ig működő mellékletnek 78 száma jelent meg, mintegy hatvan munkatárs írásait közölte. Tanulságos szembesülni azzal az ellentéttel, amely a hetilap híranyagának, riportjainak, közéleti tárgyú cikkeinek propagandisztikus jellege és a symposionisták irodalmi és művészeti elképzelései, értelmiségi szerepfelfogása között tapasztalható.

DÉVAVÁRI ZOLTÁN Egy elvetélt kísérlet (A Jugoszláviai Magyar Nemzeti Bizottság szervezésének kudarca az emigrációban [1952-1955]) című tanulmánya azoknak a délvidéki magyar politikai képviselőknek a sorsát mutatja be, akik az 1944. őszi összeomlás után elhagyták az akkori Magyarország területét, és túlélték a 2. jugoszláv állam által foganatosított tömegkivégzéseket, illetve az ún. népbírósági pereket. A szerző kísérletet tesz arra, hogy Nagy Iván politikus hagyatéka révén feltérképezze és bemutassa a délvidéki magyar emigráció szervezkedését, illetve azokat az okokat, amlyek a JMNB megalapításának a bukásához vezettek. A hagyaték alapján rekonstrálható, hogy az 1941-ben a magyar államhoz visszakerült délvidéki területekről az akkor kulcsszerepet játszó, innen származó magyar országgyűlési képviselők közül Nagy Iván mellett nyolcan élték túl a 2. világháborút, kerülték el a politikai pereket, s kezdtek új életet az emigrációban. Az NB szervezése a magyar emigráción belüli törésvonalak, a 45-ösök és a 47-esek közötti ideológiai ellentétek miatt vontatottan haladt, és 1952-ben egyértelművé vált, hogy az MNB elsősorban a nagyhatalmi megfontolások miatt nem fogja tudni képviselni az idegen államok hatalma alatt élő magyarságot.

PETHEŐ ATTILA Csekes Béla, az Amerikából hazatért felvidéki lelkész című dolgozatában a lelkész életéről felárt újdonságokról ad képet. Volt teológus Amerikában és Kanadában, lelkész Óbecsén, Dubaradványon, Szapon, szerkesztette a Református Világszemle című lapot, működött nemzetközi kapcsolattartóként és érdekérvényesítőként is. Kiválóan ismerte szűkebb pátriája református magyar közösségét, folyamatosan kapcsolatot ápolt a délvidéki magyarsággal és a tengerentúli gyülekezetekkel. Lapjával összekötötte a közösségeket, amelyek egyébként nem kaptak akkora figyelmet, mint amekkora az életük építéséhez szükséges volt. 

TÁMBA RENÁTÓ Gyermekábrázolások az otthon kultúrájából – polgári gyermekszemlélet a magyar biedermeier festészetben című írásában bemutatja, hogy a biedermeier festők alkotásain hogyan követhetők nyomon a kor nevelési érték- és céltartalmai, gyermekideológiai, -szemléleti mintázatai. Feltárja a stílussal összefüggő eszme-, mentalitás-, gyermekkor-, művészet- és esztétikatörténeti összefüggéseket. A 19. században a megerősödő polgárság köréből kerültek ki az alkotások megrendelői, a művészet mentes volt a politikum, a lázadás, a hősiesség és szenvedély formáitól, nem ábrázolt szélsőséges érzelmeket, démoni erőket. Az új esztétikai szemlélet a mindennapi ember lelkivilágához közelálló, békességet adó, otthonos jelenségeket kereste, hangsúlyozta. A korszak egyik legfontosabb műfaja a portré, amely felhívja a figyelmet az ábrázolt státuszára, rangjára. A biedermeierben együttesen jelenik meg a valóságábrázolás és az ideálközvetítés törekvése. A gyermekábrázolás jórésze ideáltipikus kép, a gyermek típusként jelenik meg a képeken, amit a szerző Brocky Károly, Barabás Miklós stb. fiúképei részletes elemzésével tár elénk. A polgári és nemesi leánygyermek-ábrázolások fő ismérve a szépség és a szenzitivitás volt (viseleti elemek, motívumok, például kendő, virág). Az anya – gyermek kapcsolatról az édesanyát a kisdeddel, kisgyermekkel ábrázoló kettős portrék egész sora született. A családi csoportképek és életképek a családközpontúság értékét hangsúlyozzák. A gyermekkor értéke ebben a században megnőtt, a gyermek a család kincsévé vált abban a reményben, hogy benne öröklődik tovább a családi és nemzeti hagyományrendszer, hiszen jól körvonalazható, szigorú pedagógiai érték-  és céltartalmak mentén kívánták felnevelni.

BENE ADRIÁN Félelemértelmezések címmel írt kritikát Balogh László Levente – Fazakas Sándor – Valastyán Tamás (szerk.) 2021. A félelem reprezentációi című kötetéről. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kötet írásai is indokolják a téma további vizsgálatát, ezt aktualizálják a tömeges manipuláció által fokozódó, az életünket meghatározó félelem- és gyűlöletkeltés jelenségei.

SZÁZ PÁL A fanatizmus olvasási stratégiái ellen című kritikájábban Zoran Milutinovic (20018 és 2022) Ivo Andric életművéről írt műveit veszi górcső alá. A Nobel-díjas szerző recepciója a bosznia-hercegovinai háború óta egyre megosztottabbá vált. A szerző kiemeli, hogy a két könyvet nem lehet csak az értelmezések felülvizsgálatának tartani, hanem olyan társadalmi diagnózisnak, amely az (ex)Jugoszlávia politikai történetével ismertet meg és szélesebb nyugat-balkáni kulturális és mentáltörténeti horizontot vázol fel.

Nyelvész, történész, művelődéstörténész sok újdonságot, érdekes kutatási eredményeket, megállapításokat talál a folyóirat tanulmányaiban, ugyanakkor a nem szakmabeliek számára tartogat izgalmas olvasnivalókat a folyóirat ezen száma, melyet ajánlok a leendő olvasók szíves figyelmébe.

Hajdicsné Varga Katalin