Meddig titkolhatjuk gyerekünk elől a szegénységet?

Hogyan éli meg egy gyerek a szegénységet, mennyit érthet meg abból, amikor öltözete, viselkedése, életmódja miatt gúnyolják? Mit gondolhat arról, amikor egy családi beszélgetésen a hitel, a fizetés, a spórolás vagy az „erre sajnos nincs pénzünk” szókapcsolatok hangzanak el körülötte? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Boldog Zoltán Hagyma és levendula című, gyerekverseket tartalmazó kötete, amely 2022 novemberében jelent meg a Savaria University Press-nél. 

A kötet különlegessége, hogy a gazdag illusztrációs anyagot az Igazgyöngy Alapítvány Művészeti Iskolájának szegénységben élő diákjai készítették, így a könyv társzerzői 6-13 éves diákok voltak (összesen huszonhárman). Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a szerző a kislányaival együtt csiszolta készre a verseket, akik a kötet első olvasói is voltak, akkor nyugodtan kijelenthetjük: a gyermeki szűrőn kiváló visszajelzésekkel mentek át a svéd típusú alkotások. 

A Hagyma és levendula remek lehetőséget teremt arra, hogy szülők, nagyszülők, pedagógusok a gyermeki nézőponthoz igazodva beszélgessenek a témáról a nagycsoportos óvodásokkal vagy a kisiskolásokkal egészen a kamaszkor kezdetéig (a kötet 6-13 éveseknek ajánlott). A szegénység még ma is tabutémának számít a kortárs gyerekirodalomban, mert sokak szerint szomorúvá teszi az olvasókat. Boldog Zoltán verseinek fanyar, a gyerekeket megmosolyogtató, a szülőket inkább megríkató humora remek lehetőséget teremt a tabu feloldására. Kisiskolások önállóan is elboldogulnak vele. 

KILÓÁR

A boltban mindig a legolcsóbbat vesszük. 
Apa a számokat lesi, kedvenc szava a kilóár. 
A legolcsóbb tészta az alsó polcra kerül, 
hogy a gyerekek kedvében járjanak, 
és könnyen be tudják tenni a bevásárlókocsiba. 
Fönt is vannak ételek, de az nem a mi világunk, 
hanem azoké, akik a felesleges pénzkidobást választják. 
Apa nem szeret semmit kidobni, pláne feleslegesen, 
és pláne a pénzt, amit a felnőttek nem tudnak 
könnyedén rajzolni. 
Vasárnaponként a legolcsóbb tészta mellé 
mindentbele szósz kerül az asztalra. 
Ha összekeverjük, abból lesz a legfinomabb ebéd, 
mert apa szerint anya beleteszi a lelkét is.

LELELULA

 
Csak én szeretem a náthát. 
Akkor nem piszkálnak az iskolában, 
nem mondják rám, hogy lelelula. 
Kérdeztem, hogy ez mit jelent, 
és megsúgták: szakadt. 
Ezek nekem ajándékozott hercegnőruhák, 
göncök, magyaráztam, 
de Sárin kívül mindenki kinevetett. 
Csak azt utálom a náthában, 
hogy apa és anya dühös rám miatta, 
pedig nem szándékosan kapom el. 
Olyankor anya nem tud dolgozni, 
és ideges lesz, hogy miből veszünk 
így ennivalót. 
Megnyugtattam, hogy betegen 
kevesebbet eszem, 
így spórolhat rajtam. 
Azóta anya nem mondogatja, 
de mindig elszontyolodik, 
ha megfázom. 
Apa sosem marad otthon velem, 
mert a főnöke kirúgná, 
mint egy focilabdát, 
ezt hajtogatja anyának, amikor 
arról beszélnek, ki maradjon velem. 
Nekem három nagyszülőm van: 
tati, mami és nagyapa. 
Tati és mami messze lakik, 
a dunnán túl. 
Nagyi meghalt, mikor kicsi voltam, 
nagyapa meg dolgozik a gyárban. 
A szomszédra nem mernek bízni, 
mert egyik náthámnál egész napra 
a tévé elé ültetett, és felnőtt műsorokat néztem. 
A másik jó a náthában, hogy 
elmulasztja a lelelulaságot, 
gyógyítja mind, ami szakadt.