Máté-Tóth András: Boldog Karácsonyt!
– Boldog Karácsonyt!
– Most viccel? Maga tényleg azt mondja, hogy Boldog Karácsonyt?
– Miért, nem szabad?
– Ember, hát hol él maga?
– Nem értem. Miért ne kívánhatnák Boldog Karácsonyt?
– Itt, ebben az országban? Nézze, mi nem ismerjük egymást olyan nagyon, csak éppen köszönő viszonyban vagyunk.
– Attól, hogy nem vagyunk puszi-pajtások még kívánhat az ember Boldog Karácsonyt.
– Nem arról van szó, hogy nem, hanem arról, hogy ez egészen másról szól.
[…]
– Boldog Karácsonyt!
– Most viccel? Maga tényleg azt mondja, hogy Boldog Karácsonyt?
– Miért, nem szabad?
– Ember, hát hol él maga?
– Nem értem. Miért ne kívánhatnák Boldog Karácsonyt?
– Itt, ebben az országban? Nézze, mi nem ismerjük egymást olyan nagyon, csak éppen köszönő viszonyban vagyunk.
– Attól, hogy nem vagyunk puszi-pajtások még kívánhat az ember Boldog Karácsonyt.
– Nem arról van szó, hogy nem, hanem arról, hogy ez egészen másról szól.
– Tessék? Nem tudom követni.
– Mondja, maga tényleg nem érzi, hogy ez mennyire abszurd? Süketen és vakon éli az életét? Hogy képes itt a boldogsággal jönni.
– Ne kapja föl a vizet, kérem, egy ártatlan köszöntés miatt. Amióta világ a világ az ünnep közeledtével illik Boldog Karácsonyt kívánni. Nem kell ebből ügyet csinálni. Én se vagyok valami nagy hívő, de hát a karácsony az csak karácsony, nem olyan, mint a többi hétköznap.
– Na, jó, látom, nem érti, úgyhogy elmondom. Ebben az országban, aki látja, hogy mi van, az nem hadoválhat boldogságról meg karácsonyról. Amikor a szegénység terjed, a gyerekeknek az iskolában hittan van, de tízórai nincsen, amikor a papok belenyúlkálnak a kislányok bugyijába és a korrupt kormány kereszténységről dumál. Hogy mondhatja itt, hogy boldog karácsonyt? Magának nem megy fel a pumpa ezek miatt, meg még sorolhatnám az összes szennyest.
– Nyugodjon le, kérem, ne húzza föl magát! Mi köze a Karácsonynak ehhez az egészhez? Ez egy ünnep, egy régi hagyomány. Ez már akkor is volt, amikor még másképpen mentek a dolgok, és akkor is lesz, amikor már minden másképpen lesz. Éppen az a lényeg, hogy most nem számít semmi, s legalább egy-két napig másról is lehet szó, s nem csak a sok szarról.
– Persze, ne szólj szám, nem fáj fejem. Csak karácsonyozzon nyugodtan, ha magának ez az egész tetszik. Úgy mint a sok rohadék, maga is nyomja ezt a keresztény-szöveget. Tudja mi van itt, átkozott Karácsony van. Csak próbálják elterelni az ember figyelmét arról, hogy mi van. Csillagszóró, meg gyertyafény, közben meg a milliárdok vándorolnak a zsebekbe.
– De ember, akkor maga nem is fog ünnepelni?
– Kivel, kérem, kivel? A gyerek külföldön, az asszony a hajón dolgozik, tudja olyan tengerjárón. Mit ünnepeljek? Azt hogy szétment a család, mert ez már nem család, már csak a nevünk közös, az életünk régen nem. Már fát sem veszek.
– Nagyon sajnálom, tényleg. De a Karácsony az akkor is Karácsony, ha magának gallyra ment az élete és nincsen kivel ünnepeljen. Pont ilyenkor vehetne egy jó mély levegőt az ünnepi hangulatból. Miért nem megy ki a karácsonyi vásárba, inna egy jó forralt bort, nézegetné a boldogan szaladgáló gyerekeket, hallgatná a Stille Nachtot, és kicsit elfelejtené a bánatait.
– Könnyen beszél az, akinek rendezett az élete, szerető családja van, meg minden. Én csak feldühödök, hogy milyen drága a forralt bor, mert az adó miatt a kereskedő drágán adja, az a sok gyerek meg, ugyan már mibe nő bele, a despotizmusba, érti. Nem kell nekem a rózsaszín köd, inkább vagyok úgy ahogy vagyok, az legalább korrekt.
– Most meg akar vádolni azzal, hogy hazudok és nem érdekel más baja? Ne menjünk már ennyire messze! A saját helyén mindenkinek meg vannak a maga problémái, de a lehetőségei is. Ennél sokkal rosszabb körülmények között is tudtak ünnepelni emberek. A fronton, meg a Gulágon, meg Kistarcsán.
– Ezt kell mondani, ezzel tömték tele a fejét, hogy nézzél a még nagyobb szarra, s attól a tiéd majd nem lesz annyira büdös. Ezt papolják, ezt harsogja a tévé is, hogy mindig előrébb vagyunk. De hát már a csehek meg a lengyelek sokkal előrébb vannak. Tudja hol vagyunk a listán, utánunk már csak Szudán meg Banglades van.
– Milyen listán?
– A szívás-listán, a pöce-listán… Nagyon szorít, a francba, szédülök is, segítsen már, hívjon mentőt.
– Tartson ki, már jön a mentő. Feküdjön nyugodtan, lassan lélegezzen.
– Hol vagyok?
– Az intenzíven. Ide hozta a mentő, enyhe infarktusa volt.
– Milyen nap van?
– Karácsony másnapja.
– Micsoda, de hát mi 23-án találkoztunk.
– Igen, majdnem három napig altatták.
– És maga?
– Itt voltam, meg az asszony is. Váltottuk egymást.
– Te jó ég, hát nem kellett volna. Ezt nem fogadhatom el.
– Már késő, túl vagyunk rajta.
– Maguk itt töltötték a Karácsonyt? Velem, az intenzíven?
– Úgy néz ki. De most már jól van, azt mondja az orvos. Majd átkerül egy osztályra. Majd benézek holnap is. De most megyek, alszom egy nagyot, van mit pótolni.
– Adja csak a kezét, hadd szorítsam meg. Nem is tudok mit mondani. Illetve, de: Boldog Karácsonyt – így utólag is.