Tiszatájonline | 2013. november 28.

Más mondókák, más helyen

TÓTH KINGA ZSÚR CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
A Fiumei úti temetőben található Kegyeleti Múzeum programját Kondor Tamás és Molnár (Normal) Gergely Pszeudo-apokalipszis című kiállításának megnyitója, művészeti albumuk bemutatója, egy zenés performance-est, egy versplakát-kiállítás, valamint egy beszélgetés is „színesítette” […]

TÓTH KINGA ZSÚR CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Tóth Kinga első, rohambáros kötetbemutatójáról ugyan lemaradtam, de nem kellett sokáig várnom, a Múzeumok Őszi Fesztiválján ismét felbukkant a Zsúr. A Fiumei úti temetőben található Kegyeleti Múzeum programját Kondor Tamás és Molnár (Normal) Gergely Pszeudo-apokalipszis című kiállításának megnyitója, művészeti albumuk bemutatója, egy zenés performance-est, egy versplakát-kiállítás, valamint egy beszélgetés is „színesítette” november 8-án, pénteken.

Amikor megláttam az esemény fekete-fehér-vérvörös színekből összeállított plakátját az apokalipszis fehér lovasát megidéző, a Keresztapa c. filmtrilógia egyik jelenetét felelevenítő vérző lófejjel, a kapucnis-karmos medvebundába bújtatott „majomarcú” madárcsontvázzal, Kinga rejtélyes vonalrajzaival, és tudatosult bennem, hogy egy sírkertbe megyünk, ráadásul nem is akármilyen sírkertbe, hanem a Nemzetibe, ahol a magyarság nagyjai nyugszanak, beleborzongtam. Teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy megkésett Halloween-partira vagyunk hivatalosak, mégis automatikusan Bartók Imre a más mondókákhoz írt fülszövegének timbörtönös első mondata jutott eszembe: „Altatók az éjszaka mélyéről, mikor nem jön álom a szemre, és a szem sem megy el az álomhoz.” Bekattantak és ismétlődtek a Zsúrból ismert sorok, félelmetessé, sejtelmessé téve az est hangulatát: „jó napot MrPumpkin / ébresztő ma vágunk magának / egy szájt (…)”, „fekete madarak sütötték / a lepényt a király ehet csak belőle”, „kedves játszótársam / ne maradj otthon / van egy búvócellám”.

A program 19:00-kor kezdődött. Este hét előtt öt perccel hagytuk el a bejáratot egy kedves barátommal, botorkáltunk a sötétben, a hatalmas téglafallal párhuzamosan futó temetőúton botladoztunk. Mivel nagyon jól be tudom paráztatni magam, megfordult a fejemben, hogy a temetőőrök valójában sorozatgyilkosok, vágnak nekem egy szájt, mint MrPumpkinnak, a fekete madarak pedig megsütnek lepénynek, mert a kedves játszótárs búvócellája valójában egy kripta, ez az egész meg átverés. A pánikroham előtti másodpercben láttam meg a fényeket, világító rudak jelezték az irányt, mint mesebeli, alakváltó szentjánosbogarak. Hirtelen gyermeki öröm áradt szét bennem, valamiféle megkönnyebbüléssel egybekötött felismerés, hogy az egészet csak beképzeltem, egy mondóka volt csupán, ami bekattant, magához hívta, majd elűzte a gonosz démonokat.

Amikor megérkeztem, letámadtam Kingát az elképzelt, kalandos est részleteivel, mire rámutatott – később a Bartók Imrével folytatott beszélgetés alatt megerősítette –, hogy azért választotta ezt a helyszínt, mert az ő könyve is foglalkozik a halállal. Felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy manapság „még a csapból is vér folyik”, folyamatosan szembesülünk az elmúlással, de olyan kisarkított módon, olyan eltúlzott formában (pl. vámpíros könyvek, akciófilmek), ami már-már elérhetetlenné, megfoghatatlanná teszi a halálélményt, miközben a hétköznapi diskurzusban nem jelenik meg karakteresen a halál-tematika, mert a társadalom az elmúlás tényét mintegy tabuként kezeli. Ebben a világban véleménye szerint nincsenek hagyományos családnarratívák, csak üres mitológiák, tanárként azonban módjában állt felfedezni, hogy a gyermekek még természetesen, egyszerű bölcsességgel viszonyulnak az élethez, az elmúlás tényéhez, nincs bennük semmi álszentség, ami a szocializáció során meghatározza a kamaszok gondolkodásmódját és képmutató felnőttekké formálja őket. A Kegyeleti Múzeum számára az ártatlan tisztaságot, tiszteletteljes közelséget eleveníti meg, ezért szerette volna megismertetni a hely szellemiségét másokkal. A helyszínválasztással tehát nem megbotránkoztatni, hanem elgondolkoztatni akart bennünket.

A műsor egy performance előadással vette kezdetét, Tóth Kinga és társai a Zsúr borítójának figuráit keltették életre. A borítón hét figura üli körbe az asztalt. Vagy nyolc. Mert nem tudjuk, hogy az egyik széket, aminek a háttámláját látjuk, foglalja-e valaki. Csak sejtjük. A zsúr egy alkalom, nem tudni, milyen összejövetel, játék, parti vagy ünnep is lehet, egy jelenet, számunkra talán ismeretlen, mégis ismerős szereplőkkel. A zsúrokra általában olyasvalakik hivatalosak, akik valamiért fontosak nekünk, és/vagy akikkel együttműködünk. Kinga Bartók Imre írót, Molnár Gergely képzőművészt, zenészt, Kondor Tamás grafikust, Popella Dóra grafikust, Baki Júliát és Szabó Imolát, a Hímzőkör tagjait hívta meg a partira. Kinga koreográfiája nagyon visszafogott volt, mégis sokat sejtető, egy körkörös mozgást ábrázolt, ami folyton megszakadt. Megszakadt, mert át kellett adni a mikrofont, a stafétát a következő felolvasónak, megszakadt, mert a zajok, a központi figura kinyilatkoztatásai elmosták a léptek hangját. A performance alatt a Tóth Kína Hegyfalu zenés formáció a Zsúr kötet mondókáit-verseit feldolgozó Zsúr albumának zenés anyagából készült összeállítás volt hallható, a zenei alapot Normal Gergő szolgáltatta. (Az albumot a francia Sirona Records adta ki nemrég, a letöltések száma lassan négyezernél jár.) A zsúrasztal mögötti paravánokon Kinga munkáinak kinyomtatott, tussal továbbrajzolt változatai kaptak helyet, melyek ilyen formában kifejezetten erre az alkalomra készültek. A beszélgetés során szóba került, hogy a kötet illusztrációi és a vers-plakátok azért fekete-fehérek, mert – ugyan leginkább színes képeket készít és a Zsúr egyes rajzainak vannak színes-képi előzményei is – a mondókák minimálját tükrözik, a komorabb témákat boncolgató gyerekversekhez ez a stílus illett leginkább. Az ábrák a négy-öt éves gyerekek firkáinak formavilágához igazodnak, kiszínezhetők, továbbrajzolhatók, ily módon a kötet munkakönyvként is használható, továbbírható. Persze továbbírni nem könnyű, mert egy gyerek, ezáltal Tóth Kinga is, olyan egyszerűen – látszólag mégis összefüggéstelenül – mondja ki a szavakat, ahogy vannak, szembesítve azzal, hogy a gyermeki őszinteségnek mekkora ereje van. Ennek köszönhetően specifikus egyvelegét adja a tiszteletnek és a fekete humornak.

A beszélgetés előtt Nemes Z. Márió nyitotta meg Kondor Tamás és Molnár Gergely Pszeudo-apokalipszis c. kiállítását, az alkotásaikat bemutató közös album általa írt bevezető tanulmányát olvasta fel. Rámutatott, hogy az apokalipszis a két művész értelmezésében nem befejezést jelent, hanem a vizuális fantázia erejének felszabadítását. A grafikák így nem az emberi világ végét, hanem az emberi létezés harmonikus karakterének végét hirdetik, ami az esztétikai metamorfózis elkerülhetetlenségére utal. A kortárs művészek álláspontja szerint egy mítosz újraértelmezésével teremtik meg saját mitológiájukat, melynek útja a profanizálás, a vizuális sémák öntörvényű alkalmazása, variálása. Kondor és Molnár számot adtak arról, hogy nem tervezték előre a közös album megvalósítását, akkor csoportosították és rakták össze munkáikat, amikor észrevették, hogy bizonyos szempontból hasonló alkotói szemlélettel, grafikáik pedig hasonló képi világgal rendelkeznek.

Kifejezetten örültem annak, hogy Kinga (ismét) egy komplex programmal állt elő, hiszen számára fontos a társművészetekkel való összefonódás, a társművészekkel és a többi íróval való együttműködés. Nála együtt él a kép, a vers, a zene, kiegészítik egymást, felerősítik egymás hatását, így alkotva kerek egészet az ő különleges személyiségével. Célját, mint mindig, most is elérte, a jelenlevők közül mindenki elmerengett azon, miért is fontos a gyermeki látásmód, a (létező és nem létező) mondókák dekonstruálása. Programjában nem szerepeltek hájpolható elemek, ezért azoknak, akik horror show-ra számítottak, csalódottan kellett távozniuk a sírkertből. De úgy hiszem, senki sem csalódott. Legalábbis nem negatív értelemben.

Debreceni Boglárka

pszezsurMúzeumok Őszi Fesztiválja
Kegyeleti Múzeum/Fiumei úti Sírkert
2013. november 8. 19:00

Zenés irodalmi performansz és kiállítás

Tóth Kinga Zsúr c. kötetének bemutatója

Kondor Tamás és Normal Gergely kiállításának megnyitója és a Pszeudo-apokalipszis album bemutatója

A performansz résztvevői: Baki Júlia, Bartók Imre, Kondor Tamás, Molnár Gergely, Popella Dóra, Szabó Imola Julianna, Tóth Kinga

A kiállítást Nemes Z. Márió nyitotta meg.

A szerzőkkel Bartók Imre író, kritikus beszélgetett.

Fotó: Szőcs Petra