Markó Béla szonettjei
Ez így egy zárt világ, s nincsen kijárat
belőle persze, mert ragyog tovább
úgyis a víz, és annál ostobább
mentséget később, mint Isten fiának
nevezni Istent, elképzelni sem
tudok, míg úgyis minden változatlan,
s magadra ismerhetsz az áldozatban,
de benne csak, és másban senkiben […]
Büntetés
Caravaggio: Izsák feláldozása,
1603, olaj, vászon, 104×135 cm,
Galleria degli Uffizi, Firenze
Akár egy rémült állatot, igen,
hiába nézem, nem különbözik
egyik a másiktól, s mind ördögibb
a kérdés is, hogy még vajon miben
s kiben hihetsz, vagyis tévútra visz,
ha arra kér, hogy végül is vakon
bízzál meg benne, és nincs irgalom
annak, ki irgalmatlan Úrnak is
szolgálni kész, és bárányt vagy fiút,
valamit áldoz, éppen ami jut,
de úgyis mindenképpen megszegi
a törvényt, mert egyszerre hűtlen és
hűséges nem lehet, s már büntetés
az is, hogy Isten ezt nem engedi.
Gyümölcsök
Caravaggio: Bacchus, 1596–1597,
olaj, vászon, 95×85 cm,
Galleria degli Uffizi, Firenze
Ahogy megérik, elromlik hamar,
sőt, akkor érett teljesen, ha itt-ott
már foltos, és nem rejti el a titkot,
hogy végre élni s halni is akar
egyszerre, vagyis a kettő között
pihenni félúton, megrészegülve,
s a régvolt nyári naptól még hevülve,
de már reszketve is, hogy ördögöt
vagy Istent lelsz talán a szédületben,
s úgysem te vagy, és úgyis készületlen
ér a felismerés, hogy ostoba
melléfogás volt eddig arra várni,
ami csak változás, tehát megállni
nem tud, mert nincs, és nem is volt soha.
Nem számít
Caravaggio: Mária halála,
1601–1606, olaj, vászon,
369×245 cm, Louvre, Párizs
Egy rég elromlott test miért ne lenne
az éppen romló testhez is modell,
hiszen majd úgyis ugyanígy fogy el
mindegyik, s ugyanaz fogan meg benne
előbb-utóbb, ha rémült szeretők
vagy elnyűtt hívek állnak csak körötte,
s hogy átkozódva-e vagy könyörögve,
nem számít, mert az Úr színe előtt
mostantól nem kell közvetítő, s szűzben
vagy utcanőben egyformán enyész
a bűn, ha van, a mennyezetre néz,
míg mennyet vár a holt, a festett tűzben
nincs senki, és az éhes férgeket
sem érdekli előző életed.
Visszatükröz
Caravaggio: Narcissus, 1594–1596,
olaj, vászon, 110×92 cm, Galleria
Nazionale d’Arte Antica, Róma
Ez így egy zárt világ, s nincsen kijárat
belőle persze, mert ragyog tovább
úgyis a víz, és annál ostobább
mentséget később, mint Isten fiának
nevezni Istent, elképzelni sem
tudok, míg úgyis minden változatlan,
s magadra ismerhetsz az áldozatban,
de benne csak, és másban senkiben,
hiszen akármit próbálj, nem lehet
se nyugtalanítóbb, se teljesebb
a szerelem, csak úgy, hogy visszatükröz,
mint aki saját szájából ihat,
ha lehajol, s a mondatok miatt
sehogy sem férhet hozzá a betűkhöz.
Megjelent a Tiszatáj 2014/5. számában
[nggallery id=391]