Tiszatájonline | 2014. június 28.

Markó Béla szonettjei

Ez így egy zárt világ, s nincsen kijárat
belőle persze, mert ragyog tovább
úgyis a víz, és annál ostobább
mentséget később, mint Isten fiának

nevezni Istent, elképzelni sem
tudok, míg úgyis minden változatlan,
s magadra ismerhetsz az áldozatban,
de benne csak, és másban senkiben […]

Büntetés

Caravaggio: Izsák feláldozása,
1603, olaj, vászon, 104×135 cm,
Galleria degli Uffizi, Firenze

 

Akár egy rémült állatot, igen,

hiába nézem, nem különbözik

egyik a másiktól, s mind ördögibb

a kérdés is, hogy még vajon miben

s kiben hihetsz, vagyis tévútra visz,

ha arra kér, hogy végül is vakon

bízzál meg benne, és nincs irgalom

annak, ki irgalmatlan Úrnak is

szolgálni kész, és bárányt vagy fiút,

valamit áldoz, éppen ami jut,

de úgyis mindenképpen megszegi

a törvényt, mert egyszerre hűtlen és

hűséges nem lehet, s már büntetés

az is, hogy Isten ezt nem engedi.

Gyümölcsök

Caravaggio: Bacchus, 1596–1597,
olaj, vászon, 95×85 cm,
Galleria degli Uffizi, Firenze

 

Ahogy megérik, elromlik hamar,

sőt, akkor érett teljesen, ha itt-ott

már foltos, és nem rejti el a titkot,

hogy végre élni s halni is akar

egyszerre, vagyis a kettő között

pihenni félúton, megrészegülve,

s a régvolt nyári naptól még hevülve,

de már reszketve is, hogy ördögöt

vagy Istent lelsz talán a szédületben,

s úgysem te vagy, és úgyis készületlen

ér a felismerés, hogy ostoba

melléfogás volt eddig arra várni,

ami csak változás, tehát megállni

nem tud, mert nincs, és nem is volt soha.

Nem számít

Caravaggio: Mária halála,
1601–1606, olaj, vászon,
369×245 cm, Louvre, Párizs

 

Egy rég elromlott test miért ne lenne

az éppen romló testhez is modell,

hiszen majd úgyis ugyanígy fogy el

mindegyik, s ugyanaz fogan meg benne

előbb-utóbb, ha rémült szeretők

vagy elnyűtt hívek állnak csak körötte,

s hogy átkozódva-e vagy könyörögve,

nem számít, mert az Úr színe előtt

mostantól nem kell közvetítő, s szűzben

vagy utcanőben egyformán enyész

a bűn, ha van, a mennyezetre néz,

míg mennyet vár a holt, a festett tűzben

nincs senki, és az éhes férgeket

sem érdekli előző életed.

Visszatükröz

Caravaggio: Narcissus, 1594–1596,
olaj, vászon, 110×92 cm, Galleria
Nazionale d’Arte Antica, Róma

 

Ez így egy zárt világ, s nincsen kijárat

belőle persze, mert ragyog tovább

úgyis a víz, és annál ostobább

mentséget később, mint Isten fiának

nevezni Istent, elképzelni sem

tudok, míg úgyis minden változatlan,

s magadra ismerhetsz az áldozatban,

de benne csak, és másban senkiben,

hiszen akármit próbálj, nem lehet

se nyugtalanítóbb, se teljesebb

a szerelem, csak úgy, hogy visszatükröz,

mint aki saját szájából ihat,

ha lehajol, s a mondatok miatt

sehogy sem férhet hozzá a betűkhöz.

Megjelent a Tiszatáj 2014/5. számában 

[nggallery id=391]