HOLD (Banksy után) az elmémben még most is látlak – egy gyermek markából megszökött szellem fölszáll és lebeg az éterben, te sohasem voltál többé nem ölellek és nem is akarlak – de mikor telihold van hogy tudnék aludni? MENJ Luisa-nak menj hagyj el kedvesem kis madaramat szerelmem nem tudok már kitartani – nincs erőm egy robbanás ami rám tört már túl fáradt vagyok ahhoz is hogy énekeljek a fészek amit a testemben neked építettem már nem biztonságos úgy pottyantál belém mint a mag a kemény földbe de törékeny körmömmel ástam egy sötét mély lyukat neked menedéket hogy ne félj de most menj szerelmem az erőm fogytán – erőlködve küldelek újra és újra de te kapaszkodsz belém pedig megígérem nem kínoz kint egyedüllét a szeretet virágot bont újra és újra minden májusban könyörtelenül mint ez a fájdalmas szülés SUTTOGÁS a szeretetem teremtett téged mint láthatár a ködöt mint a zöld levél harmatot de ma kiszáradt igaz a hangok egyre közelednek reggelente még mindig hallom a suttogásod vagy csak hiszem ÁLMATLANSÁG gyere mondta a tenger és intett add nekem magad nem ölelhetem tested és te sem ölelhetsz engem de gyönyörű hullámaimmal simogatom tekinteted melleid lábaid elaltatom kínodat gyere szólt a tenger és intett hát elveszítettem a fulladástól való félelmem mentem
Fordította: Boda Magdolna
Kép forrása: ktieb.org.mt
