Tiszatájonline | 2018. december 10.

Margaret Atwoodról dióhéjban

Magyarországon minden bizonnyal A Szolgálólány meséje Margaret Atwood legismertebb műve. E díjnyertes kötet alapján indította el Elisabeth Moss főszereplésével a kanadai MGM Television azonos című televíziós drámasorozatát 2017-ben. A hírek szerint a sorozat sikerén felbuzdulva a szerző már dolgozik a regény folytatásán, azonban emellett a többi művével is érdemes megismerkedni… – SOHÁR ANIKÓ AJÁNLÓJA

Magyarországon minden bizonnyal A Szolgálólány meséje Margaret Atwood legismertebb műve.  E díjnyertes kötet alapján indította el Elisabeth Moss főszereplésével a kanadai MGM Television azonos című televíziós drámasorozatát 2017-ben. A hírek szerint a sorozat sikerén felbuzdulva a szerző már dolgozik a regény folytatásán, azonban emellett a többi művével is érdemes megismerkedni.

Margaret Atwood kanadai költő, író, esszéista, irodalomkritikus, feltaláló, politikai aktivista és harcos környezetvédő 1939-ben született Ottawában. Édesapja entomológus, édesanyja dietetikus, három gyerekükből ő a középső. Amint megtanult olvasni, falta a betűket, és hatévesen megírta első regényét. Annyit utaztak édesapja munkája miatt, hogy nem volt módja nyolcéves koráig iskolába járni, helyette állandóan olvasott. Tizenhat évesen döntötte el, hogy író lesz. A Torontói Egyetemen angolból szerzett alapszakos diplomát, francia és filozófia minorokkal (Victoria College, 1961), majd ösztöndíjat kapott a Radcliffe College-ba és ott végezte az anglisztika mesterszakot (1962). Doktori tanulmányokat is folytatott a Harvardon, de végül nem szerzett fokozatot. Pályája elején több egyetemen is tanított angol irodalmat, majd, ahogy egyre inkább az írás felé fordult, nem oktatóként, hanem íróként (writer-in-residence) töltött el egy-egy tanévet felsőoktatási intézményekben, s olyankor az alkotási folyamatról, saját szakmai tapasztalatairól beszélt. 2012 óta a Brit Irodalmi Akadémia, a Royal Society of Literature tagja.

Eleinte verseket publikált, első regénye (The Edible Woman), a fogyasztói társadalom szürreális szatírája csak 1969-ben jelent meg. A hetvenes évektől lett megkerülhetetlen alakja a kanadai irodalmi életnek, s sorra születtek a legkülönfélébb díjakat besöprő munkái[1], amelyek elnyerték az olvasók – mind a vájtfülűek, mind a populáris irodalmat kedvelők – tetszését, köztük a Lady Oracle, Bluebeard’s Egg, Cat’s Eye, The Robber Bride, Moral Disorder, Stone Mattress. Sokat közülük filmre vagy tévére is adaptáltak, ami még szélesebb körű ismertséget hozott az írónőnek. Ezek közül a jelenleg is futó A szolgálólány meséje tévésorozat a legnépszerűbb: annyira jelentős a hatása, hogy 2017-ben az Egyesült Államokban megalakult egy politikai aktivistákból álló csoport a nők és a kisebbségek jogainak védelmére A szolgálólány koalíciója [The Handmaid’s Coalition] néven.

Atwood rengeteg elismerésben részesült, megkapta többek közt Kanada második legnagyobb kitüntetését, a Kanadai Érdemrendet (Order of Canada), a Man Booker-díjat (A vak bérgyilkosért, 2000[2]), a Franz Kafka Nemzetközi Irodalmi Díjat (2017), az Arthur C. Clarke-díjat kétszer (Az előző év legjobb sf regényeként A szolgálólány meséjéért[3] 1986-ban, majd „a társadalom szolgálatába állított képzelőerőért” 2015-ben), a Kanadai Könyvkereskedők életműdíját (2012). Aki mindet meg szeretné nézni, nyissa meg a http://margaretatwood.ca/awards-recognitions/ weboldalt, fog még találni bőven!

Atwood műveivel nem csak monográfiák, tanulmányok, dokumentumfilmek és tudományos konferenciák foglalkoznak, hanem kifejezetten erre a célra létrejött egy nemzetközi tudós társaság is, a Margaret Atwood Society[4]. Annak ellenére, hogy először csak 2004-ben adták ki magyarul egy regényét (A vak bérgyilkost), hazánkban is hamar népszerűvé vált, amit nemcsak azóta megjelent írásai bizonyítanak (az említetteken kívül olvasható magyarul a Fellélegzés[5], Pénelopeia[6], Guvat és Gazella[7], Az özönvíz éve és Boszorkánymagzat[8], Alias Grace[9], valamint több novella[10]), hanem igen pozitív olvasói és irodalomkritikai fogadtatása[11], no meg az is, hogy írásművészete egyre gyakrabban fölbukkanó téma hazai tudományos konferenciákon.

Az alábbi írások, melyek a 2006-ban megjelent The Tent [A sátor] című novellagyűjteményből származnak, ízelítőt adnak Atwood szerteágazó érdeklődéséből s prózaírói eszköztárából. Ebben a kísérletinek nevezett novelláskötetben „miniírások” találhatók – azért nem egypercesek, mert nem csattanóval zárja őket a szerző –, melyek az atwoodi életműből jól ismert témákat variálják, a feminista múltábrázolástól a klasszikus mítoszok és mesék újraértelmezésén, a környezet esztelen pusztításának bemutatásán át a hírnév, az ismertség tehertételéig, az írástudó felelősségéig. Ahogy annak idején (2015) a Nagyvilágban kiadott válogatás megkísérelte a kötet ívének megőrzését, ugyanígy most is alkalmas a kiválasztott öt mininovella arra, hogy érzékeltesse Atwood gondolkodásmódját, viszonyulását vissza-visszatérő témáihoz, szikár, ám magával ragadó ritmusú, szenvedélyes írásmódját, ami engem Kurtág zeneszerzői alkatára emlékeztet. A kötetben a szerző saját maga rajzolta illusztrációi, és versek is szerepelnek, ezek megmutatása tovább árnyalná Atwood portréját. Ahhoz azonban talán elég meggyőző így is, hogy esetleg kedvet csináljon a teljes könyv megjelentetéséhez magyarul…

Sohár Anikó

Válogatás Margaret Atwood novelláiból I. >>>

JEGYZETEK

[1] a teljes bibliográfia elérhető itt: http://margaretatwood.ca/full-bibliography-2/

[2] fordította Siklós Márta

[3] fordította Mohácsi Enikő

[4] https://atwoodsociety.org/

[5] fordította L. Pataricza Eszter

[6] fordította Géher István

[7] fordította Varga Zsuzsanna

[8] fordította Varga Zsuzsanna és Horváth Viktor

[9] fordította Csonka Ágnes

[10] fordították Fencsik Flóra, Gábor Katalin, Koncz Virág, Nemes Anna, Sohár Anikó

[11] pl. Bényei Tamás http://muut.hu/korabbilapszamok/002/benyei.html, Novák Zsófia http://alfoldonline.hu/2018/01/a-jobb-sosem-jelent-mindenkinek-jobbat/ , Joó Mária (http://tntefjournal.hu/vol2/iss1/05_joo.pdf), vagy Benczi, Vera “The woman in the land: space, insanity, and textualization in Margaret Atwood’s Surfacing” c. tanulmánya.

Fotó: Jean Malek, 2013 (margaretatwood.ca)