Magolcsay Nagy Gábor versei

Hommage 2

és leporelló minden vándorút törött homok egyirányú lépés az alkonyat tűzlő lányzsineg üresen ázó napkorong pedig hozzánk igyekszem minden ébredés után a sikátorszövegben az üres kenyér szagában a tű nyomában és a szélben is amely magamba elindulni képtelen sebet cirógat ránk egy félrefaragott eget a vers ölében éhes gyerek rumlis viszony egy zárlatos szoknyakorc ez a test leszedált ima lesz mire elhagysz

Hommage 3

és mégis enyém e pofontól lángoló tenyér most gondolom felsorakozik mögéd a megvető messzeség és a lopott erdőkben tomboló violák is felriadnak minthogy a templom összes szolgája is a te sorsod fölött szorong és miattad virraszt a nikotinarcú éj amiben elindulok nyomomban zivatar gyűlik nyomomból a nyelv ráncos bohóca iszik és belém köp

Megjelent a Tiszatáj 2014/4. számában