kollázs és hommage a Mányoki Endre gyógyszerek kenőcsök fásli ne halj meg Mányoki bácsi * a nappalokat már jól viselem csak az éjszaka hull szét darabokra utálok ülni egész életemben üldögéltem szerkesztőségben hivatalban előadóteremben kocsmahivatalban de itt a kertben nincs perc ami ne adna munkát mégis meghalt az őszibarackfám a határokat úgy léptem át hogy észre se vettem de most a határok észrevesznek engem és Icus mérges hogy már megint megerőltettem magamat leültet és gombát kell pucolnom vagdosnom puceválnom (egy kicsit gombává kell válnom) de majd főzök hozzá nokedlit maga mesemondó? kérdezi tőlem valaki a fizikoterápián és tényleg mesélhetnék a tyúkokról a kertről a könyvespolcról ami egyszer rám dőlt megbüntetett és észre se veszem hogy futok mindig sietni kell valahová és hazamenet fülkéből felhívom Icust hogy vigyek-e valamit nagyon messziről jött a hangja végül vettem neki valami finomságot de kártyával nem lehetett fizetni úgy kotortam össze zsebeimből az aprót most arról mondhatnék mesét hogy milyen komoly beavatkozás az élet és hagyjuk gyógyulni a sebeket de már bent állt a busz és én nem akartam lekésni látta a buszvezető hogy sántikálok és megvárt nyugger vagyok nekem már ingyenes az utazás leültem hát magamat kifújtam kilihegtem és csak utána vettem észre hogy rossz buszra szálltam amikor az életből elkanyarodott
Fotó: Hegedűs Gyöngyi
