hommage és kollázs Kalász Márton verseiből vannak itt gyöngéden örökölt szavak vajon csak borongás cirmosítja e tört fényt? a konyhában magamnak meg kell bocsátani a szerelem számtalan számos tételét a zérópont múzsája ablakomra tapad elégikusan némán a nyelv homályából anyánk kiszaladt a maulbronni kertbe én pedig kézmosást mímelnék megint a jó meghal a rossz megél egyél egyél éjszaka majd megjelenik a hó a hold ezt a pohár bort magaddal iszod magadnak s másoknak meg kell bocsátani művelném teremtényeiddel a csodát a költők városából küldenék képeslapot mindenkinek a postai bélyegzőn csak a Weimar felirat lenne olvasható talán mégsem szabad abbahagynom a versírást itt vannak ezek a gyöngéden örökölt szavak a versbe beleálmodtam kínlódást sírást szerelmet a megbocsátást meg kell bocsátani
