Tiszatájonline | 2022. december 2.

Koloh Gábor versei


Magzatvíz

Azzal, hogy leszedted a megszáradt ruhákat,
nem siettetted a háromnapos esőt,
viszont ha buszra szállunk, beázik a szoba,
főleg, hogy idén szereltem fel a redőnyt.

A szemetest a betonon húzó asszony
ilyenkor is pontosan fél hétkor végez,
ragaszkodik a korai kezdéshez mint
koraszülött gyermek a magzatvizéhez.

Mindaz, mi rád emlékeztet, reggel zajlik,
ajtórésen a macska beoldalgása,
ahogy a Nap íve ezt követve hajlik,

míg a kötélen száradók szótlansága
ellenére az udvaron az visszhangzik,
hogy születésünkkor érkezett a számla.



Fel sem fogta

Először meglepődött és fel sem fogta,
hogy azonnal védekeznie kellene,
aztán magzatpózba húzta össze magát,
hogy ha már nem tud elindulni semerre,

akkor csak a hátát érjék a rúgások.
Egészen valószínűtlenül hallgatott.
Biztosra veszem, még akkor sem hitte el,
hogy e kényes helyzet idáig juthatott

és legfőképp nekem nem hitte volna el,
hogy közben tehetetlenül végignézem
és ezután óvatosan, de átölel,

mert biztosra vette, hogy az érintésem,
az a finom érintkezés a bőrömmel
nem engedi, hogy ez velünk megtörténjen.