tiszatáj | 2021. november 20.

lepkeszárnyait rám tűzte az idő

DEBRECZENY GYÖRGY

 

Csontos Márta nyomán

 

holnap majd biztosan

 

a Nagy Függöny mögött

holnap megkeresed a napfényt

a kozmopolita tolongásban

kijelölték a helyedet

ott ahol véget ér a repülési zóna

az égből nem jönnek angyalok

second hand babaruhában

nem hoznak megfagyott virágcsokrokat

a felmentő sereget felmentették

a szőlőtőkék és a madarak

szellemkastélyba lépsz a pusztulás 

tápoldatával öntözöd virágaid

ma nem akar a délután

odaszállni a madarakhoz

nem látni hogy az Ég takarja a Földet

a csend szólaltatja meg a harsonát

a kipárnázott semmiben már kereszt

fádból is kihúztad a szöget

s a kép alól a szöveget

holnap a napfényt megkeresed

kijelölted a szúrt s a lőtt sebeket

az eget az angyalokat a délutánt

a megfagyott csokrokat

és a second hand keresztfát

a kelléktárban várják sorsukat

holnap majd biztosan megkeresed

a Nagy Függöny mögött a napfényt

 

 

 

elröppen lepkeszárnyakon

 

az elhagyatott kúria

haladékot kér a túléléshez

az emlékezet útnak indul a habarcsba

hiába érzem Eliot szent erdejében

hogy a színek már nem izzanak át

az ősi dráma lepkeszárnyakon

elröppen s csak pillanatfelvételt hagy

ajándékképpen a képen

a természeti kellékekkel való 

azonos ülés akarom mondani

azonosulás

haladékot kér a természetnek

a túléléshez

megdőlt diófa arca fölé

rajzol glóriát az ég

az elhagyatott kúria előtt

lobban rajtam a hűség lángja

a szerep nekem sem kegyelmez

ma korábban fekszem pedig

egy istenarc van eltemetve bennem

az elhagyatott kúria

csak vakfolt mennyei térképeken

megpattan az utópiák üvegfala

elröppen lepkeszárnyakon az üveges

 

 

 

még ma küldj vissza

 

nem akarok elidőzni az emlékezésben

nincs ügyfélfogadás a mennyek országában

kérlek küldj vissza régi telephelyemre

ahol gyűjtöttük a letört lepkeszárnyakat

és a vadgesztenyét

de most nem tudom magamra húzzam-e

a derengés könnyű takaróját

Vajda Jánoshoz lopózzak-e

vagy sétáljak Radnóti Fannival

merre sodorjon a vérző lehetőség?

azt hazudom magamnak

hogy jelvényét rám tűzte az idő

Carpe diem mondom önvédelemből

magamnak és a nagyérdeműnek

holnap leülök a nézőtérre

vagyis leülnék ha lenne holnap

kérlek még ma küldj vissza régi

telephelyemre és nagyon kérlek

ragaszd vissza a letört lepkeszárnyakat