Lehet-e szőrös egy szöveg?

Bencsik Orsolya legelső kérdése az elbeszélésben felvetett női szőrzet képi ábrázolásának reprezentációjára vonatkozott. Halász válaszában megemlítette, hogy művészettörténészként úgy látja, a szőrös nő az egyik legnagyobb vizuális tabunak tekinthető. Kiemelte, hogy nemcsak a női fanszőrzet, hanem már a láb ábrázolása is megbotránkozást keltett, akárcsak a menstruációs véré. Ennek a felfedezésnek hatására Halász tudatosan kutatni és gyűjteni kezdte a női szőrt problematizáló alkotásokat, de a 2000-es évek elejéig alig talált ilyeneket. „Ennek oka – magyarázta a szerző – a szépségideál elképzeléseivel függ össze. A szőrtelen test igénye már az antikvitásban is megjelent, noha egészen mást jelentett, mint ma. A szőrtelenítés több milliárdos iparága nem teljesen újkeletű, már a görögök is használtak kezdetleges borotvaszerű eszközöket.” Bencsik ezután az ideál lehetséges okai iránt érdeklődött. A szerző szerint az ok az antik ábrázolásokban keresendő, ott ugyanis a szőrtelen test az isteni szépséget jelentette. Egy Vénusz vagy nimfa ábrázolása nem mutathatott durvaságot vagy jelképezhetett állati létet. Ez az elképzelés egészen a 19. századig végéig jellemezte a művészi ábrázolásokat. A tendenciát Gustave Courbet, francia realista szerző Vénusz című alkotása törte meg, aki az istennőt félprofilból ábrázolja, nagy mellekkel és felemelt karja alól kivillanó hónaljszőrrel. „A festmény egy fricska Vénusz hagyományos ábrázolására, ami a művész több alkotására is jellemző.”

Bencsik következő kérdése a szerző műveire, elsősorban a Magdolna gyapjára vonatkozott: „Miért volt fontos számodra a haj burjánzása, illetve milyen viszonyban van a haj és a szőrzet a szövegben?” A szerző ezúttal is a művészettörténeti ábrázolások felől kezdte a magyarázatot. A keresztény festészetben leggyakrabban ábrázolt nőalak Jézus anyja mellett Mária Magdolna alakja. Interpretációi rendkívül széles skálán mozognak, a bűnös asszonytól a kortárs feminista elképzelésig. A történet, ami Halászt leginkább érdekelte, amikor Mária Magdolna olajjal bekeni Jézus testét, majd kibontott hajával törli le. „Magdolna alakja a festészetben szép, fiatal, meztelen nőként jelenik meg, akinek hosszú, burjánzó haja eltakarja a testét. Ez a történet a szövegben Daniel Arasse elméletének megidézésével jelenik meg. Arasse szerint a burjánzó haj ábrázolásában jelenik meg a fanszőrzet.” Erre a helyettesítő funkcióra további példaként Szűz Mária ábrázolását említette, akinek a teste a hagyományok szerint csak akkor volt látható, ha szoptat. Ezt a szabályt például Parmigianino saját Szűz Mária festményén az angyal lábának kivillantásával írja felül.

Bencsik ezután a Mély levegő felé kanyarodva a keresztény kultúrkör beépítésének okait firtatta, mind a regényben, mind az elbeszélésben. Halász elsősorban a Gyapjas Madonnára vonatkozva E. M. Cioran Könnyek és szentek című filozófiai kötetét említette, aminek borítója Bernini Szent Teréz szobrának alélt arckifejezésére nagyít. Mivel a testi jelek az orgazmus átéléséhez hasonlatosak, a szerzőben felvetődött a „Jézus, mint Don Juan” hasonlata, amely hamarosan egy regényvilágot teremtett maga köré. „Sokat olvastam misztikus női szentek vallomásos önéletrajzait, amik persze problémásak, hiszen nem ők maguk, hanem általában a gyóntatópapok írták le ezeket, tehát erősen cenzúrázottak. A vallomások kapcsán képződött meg egy olyan nő alakja, aki a soha jelen nem lévő Jézust férjeként tekinti.”

A szőr kérdésére visszatérve Bencsik megemlítette, hogy ennek mentén különféle traumák képződnek meg a nőkben. Maga a felnövés és a nővé válás is traumaként értelmezhető, ahogy a gyermek belép egy elnyomó rendszerbe, ami kontrollt gyakorol felette. Ez a fajta társadalmi kontroll megjelenik a Mély levegőben, és szorosan összefügg a főszereplő, Vera helyzetével. A társadalmi elfojtás mellett az önszabályozás szintén nagy hangsúlyt kap – erre utal maga a borító is (az ábrázolt nő visszatartja lélegzetét a víz alatt).  Emellett a kötet folyamatosan hangsúlyozza, hogy bár a nő hangot kap, hogy elmesélje történetét, a kimondás nem nyújt vigaszt számára. „A visszatartás a regény egészére jellemző” – válaszolta Halász Rita. – „Az írás során fontos volt számomra a nyelvprobléma. Hogyan lehet kimondani a kimondhatatlant?” A regény abból a tapasztalatból született, hogy bizonyos történeteket nehezen, nem megfelelő szavakat használva tudunk csak elmondani. „Az érdekelt” – folytatta a szerző – „hogy hogyan tudja elmondani Vera a történetét például egy bírósági szituációban.” Ez a fajta nyelvi sokszínűség jellemzi a regény nyelvezetét is: keveredik benne a mese és a jog nyelve. Bencsik utolsó kérdése a Mély levegő recepciójára vonatkozott, kiemelve a tényt, hogy a regény a #metoo mozgalom idején jelent meg. Halász erre elárulta, hogy Vera története valójában már 2013 környékén megszületett rövid szövegekben, majd háttérbe szorult egy másik karakter kedvéért. Végül 2020-ban jelent meg a regény, de nem volt célja, hogy ráhúzható legyen a mozgalomra. Megemlítette, hogy egyes kritikák túl feministának, mások nem elég feministának találták a regényt. Bencsik felvetette, hogy a női szerepek azért elég nagy hangsúlyt kapnak a könyvben. A szerző válaszában az anyaság ábrázolását emelte ki, ami szintén tabunak tekinthető. „Maga az anyaság, az tabu; az, hogy fáradt, ideges, megbánta az egészet. Ez tabu.” – zárta gondolatát, egyúttal a beszélgetést Halász Rita.

Bálint Zsófia

(A szerző a szegedi Törzsasztal Műhely tagja)