Legó, kóla és a tárcsásember

Az esemény Kiss Ottó Legó című versének felolvasásával indult, majd rögtön az első kérdésből kiderült, hogy Kiss nemcsak gyermekeknek szóló verseket alkotott pályafutása során. Első verseit tizennyolc évesen írta felnőtt olvasóknak, amelyek később a Lopott levegő című kötetben jelentek meg a Békés Megyei Könyvtár kiadásában 1990-ben. A 80-as évek közepén kezdett el gyermekverseket írni, melyeket legelőször a Csillagszedő Márió című kötetben publikált. Kiss elmondta, régebben csak az adhatott ki gyerekkönyvet, aki már egy „felnőtt” könyvvel befutott, Szövetek című regényét részben emiatt is alkotta meg. Kiss még most is ír prózát, ám verseit már csak a fiatalabb korosztálynak szánja. Jelenleg egy felnőtteknek szóló novellásköteten dolgozik. (A Kék Oroszlán bezár az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában Baranyi (b) András rajzaival.)

Ayhan Gökhan a következőkben Kiss Ottót műveinek motívumairól kérdezte. A költő nem említett kifejezett motívumot, de úgy fogalmazott, hogy azokat a való életből, saját tapasztalatokból gyűjti. Míg az idősebbeknek szóló műveiben vidéki történeteket mesél el és ezáltal a motívumok is a vidéki élethez köthetők, addig a kisebbeknek szóló versekben azok nincsenek helyhez kötve, mindegyik mű a saját univerzumából merít képeket.

Amíg írhat arról, amiről szeret, addig minden gond nélkül meg is teszi – címkéktől függetlenül. Ha sikerül olyat írnia, amivel elégedett is, akkor amellett, annak koncepciója mellett minden erejével kiáll. Persze nem mondja azt, hogy nem érdekli mások, mint például a szerkesztők vagy az olvasók véleménye, de ha valamit úgy érez, hogy az jól sikerült, akkor nem változtat rajta. A bátyám öccse kapcsán elmesélte, hogy anno hosszú eszmecserét folytattak a Pagony Kiadóval, míg arra a konklúzióra nem jutottak, hogy nem fognak rajta semmit sem változtatni. A kiadó először csökkenteni szerette volna a testvérpár életkorát, de Kiss végül meggyőzte őket, hiszen az új életkorokkal már nem működtek volna a versekben felvázolt szituációk. Ezzel egyébként a Bolygó Bogozó közönsége is egyetértett, illetve Bolemant Lilla irodalomterapeuta is.

A bátyám öccse egy testvérpárról szól, az ő kapcsolatukat teljesen hétköznapi szituációkban mutatja be a költő, akinek célja is volt egy átlagos testvérviszony ábrázolása. Saját tapasztalataiból, környezetéből merítette a koncepciót és még pszichológusokat is felkeresett, hogy minél pontosabb képet tudjon alkotni a testvéri kapcsolatról. A mű verses formájú, viszont rendhagyó módon nem tartalmaz rímeket. A svéd típusú gyerekversek hagyományába illeszkedik. Kiss kapott már gyerekektől olyan kritikát, hogy „Te rendes verset nem is írsz?”. Az ilyen rácsodálkozó kérdések ellenére a gyerekek sokkal befogadóbbak szerinte művei iránt, mint a felnőttek. Elmesélte, hogy volt olyan alkalom, hogy egy pedagógus megkérte, hogy magyarázza már el, hogy mint jelent egy-egy verset. Erre egyszerű volt a költő válasza: „Arról, ami le van írva”.

A Csillagszedő Márió egy ilyen kísérlet volt például, ami aztán – akkor még az Írószövetség által adományozott – Az Év Gyerekkönyve díjat is elnyerte. Egyszer egy szigligeti táborban arra kérték, hogy olvasson fel az első kiadásában Visszafelé hull a hó címen szereplő kötetből. Ebben a táborban Janikovszky Éva is ott volt, akinek annyira megtetszettek a szövegek, hogy elkezdte noszogatni Kisst, vigye el a kötetet a Móra Könyvkiadóhoz. Így jelent meg, újrakiadva és átnevezve, bővítve a Csillagszedő Márió.

Kiss Ottót többször is felkérték, hogy írjon ifjúsági irodalmat, több korosztálynak is, de ezt mindig visszautasította. Indoklásként azt hozta fel, hogy csak akkor ír egy témáról, ha szívesen foglalkozna vele és van mit mondania. A beszélgetéshez ezen a ponton csatlakozott Bolemant Lilla irodalomterapeuta, irodalomtörténész, aki a beszélgetést megelőző, A bátyám öccse verseire épülő biblioterápiás foglalkozást tartotta a tanszék Iskolai és gyerekkönyvtáros specializációján tanuló végzős hallgatóknak. Kiemelte, hogy szerinte is nagyszerű döntés volt kiállni amellett, hogy ne változtassák meg a szereplők életkorát, mert tökéletesen eltalált az a korosztály, akik pont beleillenek az adott élethelyzetbe. Kiss ehhez hozzátette, hogy eddigi tapasztalatai alapján a kötet működik a 3-4. osztályosoknál, az 5-6. osztályosoknál már nem, mert dedósnak tarják, de a 7–8. osztályban megint működik, mert már jobban átlátják e kötetben szereplő helyzeteket, viszonyokat. Az irodalomterapeuta arról is mesélt, hogy bár a versek főszereplői fiúk, a lányok is könnyen tudtak kapcsolódni hozzájuk, és jó kiindulásul szolgáltak a családi, testvéri kapcsolatok újragondolásához. A beszélgetés zárásaként Kiss felolvasta a Kóla című verset a kötetből, majd dedikált.

Magyar Erik

Fotó: Berta Petra