Látjátok, feleim?
MÓZES HUBA
A középkori művelődés ékesszóló magyar nyelvű dokumentumának, A halotti beszéd és könyörgésnek a hatásáról, netán közvetlen ismeretéről a legelső magyarországi nyomtatott könyv, Andreas Hess Chronica Hungaroruma (1473), majd Thuróczy János krónikája (1486) vall latin nyelvű szövegében…
A száz éve elhunyt és egy híján százhatvan éve született
Gárdonyi Géza emlékére
Nem tanulság nélküli egymás mellé állítanunk a bibliai teremtés- és bűnbeesés-történet néhány szakaszát különböző fordításokból és kiadásokból. A következő négyet választottam (megjelenésük időrendjében): I. Biblia. Magyarázó jegyzetekkel. Kálvin János Kiadó, 1996. II. Biblia. Új bevezetőkkel és szövegmagyarázatokkal. Szent István Társulat, 2005. III. Szentírás. A Neovulgáta alapján. Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2008. IV. Biblia. Fordította Károli Gáspár. Újonnan revideált kiadás. Veritas Kiadó, 2011. A szakaszok Mózes első könyvének, azaz a Teremtés könyvének 2. és 3. részéből valók.
1996
2,15 És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. 2,16 Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, 2,17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
3,17 Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 3,18 Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. 3,19 Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
2005
2,15 Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. 2,16 Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. 2,17 De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz,”
3,17 Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. 3,18 Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. 3,19 Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.”
2008
2,15 Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. 2,16 Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz, 2,17 de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!”
3,17 Ádámnak pedig azt mondta: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján! 3,18 Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! 3,19 Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, − mert por vagy, és visszatérsz a porba!”
2011
2,15 Fogta az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. 2,16 És azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél, 2,17 De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
3,17 Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján. 3,18 Tövist és bogáncskórót teremjen neked, s a mező füvét egyed. 3,19 Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
A fordítások és kiadások mindegyike a lehető legnagyobb pontosságra is hitelességre törekszik, megállapítható mégis, hogy a teremtés- és bűnbeesés-történet két részlete a fél emberöltőnyi idő alatt megjelent szövegváltozatoknak csak rövidebb szövegegységeiben (és nem feltétlenül azok minden betűjében) esik egybe:
I és IV: fogta az Úristen az embert; mert abból vétettél;
I és III: parancsolta az Úristen az embernek; meg kell halnod;
I, III, IV: Mivel hallgattál feleséged szavára;
II, III: A kert minden fájáról ehetsz; amíg vissza nem térsz a földbe;
II, III, IV: Éden kertjébe helyezte;
III, IV: átkozott legyen a föld miattad.
Szembetűnőek egyes fogalmazásbeli eltérések:
I és II: a jó és a rossz / III és IV: a jó és a gonosz (tudás fájáról);
II és III: ehetsz / I: szabadon ehetsz; IV: bátran egyél;
I, II és IV: Az embernek; III: Ádámnak;
I: hogy azt művelje és őrizze; II: hogy művelje és őrizze; III: hogy művelje és őrizze meg; IV: hogy művelje és őrizze azt (a négy szemelvény viszonylatában megvilágosító erejű a harmadik fogalmazásban a ’megóvja, megtartja’ jelentést kiemelő meg igekötő).
A szemelvényekben a bibliai eredetű szárnyas szavak alakulástörténetének kései mozzanatát / mozzanatait is tetten érhetjük:
III és IV: Arcod verejtékével / verítékével edd / egyed kenyered / kenyeredet;
IV: mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
Az Éden kertje és a tudás fája képzetével a legkorábbi fennmaradt magyar nyelvű szövegemlék, A halotti beszéd és könyörgés a teremtés és bűnbeesés bibliai történetéhez kapcsolódik. Utóbbinál azonban mindjárt harmadik mondatával szélesebb körű ismeretről árulkodik, az ysa pur es chomuv uogmuc emblematikus megfogalmazás ugyanis Mózes első, azaz a Teremtés könyve 18. részének 27. szakaszában gyökerezik:
I: Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok; II: Ábrahám folytatta, és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok”; III: Erre Ábrahám azt válaszolta: „Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok”; IV: Ábrahám erre azt mondta: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok.
A középkori művelődés ékesszóló magyar nyelvű dokumentumának, A halotti beszéd és könyörgésnek a hatásáról, netán közvetlen ismeretéről a legelső magyarországi nyomtatott könyv, Andreas Hess Chronica Hungaroruma (1473), majd Thuróczy János krónikája (1486) vall latin nyelvű szövegében. Mindkét krónikában olvasható egy terjedelmes beszámoló (I.) Károly király 1342. július 16-án bekövetkezett haláláról. Telegdi Csanád esztergomi érseknek a beszámolóban idézett temetési beszéde felépítésével és érvelésével A halotti beszédre és az azt követő Könyörgésre emlékeztet. Mindkét krónikát Horváth János magyarította (Chronica Hungarorum. Finita Bude Anno Domini MCCCCLXXIII in uigilia penthecostes per Andream Hess. Hasonmás kiadás. Horváth János fordításával. Magyar Helikon, 1973. – Thuróczy János: A magyarok krónikája. Fordította Horváth János. Magyar Helikon, 1978.) A szemelvényeket az ő fordításában idézem az Andreas Hess kiadta krónikából:
Ó, Halál! Te, aki a sárból gyúrt ősatyánk vétke miatt, azáltal, hogy ők az ördögi csalárdság megfontolt gonoszságának ösztönzésére beléharaptak a kárhozatos almába, behoztad a bűn mérgét a világba, elárasztván a kígyó mérgével […] (96. old.)
Egy-szívvel lélekkel siratta őt mindenki, gazdag és szegény egyaránt, úgyhogy a márványkövek a sűrű könnyhullatástól teljesen átnedvesedtek. A nagy jajgatással siránkozó körülállók valamennyien berekedtek, s szemük a sok-sok könnytől csaknem elvesztette természetes látóképességét. Ekkor a Krisztusban tisztelendő atya, Csanád esztergomi érsek úr a körülállóknak a király úr halála miatt aggódó lelkét és jámbor szívét üdvös és kegyes beszédével illendőképpen megenyhítette. Ami ennek a siránkozásnak és elmondhatatlan szomorúságnak a megnyilvánulását illeti − úgy hiszem, hogy azok, akik még nem láttak királyt temetni, a fájdalom keserűségéről és a könnyek hullatásáról, mivelhogy nem vettek részt benne, tájékozatlanok lesznek és maradnak is. De hát minden húsba és bőrbe öltözött teremtmény, mint előbb már érintettük, a sárból alkotott ősszülő bűnbeesése miatt, halandó lett; vétkével minden utódára rászabta a halál törvényét, egyetemlegesen és megváltoztathatatlanul, annyira, hogy a Magasságbeli saját fiának sem kegyelmezett […] (99. old.)
Kérjük tehát egy szívvel-lélekkel a mindenható Istennek kegyelmét Károly király úr számára, hogy lelke fölött kegyelmesen ítéljen, és bocsásson meg neki, és lelkét az összes szentek és hitvallók gyülekezetébe, István és László királyok társaságába kegyeskedjék helyezni, hogy amiként a jelen világban királyi dicsőségben élt, a túlvilágon is együtt örvendezhessen az angyalokkal. (100−101. old.)
Azt is mondhatnánk, és bizonyára nem járnánk távol a tényszerű igazságtól, hogy Telegdi Csanád egy időközben elveszett formulás könyv segítségével dolgozta ki temetési beszédét, amely nem véletlenül emlékeztet a 13. század elején kikristályosodott szövegű magyar nyelvű halotti beszédre.
A Halotti beszéd és könyörgés jóval később, 1770 és 1782 között vált nyomtatásban is hozzáférhetővé és ezáltal szélesebb körben ismertté. Megismertetésében a legnagyobb érdem a Pray Györggyé, aki 1770-ben Nagyszombatban kiadott Vita S. Elisabethae viduae nec non B. Margarithae virginis című könyve 249. lapjának B) lapalji jegyzetében hét sornyit közölt a Halotti beszéd elejéről (érdekes módon az egyik legemlékezetesebbet, a kipontozott ysa ki nopun emdul oz gimilstwl halalnec halaláál holz sort átugorva). Pray György a Halotti beszéd egészét lemásolta, és Sajnovics Jánosnak küldte el közlésre. Sajnovics János Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse című könyvének 1771-be megjelent nagyszombati, 2. kiadásában közölte a szöveget (4−5. old.) Faludi Ferenc olvasatának (5−6. old.) és a beszéd latin fordításának (6−7. old.) kíséretében. A Halotti beszéd és könyörgés egészét végül Koller József tette közzé Historia episcopatus Quinqueecclesiarum című könyve I. kötetének függelékében, a 414. oldalon (Pozsony, 1782).
A Halotti beszéd szövege nem csupán önmagában, hanem az ismertté válása előtti évszázadokban érvényesülő, majd a huszadik században megtapasztalható hatásával is tanúskodik kultúránk bibliai időkig visszakövethető beágyazottságáról. Ennek a beágyazottságnak prózát építő, de tagadhatatlanul költői mozzanata Gárdonyi Géza Margit-legenda ihlette regényében, az Isten rabjaiban (1908), az apácát búcsúztató, magyarul szlávosan (de egyúttal mintegy szegediesen is) megszólaló rendházfőnök szájába adott, alig módosított Halotti beszéd és könyörgés:
Látjátok, feleim, szömötökkel […]
Juhász Gyula írta 1909-ben Halotti beszéd című versében:
Nyár vala, arany napsütés,
Piros pipacsok.
Magyar határban véres aratások
És sok szép halott.
Valami méla pap beszélt,
Szláv, tömjénes, ősz.
Ő mondta ezt a hervatag beszédet,
Mely vén s ösmerős.
Látjátok, feleim! […]
