Lanczkor Gábor versei

Orr

Kinek csak orra van az arcán,

isten. Kinek négy-négy lábujja van, és él, a kilencedik: az az istené.

A tizedik nincs, és ha meghal, sem az istené.

Ki még márványtojás, isten.

Két egymáshoz tett mutatóujja nyáreleji égen fecskefark.

Csiszolt márványra festett szeme a festéssel egy ütemben lekopik, akinek csak orra van.

Nyitott torka ott tátong az arc körül.

Zabálja fel magát.

Csak orra van.

Tégladarabbal…

Tégladarabbal

a lakótelepi aszfaltra rajzolva,

vagy a múzeumban

egy hatezer

éves cserépdarabra festett

szív, a szivecske.

Kettős repedés fut végig mellette a járdán,

a múzeumi vitrinben meg

egy gömbölyded edényből kitört

cserépdarabon

tör-zúz

a szív, a szivecske.

Csók Anatómiája

Ahogy a sötét, szűk előszobába belépve megcsókoltalak, kialudt a nyitva maradt bejárati ajtón túl a lépcsőházi világítás.

És éles fénnyel megvillant és kialudt a fejünk fölött a villanykörte, miután pillanatnyi eltéréssel nyomtuk meg a sötétben az ellentétes sarkok felé nyúlva a két alternatív kapcsolót.

A sötétség, mint a szánkban.

Négysoros

Kisiettem fülemen a mobillal, te voltál a vonal másik végén, a vendéglő üres teraszára az esőverte árnyékolók alá.

Hirtelen durván megrázkódott a levegő.

Akkorát dörgött a város fölött a síkság ránksötétedett ege.

A vonal túlsó végéről is csak ezt hallottam.

Négyüknek

Én és négy másik, akiknek egymás

kilétéről legföljebb sejtéseik lehetnek

és egyedül abban lehetnek

mind a négyen biztosak,

hogy kettőnkön kívül vannak

még hárman.

Ebben az Ötszemélyes Rendben.

És ha bármi módon

akár csak ketten megbizonyosodnának

egymás kilétéről,

azt kell hogy jelentse ez,

elárultak engem

és a Rendet is,

és az már nincs is többé.

Másként, míg el nem érte célját,

mely ennyi csak,

kitart, és míg mind a négyen

meg nem ismeritek

egymást, és akkor visszadől

a semmibe, ha mind

meghaltatok.