Túlutazni (2020 február)
A reptéren szájmaszkos utasok mozogtak, és engem termékeny fáradtság terelt – míg a gyerekeim a SkyCourt emeleti játszótér-ketrecében hancúroztak, észrevettem az üvegen áttetsző ég alatt egy kalickát, benne két madárral. Előttük állványon puskamikrofon. Visszacsatornázott madárdal az ambienthez. Világjárvány van. Kínában négyszáznál is több halott. A taxiból Attika alkonyi vonulatai nyugaton, mintha fekete kartonból vágták volna ki őket. ---------- Elmentettem egy újságcikket és belőle külön a képet. Valakik minden eddiginél nagyobb felbontású fényképet készítettek a Napról. Apró sejtekhez hasonlóan pulzál felületén a plazma. A határvonalnak tűnő sötétebb vonalakat a lehűlő plazma rajzolja ki, amint visszaáramlik a mélybe, hogy felhevülve megint a felszínre törjön. Egyetlen ilyen buborék akkora, mint Franciaország. Mint Görögország. ---------- Itt kezdődött Európa a Demokráciával, Filozófiával, Színházzal, Tudományokkal, Művészetekkel, olvastam első este a romterület hátsó kapujánál egy táblán. Nehéz lett volna vitatkozni ezzel. Nehéz lett volna nem gondolni rosszra, mert rossz az, aki rosszra gondol, Sátán. ---------- Niké temploma egy cipő. ---------- Álltam a fényes szirten, ahonnan a mészköves lejtő meredek eséssel fut le az öbölbe – szemből aranyló magmaeső verte a tengert, a partnál megtorpant. ---------- Álmomban aranyszínű volt az ölemen a szőr, mert én voltam Médeia, és eljött értem Jászón. Belépett a sátramba, a fejedelmi sátorba, a fejedelem lányának sátrába. Ölembe hajtotta fejét. Majd borotvát vett elő. De legelőbb meghágott, mint egy hegyi pásztor az ő legkedvesebb jószágát. Tükör előtt csináltuk. A csipkézett, jeges csúcsok hajnali ragyogása úgy ütött át a sátorbőrön, mintha ütemes mozgásunkat a Nap hívná elő, akár a Hold a tengeren a dagályt és az apályt. Haza-, vissza-, újragondolom magam. Úton van Médeia, úton van Kolkhiszból Korinthoszba, és elalszik, ott, a szűk félszigeten, ahol a Tiszába ömlik a Maros.
Musical
Mint a musical Greta Thunbergről, olyan a jövendő: valami lesz. ---------- Mint a szentté avatott Greta Thunberg, olyan a múlt: szabályozatlan folyó.
A Régészeti Múzeumban
Gergely Ágnesnek
Falfestményekkel díszített szobabelső a vulkánkitörésben elpusztult Akrotiriből, a kráter pereméről (ahol a prehisztorikus a posztapokaliptikus: Platón szerint ez volt Atlantisz, roncssziget maradt belőle: Thíra). Az ágy is megvan, amely az alacsony szobában állt, gipszből. Mint a pompeji halottak, akiknek porhüvelyét a rájuk kövült vulkáni hamuban gipsszel öntötték ki. A lábak és a keret elnagyolt megfaragása. A keretre feszülő madzagok durva sodronya. Holttesteknek nem találták nyomát Akrotiriben. Elmenekültek. Tudhatták, mi jön. A festett falon fantasztikus piros, kék, sárga hegyekből fröccsennek elő izzó lávaliliomok hamuszárral, és közöttük óriási szerelmes fecskék röpködnek. ---------- Az író felelősségéről. Homérosz ezt így mondta el: … s drága kupát – ezt még otthonról hozta az agg hős – rajta arany szegek ékeskedtek, s négy füle is volt: mindegyiken búzát csipegetve csücsült a galambpár drága aranyból, s kettős talp tartotta a kelyhet. Más ember bizony azt nehezen tudná megemelni megtelten, de az agg Nesztór könnyen fölemelte. Édes italt ebben vegyitett amaz isteni asszony, pramnéi jó borból, melyhez most réz-reszelővel kecsketurót morzsolt, s hintett rá hószinü lisztet: és, mikor elkészült az ital, nekik inni kinálta. Nesztór aranyserlege itt van a múzeumi tárlóban az orrom előtt. Kettős talp. Stimmel. Négy fül. Ha akarom, stimmel: kétoldalt egy-egy kettős fül. Galambpár – a fülek sík részén egy-egy aranygalamb ül. De ez a serleg kicsiny, legfeljebb három decis. Megemelni megtelten. Ittak belőle sorra a harcosok, tikkasztó szomjuk az itallal elűzték. Borból bort (túróval, liszttel fölütve). A vízből bor lett Kánában, a borból vér lett Jeruzsálemben, ezek már későbbi harsány gesztusok – (halból hal, kenyérből kenyér az istenfaló-félállat kannibáloknak). ---------- Szélfútta olajfaliget túlvilágított fényképe előtt (a terem hátsó falát teljesen betölti) hosszúkás kőhasábba zárt testtel áll huszonöt tanító, férfiak, akiket Hadrianus császár uralkodása idején az athéni nép választott meg kamaszfiúkat nevelni. Lyra húrjai pengnek a teremben, mely nem lant. Szorosan állnak, ráncolt homlokkal, kopaszon vagy csigás fejjel, göndör szakállal, tört márványorral némelyikük. Élethűen megörökített férfiak; néznek, mint akiknek a veséjébe látni, néznek, mint akinek a veséjébe látni, rám, ez megrendült, néznek rám huszonöten vádolva. Számonkérőn. Szánón.
