Tiszatájonline | 2020. április 24.

Kovács Krisztina: A bomlás dicsérete II.

OLGA TOKARCZUK PRÓZÁJÁRÓL
Tokarczuk több vele készült interjúban is hangsúlyozza, hogy a világ összes létezője, növények, állatok, tárgyak egyetlen térben mozognak. E közös térnek van alakja, és a fizikai törvények számtalan formát hoznak létre benne. Ezek a formák részben egymásra vannak utalva, részben egymáshoz hasonlítanak. Nem véletlen szerinte az sem, hogy az ember keringési rendszere a vízgyűjtő rendszerekre hasonlít, a növények leveleinek szerkezete hasonló az emberi kommunikációs rendszerekéhez, a galaxisok mozgása pedig megidézi a folyóvíz mosogatóbeli örvénylését […]

OLGA TOKARCZUK PRÓZÁJÁRÓL

Természet és animalitás

Tokarczuk több vele készült interjúban is hangsúlyozza, hogy a világ összes létezője, növények, állatok, tárgyak egyetlen térben mozognak. E közös térnek van alakja, és a fizikai törvények számtalan formát hoznak létre benne. Ezek a formák részben egymásra vannak utalva, részben egymáshoz hasonlítanak. Nem véletlen szerinte az sem, hogy az ember keringési rendszere a vízgyűjtő rendszerekre hasonlít, a növények leveleinek szerkezete hasonló az emberi kommunikációs rendszerekéhez, a galaxisok mozgása pedig megidézi a folyóvíz mosogatóbeli örvénylését.[60]

Ezt megfontolva természetes, hogy a határait változtató folyó az ő prózájában a köztesség totalitását jelképezi. Nemcsak az Őskor és más idők, hanem az író esszéi is sokszor tematizálják ezt az elképzelést. Az Odera hatalma című, magyarul is olvasható írásában az alkotó egy ideális, utópisztikus állapotot rajzol fel, amelyben a folyónak mindig nagy szerepe lesz: „Ha egy szép napon kiderülne, hogy az országhatárok viszonylagosak és esetlegesek, az idegen nyelvek nehézség nélkül elsajátíthatók, hogy a bőrszín vagy az arccsont formája csak esztétikai kérdés, hogy minden nagyobb városban, minden hotelban ugyanolyan könnyen eligazodunk, mint egy könyvben…” írja, ekkor, ahogy mindenkor, gondoljunk az Oderára.[61] Tokarczuk a folyót „szeszélyes, szabálytalan, bonyolult alakzatként” írja le, amely kígyóként változtatja bőrét. A vízió, amelyben az elbeszélő az „Odera hercegének” képzeli magát, egy történelmi tapasztalatban folytatódik, részben az Őskorban is megszokott ciklikus történelemfelfogás jeleként. Az 1968-ban, a prágai tavasz idején látott Odera a köztes-európai történelem jellemző tapasztalatát adja az olvasónak: „Láttam az Oderát ’68 nyarán (…) Épp a folyók jelentik a változatlanságot a világ jelenségei között, időben is, térben is. (…) Se az idő, se a tér nem tud úrrá lenni a folyón, de a folyó igenis uralkodik rajtuk – megadja a folyamatosság nyugalmát, s állandó biztonságban tartja az egész vidéket.”[62]

A víz tisztelete az egész életműben kitüntetett szerepet kap: az Őskort megelőző textusok, a korai novellák már előre jelzik ezt a később markáns érdeklődést. A folyó az Egy hónap Skóciában szüzséjében például az emlékezés terepe: „Hamar észrevettem, hogy valamiképpen mindketten a múltba hátráltunk. Én azért, mert erről akartam írni – arról, hogy hatéves vagyok, és az Odera-vidék tágas, napsütötte rónáin bolyongok, elámulok a Beatles Girl című dalának megkérdőjelezhetetlen szépségén, amikor először hallom a rádióban.[63]

A magyarul először a Nagyvilágban olvasható Che Guevara című novella (L. később Sok dobon játszani) hidas jelenetében a Szolidaritás és a sztrájkok világában egzisztáló híd, a folyót átszelő tereptárgy lesz a változatlanság jele: „Gyalog mentem át a hídon a város másik felébe, aztán a fasorban egyszer csak megpillantottam a dübörgő páncélososzlopot.”[64] A Begunok magyarul már elérhető részletében az árvíz által fenyegetett wroclawi könyvtárban kutató hős, Kunicki, a katasztrófa árnyékában, görög-lengyel szótárakból értelmezi magának a világot. A kutató az óvárosi elázott, elárasztott könyvekre gondolva a víz természetén is elgondolkodik: „A víz megváltoztatja a világ útvonalait, megszűnnek az útkereszteződések, értelmetlenné válnak az útjelző táblák, eltűnnek a hidak…”[65]

Ha nem a folyó, akkor a tenger válik határtalan, kontúrtalan animává, ahogy A sziget című erősen disztópikus, egy lakatlan szigetre sodródó emberről szóló fabulában is történik: „A tenger végtelen, fekete tömege fölfedte ezt a rettenetes igazságot: nincs jelentősége annak, hogy létezünk. Egyenrangú a  »nincs« és a  »van«.”[66] A sziget túlélője ráadásul, a Nappali ház, éjjeli ház álomgyűjtőjéhez hasonlóan, a túlélés zálogaként tekint az álmokra, mondja azokat magnóra.

A Nappali ház, éjjeli ház textúrája álmokból szövődik: „A valóság az, ami nem képes felnőni az álmok rendjéhez.”[67] A regényként vagy novellafüzérként is olvasható próza ugyanakkor Tokarczuk gombák iránti szenvedélyes rajongásának legplasztikusabb példája. Bár a gombák organikus természete már az Őskornak is kiemelt motívuma volt, a Nappali ház, éjjeli házban az elbeszélő, nemes egyszerűséggel, a micélium, a gombaszövedék metaforájával magyarázza az egész világot. A narrátor a gombák ehetőre és mérgezőre való felosztását értelmetlennek tartva azt állítja, hogy világukban „semmi sem biztos”.[68] Tokarczuk regényeiben a gombák intelligens entitások, amelyek bonyolult hálózatokat hoznak létre, kommunikálnak egymással és csak az együttműködés modelljében értelmezhetők. Az alkotó a micéliumokat értelmes lényként érzékeli, megcáfolva ezzel az emberi egyediséget. A regényben el is hangzik: „Ha nem ember lennék, gomba volnék.” „Minden féreggel bőkezűen bánnék; átadnám testemet a csigáknak és rovarlárváknak. Sosem lenne bennem szorongás, nem félnék a haláltól.”[69]

A Nappali ház, éjjeli ház sajátos szakácskönyvvé is összeáll, a különböző gombareceptek nem megszakítják a történetet, hanem egyenrangú részei annak. A galócaevéses sztori vagy a galócatorta receptje a felvállalt kockázatot, a minden pillanatban ránk leselkedő halál nem is olyan abszurd lehetőségét hivatott hangsúlyozni.

A természettel újra együtt élni akaró ember problémája e próza talán legfontosabb tétje. Az Őskor és más időkben a nők a természet közelében élnek, egy lepusztult házban, az erdő közepén, távol az emberektől és a civilizációtól. Teljes összhangban állnak a természettel, amelynek ajándékait és előnyeit élvezik. A közeli falvak lakói a gyógyulás vágyával érkeznek Kłoskához, tudását mindenki használni akarja. A természet tisztelete pedig olyan bölcsességet nyújt neki, amely a könyvekből származó tudás felett áll.[70]

Tokarczuk szerint mestere, Jung, egy olyan filozófiai hagyományhoz kapcsolódik, amely legyőzi a világ dualizmusát és közel hajol az animalitáshoz. Az író prózáját nem véletlenül népesíti be archetipikus karakterekkel, a leggyakrabban persze a különböző alakokban megtestesült jungi animákkal.[71] Az animával történeti értelemben, mint férfi-női istenpárral érdemes dolgozni.[72] Az archetípusok a népek történelmében és az egyénben ugyanúgy felbukkannak, ám a leglényegesebb, mindehhez a tokarczuki oeuvre is hű marad, hogy a kivetítésben az anima mindig női formát ölt.[73]

Olga Tokarczuk persze alternatív módon érinti a jungiánus modell első szintjét akkor, amikor az anima figura sötét oldalát választja. Minden bizonnyal az ősanya alakja helyett teremti meg az Őskorban Kłoskát, aki fizikailag vonzó, és hiányzik belőle az alárendelődés vágya.[74] Kłoska emlékeztet Demeterre, is, a föld, különösen a megművelt föld istennőjére is. A hasonlóság, amely Kłoska és lánya, Ruta, valamint Demeter és lánya, Persephone között húzódik, nagy erőfeszítés nélkül dekódolható. Ruta felkelti egy gazdag ember figyelmét, Kłoska pedig támogatja a kapcsolatot azzal a feltétellel, hogy a lánya minden nyarat vele tölt. A Kłoska által érzékelt világ olyan, mint egy nagy, élő teremtmény, amelyben az ember kis univerzum. Ez a koncepció persze nemcsak a görög mitológiában található meg, hanem a középkori kultúrában és a zsidó miszticizmusban is.[75]

Tokarczuk, írja Antoni Zając, a fikció laboratóriumában kísérletezi ki, hogyan lehet a modernitásban elveszett dimenziókat, köztük az animalitást újrateremteni. Olyan mintázatokat, szituációkat keres, amelyek ugyan az unalomig meg vannak írva, de az ő koncepciójában ezek a toposzok újrapozícionálhatók. Az Őskor és más idők állandóan meghatározza saját helyét a természet és a történelem, valamint az emberi morál között. Az, hogy a Jakub könyvei a 18. századi Lengyelország egyik legfigyelemreméltóbb eretnek mozgalmának befolyásos vezetőjéről szól, és aláássa a hagyományos történelmi regény zsánerét, az író saját, unortodox vallásosságának bizonyítéka.[76]

A Bizarr történetek már idézett elbeszélésében, a Zöld gyermekekben a természethez nem egyszerűen közel hajoló, hanem annak részévé váló ember alakja jelenik meg, Tokarczuk e fabulája a lengyel história zavaros időszakában játszódik. János Kázmér, a svéd Vasa-házból származó uralkodó kaotikus külpolitikája, amely hazájára szabadított a svéd hadsereget, részben ürügy a nemzeti identitás és függetlenség kérdéseinek körüljárására. Az elbeszélés főhőse és scriptora William Davisson, János Kázmér skót udvari orvosa, aki az erdőben talált két zöld bőrű gyermek rejtélyét kutatja.[77] Az idegen, a szokásokat lépten-nyomom értelmezni vágyó külföldi a fiatal lány és fiú története után nyomozva a természettel való eggyé válás szimbólumára lel rá végül: „A természet minden tűzvész után visszahódítja azt, amit az ember elvett tőle, s ugyanolyan bátran nyúl az emberek után is, kiket természetes alakjukra igyekszik visszaváltoztatni.”[78] „Az ember gyümölcs, mondják, s az állatok megeszik.”[79] A gyűjtemény másik szövege a Transfugium, a vadvilágról lemondó ember ily módon szegényebbé váló nézőpontját hangsúlyozza: „Önmagunk rabjaivá váltunk. Ez a paradoxon. Érdekes, kognitív látószög, de az evolúció végzetes hibája is: az ember mindig csak önmagát látja.”[80] Hasonlóan erős kép a Nappali ház, éjjeli házban az a jelenet, amikor Marta az embereket is az archék, ez esetben a talaj jellege alapján tipologizálj. A regényben Marta tipológiája a homokos, a víz közeli vagy éppen a köves talajon született embereket külön antropológiai meghatározottságokkal és karakterjegyekkel ruházza fel.[81]

A Bizarr történetek szövegei, még ha egy részük Zając szerint nem is éri el Tokarczuk korábbi munkáinak színvonalát, a heterotópia játékai miatt is izgalmasak lehetnek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a fabulák az író alapvető viszonyulására, a kételkedés filozófiájára épülnek. Ez az életmű, véli az elemző, feltehetően azért válik folyton bizalmatlanná a jól ismert történetekkel és struktúrákkal szemben, hogy a kétkedésen keresztül tökéletesen felszabadíthassa a fantáziát. Éppen ezért nem haszontalan, különösen a Hajtsad ekédet szövegét szervező William Blake-intertextusok okán sem, felidézni Blake egyik ismert bon mot-ját. Eszerint mindennek, amit látunk, amit el tudunk képzelni, eredete szellemi.[82]

Az enyészet ünnepe

A Nappali ház és a Hajtsad ekédet tobzódik az enyészet, a bomlás, a pusztulás apoteózisát körüljáró részletekben. A Nappali házban erről ezt olvashatjuk: „Az emberek valamiért csak az átváltozások egy részét kedvelik. Imádják a növekedést és kialakulást, ellentétben a csökkenéssel és a bomlással.”[83] A Hajtsad ekédet vonatkozó egysége szerint: „Az ember legfontosabb feladata nem az, hogy új dolgokat alkosson, hanem hogy megmentsen valamit a bomlástól.”[84]

A természethez való visszatérés kockázata persze nemcsak a mérges gombák elfogyasztásában manifesztálódik. A civilizációból való kiszakadás Tokarczuknál természetes állapot, amelynek árát sokszor mégis meg kell fizetni. A Nappali ház, éjjeli házban olvasható fűallergia indoklása erős érv a természethez való teljes visszatérés lehetetlensége mellett: „Ennek révén érzékelheti létezésünket a fű. Ha nem bánthatna, képtelen lenne felfogni vagy akár csak észrevenni minket.”[85] Ezt megfontolva, természetes, hogy a fehér szín pusztulásra ítéltségéről is olyan plasztikusan szól a regény: „A természetben nincs fehér. (…) Ezért lázadnak a fehér abroszok és lepedők, ezért sárgulnak makacsul, mintha meg akarnának szabadulni a valószerűtlen sminktől.”[86] Hasonló a szerepe a Füves süti című fejezetnek, amelyben egy fiatalokból álló társaság tréfából megeteti a címbeli édességgel az ezután farkasokat látó és a farkasember-mítoszt vizionáló határőrt.[87]

A Hajtsad ekédet bosszúdrámája ennél is tovább megy, amikor a természet törvényeit áthágók végzetszerű pusztulásának hübriszét hangsúlyozza: „Az erdő táplálta ezt a kis törpét. Tisztelnie kellett volna, de nem tisztelte.”[88] A regénybeli erdő a Paradicsomból való kiűzetés és a megváltás lehetőségét együtt hordozza: „A föld érintésében, a földnek a testtel való találkozásában rejlik az egész titok: hogy az anyag elemeiből épülünk fel, és egyszersmind idegenek is vagyunk, el is különülünk tőle.”[89] Az idilli természet okozta szenvedés valójában, minden más mellett, az Istenhez kapcsolódás útja is: „Tehát bizonyos értelemben csak az egészséges, aki szenved, akármilyen különösen hangozzék is.”[90] A szenvedőknek különös hozzáférése van Istenhez. Ennek fényében az, hogy a főhős Duszejkonak olyan bőrbetegsége van, ami miatt nem mehetne napra, különös jelentőséggel bír.

Tokarczuk Nobel-díjáról

Olga Tokarczuk személyében olyan művész kapta a 2018-as Nobel-díjat, akinek politikai megszólalásait a konzervatív lengyel állam sosem kedvelte. A lengyel hivatalos elit a legrangosabb irodalmi elismerést követő gesztusaival és tévedéseivel is üzent. A lengyel elnök, Andrzej Duda twitterüzenetben nagyon kulturáltan gratulált ahhoz, hogy Wisława Szymborska után Tokarczuk a második lengyel nő, aki Nobel-díjat kap. Meglepő azonban, hogy Duda a korábbi díjazottakat, Sienkiewiczet, a Tokarczuknak nagyon is fontos Reymontot és a lengyel irodalom történetéről megkerülhetetlen monográfiát is jegyző Czesław Miłoszt egyáltalán nem említette meg.[91] Az elnök korrekt gesztusánál világosabb a lengyel kultuszminiszter reakciója, aki újságírói kérdésre azt mondta: „elkezdte olvasni az író egy regényét, nem tudta befejezni, de hazamegy és megpróbálja. Sokféle író kapott már Nobel-díjat, ő is kaphat.”

Mágikus realista vagy sem, feminista és/vagy gendertudatos ökofeminista vagy csak a természettel harmóniában élő, környezettudatos, egyáltalán tudatos gondolkodó? Jó vagy rossz értelemben pszichologizáló jungiánus „nőíró”, akinek életműve nem mentes a transzcendencia újragondolásától, nem mellesleg olvasható, a széles nagyközönség számára is élvezhető prózák szerzője? A konzervatív lengyel államrezont élesen bíráló baloldali gondolkodó? Olga Tokarczuk a kortárs lengyel irodalom egyik legfontosabb, mindemellett rendkívül szerethető alakja, akinek írói és magánemberi karakterét egyértelmű állásfoglalások határozzák meg, személyiségének fő jegye szilárd, konzekvens világképe. Olyan tulajdonságok ezek, amelyek a kortárs magyar irodalmi mező szereplői közül ma a kelleténél kevesebbeket jellemeznek, tanulni a legkönnyebben talán a közeliből lehet. Tokarczuk Nobel-díja nemcsak a „lengyel irodalom ünnepe”, a térség irodalmának fontos pillanata.

JEGYZETEK

[60] Michal MODRO, Noblowski odczyt Olgi Tokarczuk w kontekście współczesnych wyzwań dla ochrony zdrowia, https://www.medexpress.pl/noblowski-odczyt-olgi-tokarczuk-w-kontekscie-wspolczesnych-wyzwan-dla-ochrony-zdrowia/75808 (Utolsó letöltés: 2020. március 29.)

[61] Olga TOKARCZUK, Az Odera hatalma, ford. PÁLYI András, Kafka, 2003/9, 8-12, 8.

[62] Uo., 12.

[63] Olga TOKARCZUK, Egy hónap Skóciában, = O. T., Sok dobon játszani…, i. m., 37-49, 38.

[64] Olga TOKARCZUK, Che Guevara, ford. PÁLFALVI Lajos, Nagyvilág, 2006/6, 513-526, 526.

[65] Olga TOKARCZUK, A begunok, ford. MIHÁLYI Zsuzsa, Nagyvilág, 2007/12, 1027-1029, 1029.

[66] Olga TOKARCZUK, A sziget, = O. T., Sok dobon játszani…, i. m., 57-85, 61.

[67] TOKARCZUK, Nappali ház…, i. m 43.

[68] Anna LARENTA, Grzybnia jako metafora w twórczości Olgi Tokarczuk, Biolostockie Studia Literaturoznawce, 2018/13, 201-218, 204.

[69] TOKARCZUK, Nappali ház…, i. m., 56, 70.

[70] LARENTA, i. m., 210.

[71] WIĄCEK, i. m., 147.

[72] Carl Gustav JUNG, Az archetípusról, különös tekintettel az animafogalomra, = C. G. J., Mélységeink ösvényein: Analitikus pszichológiai tanulmányok, vál., ford., szerk. BODROG Miklós, Bp., Gondolat, 1993, 169-185, 173.

[73] Uo., 179, 181.

[74] WIĄCEK, i. m., 148.

[75] Uo., 151.

[76] Antoni ZAJĄC, Teologia wiecznego kryzysu według Tokarczuk, https://magazynkontakt.pl/teologia-wiecznego-kryzysu-wedlug-tokarczuk/ (Utolsó letöltés: 2020. március 29.)

[77] Olga TOKARCZUK, Zöld gyermekek, = O. T., Bizarr történetek…, i. m., 9-33.

[78] Uo., 17.

[79] Uo., 31.

[80] Olga TOKARCZUK, Transfugium, = O. T., Bizarr történetek…, i. m., 91-109, 95.

[81] TOKARCZUK, Nappali ház…, i. m., 204-205.   

[82] ZAJĄC, i. m.,

[83] TOKARCZUK, Nappali ház…, i. m., 306.

[84] Uo., 101.

[85] Uo., 132.

[86] Uo., 175.

[87] Uo., 122.

[88] Uo., 13.

[89] Uo., 16.

[90] Uo., 112.

[91] KOVÁCS Krisztina, „A kávédaráló ideje”, https://tiszatajonline.hu/?p=126447 (Utolsó letöltés: 2020. március 29.)