Kosztolnyik Tamás 2006-ban született Budapesten. Jelenleg a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium tanulója, a Kaleidoszkóp folyóirat szerkesztője. Minden művészeti ágat míveli, magyarán egyiket sem igazán.
Rangás
Aliscum éjhajú lánya,
Magam Szendrei Júliája,
Adyságom Lédája,
napóleon Waterlooja,
Szívem alliterálója:
Femme Fatale
Mennyi névvel illettelek már,
S ennyi tépedt képlet illett
Kapcsolatunkra immár,
Ötödik hónapja színlelt
„Barát”.
Merengő,
de merre lengő derekad
Gravitált megint felém.
Nem tanulván miként sebzett a vad,
Mint sebzett vad
Jártam csaták hadát,
Dehát a végén nem adták könnyen éjhaját.
E derék derék derég delel bennem.
Bár tulajdona most másé,
Épp egy székely ütemgyáré.
Mégis visszajár, iszik a korhadó
Kútból, mely táplálta.
Bárhogy alakuljék,
Jelenleg Ő,
Át szid Románián utakat egy rám írt álhírt,
Ám hiú,
És ezt fogva lelke rongya arany tálcán kínálkozik.
Páncélzata monokróm ében acél,
S engem ágyékkötő védelmez.
Belsősége Monroe trónon gebedgél,
Én meg átvert költőként építem legendáriumát.
Vérrel táplálkozó,
Mégis miattam román tájt átkozó
színlelt „Barátom”.
Várlak e hon talanságába,
S kiderül,
Hogy ki derülünk-e együtt…
Apák napjára
Nahát, adta már magát galád apád,
Hogy torkomon jobb horog nyom torkolljon
Utálatot tagadnád, ha tudnád!
Olykor hagyni kell, hogy úgy adódjon,
Apád baja kósza harccá fajuljon!
Kérlek téged ébredj, ne vétked éljed.
Nehogy szerelmünk fehérré fakuljon!
Érted kelek s érted reménykedek,
Szóval hagyd atyád s internáld!
Hogy műve bűnét rejtve eddig tűrte,
Mert fránya lánya mára nővé vált!
Így lelke telke búja el lett űzve.
Bár szülőd inkább nem magát okolja,
Ott anyád, ki elholtát apád okozta
Mert apád, anyád csontját törte porrá!
