Körtesi Márton versei
Antonio egyre terjeszkedik.
Folyton benyúl a zuhanykabinba,
hiába vagdosom hálóját az
ablakpárkányig naponta vissza.
Van, hogy reggel nem zuhanyzom,
és csak randira készülve látom,
megint hogyan pofátlankodik.
Ilyenkor eljátszom a gondolattal,
hogy elkapom és kitoloncolom,
mert hát hogy is néz ki már,
[…]
| Deres Kornélia 2017 őszén vette át a JAK Líraműhely vezetését. A jelenleg a budapesti Négyszoba Galériában otthont kapó kezdeményezés célja a pályakezdő alkotók segítése olyan nyitott alkalmak megteremtésével, amelyek során a résztevők közösen gondolkodhatnak versekről, szövegekről. Az elmúlt közel két év alatt több mint 100 fiatal vett részt a líraműhelyen, és közben kialakult egy visszatérő kör, egy bázis, tele tehetséges költőkkel. Olyanokkal, akiket érdemes olvasni és megismerni, még időben. 2019-től Amper Műhely néven folytatják működésünket, ennek apropóján Deres Kornélia válogatásában most örömmel ajánljuk a régóta aktív műhelytagok írásait. |
Mondd
Szórakozott mosolyában meg-megcsillan a szándék,
hogy reagáljon, mert hiszen épp valamit magyaráztál;
azt hiszi, egyet is ért, legalábbis bólint hozzá, s
együttérző hangokat ad: figyel ő! Szeme izzik,
koncentrál, sőt hipnotizálja az arcmozgásod:
forgó nyelved táncát nézi a szemfogaid közt,
és muzsikáját hallva utánadobolja a ritmust.
Dúdol a dallam alá, belehümmög a szóközeidbe,
s dalszövegedre süket füle némán várja a refrént.
Várja a kulcsát, értelméhez bármi fogódzót,
bármi segítséget, hogy felfoghassa a hangod:
torlódó szavaid rendezné gondolatokba,
de nyelvtanuk is mind összemosódik. Szétszedi inkább,
elszeparált alany-állítmányaidat fogalommá
bontva saját logikája szerint dolgozza fel ismét,
melynek, jómaga is tisztában van vele, sajnos
lényegileg túl sok köze nincs a te gesztusaidhoz.
S míg ezen elrágódott, végigmondtad a mindent,
s azt veszi észre, hogy éppen rákanyarodsz a finisre,
s tudja, hogy ő jön utánad, s tudta előbb, mit akart majd,
s eltöpreng ezen is, fene tudja, de fingja se most már.
Vállat von, belebólint s hümmög, rádmosolyog, s még
megszólalna, de mindegy is, mire eljut a hangig,
régesrég nincsen már mondandó a fejében.
A zuhanypók
Antonio egyre terjeszkedik.
Folyton benyúl a zuhanykabinba,
hiába vagdosom hálóját az
ablakpárkányig naponta vissza.
Van, hogy reggel nem zuhanyzom,
és csak randira készülve látom,
megint hogyan pofátlankodik.
Ilyenkor eljátszom a gondolattal,
hogy elkapom és kitoloncolom,
mert hát hogy is néz ki már,
aztán eszembe jut, mennyi
muslicát fogott, és inkább
csak megnyesem sokadszorra is
nyughatatlansága kifeszített nyálkaszálait.
Antonio megrebben, én meg
egy másik randira gondolok,
ahonnét a neve is származik,
s amiről egyébként nincs mit mondanom.
Elszalad, s én újra szőni kezdem
saját bolyongó fonálrendszerem,
míg másnap ismét le nem tépkedem.
 Körtesi Márton 1990-ben született Pécsett. Műszaki szakszövegíró, költő, a Litmusz Műhely irodalmi podcast műsorvezetője. |
