KÖNYVHÉT – A hely, ahol Babits elszerette Szabó Lőrinc menyasszonyát

IRODALMI TITKOK A BELVÁROSBAN

„Mindenkinek vannak titkai. Még Budapestnek is. A házak falai, az utcák kövei, a templomok tornyai, az udvarok fái régi titkokat őriznek.” A tematikus, alternatív városnéző sétákat szervező ImagineBudapest ezen jelmondata hatványozottan igaz arra az irodalmi városnéző sétára, amely a Fiatal Írók Szövetsége és az ImagineBudapest közös rendezésében, hatalmas sikerrel került megrendezésre idén, a Könyvhét ideje alatt. A program célja az volt, hogy a Józsefváros emblematikus, főleg a XX. század első felének irodalmi életéhez köthető épületeit bemutassa, mégpedig oly módon, hogy a sétálók szó szerint testközelbe kerüljenek a kor mindennapi életével.

Talán a legkiválóbb példa Karinthy esete, akinél a néha már groteszk családi történetek mellett megismerhettük a kókusz fagyi meghonosításának kalandos esetét is.

A séta a Pollack Mihály térről indult, ahol a Magyar Rádió épülete előtt képet kaphattunk Józsefváros történetéről, a rádiózás és az irodalom korai kapcsolatáról, arról, hogyan kötődtek a Nyugat irodalmi körei a városrészhez. Például Kosztolányi kapcsán, aki sajátos élményként tekintett arra a jelenségre, hogy egyedül ül egy stúdióban, mégis jelentősen több olvasójához jut el, mint egy hagyományos író-olvasó találkozón. Az anekdoták és a humoros történetek alapvetően keresztülszőtték a sétát, ezáltal a Nyugat nagyjai még közelebb kerülhettek a mai befogadóikhoz. Talán a legkiválóbb példa Karinthy esete, akinél a néha már groteszk családi történetek mellett megismerhettük a kókusz fagyi meghonosításának kalandos esetét is. Az irodalmi séta alapvető funkciója tehát az volt, hogy minden téren közelebb hozza napjaink olvasóközönségéhez a tanulmányainkból ismert irodalmi életet, bemutatva azonban a tankönyvekből kimaradt részleteket, amelyek bizonyítják, hogy ők is hús-vér emberek voltak. Humorral, mindennapi nehézségekkel, családi konfliktusokkal, néha (Mikszáth lakását és a képviselői irodaház egykori épületét nézve) irigylésre méltóan közeli munkahellyel.

Nem mellékesen a legtöbb szerelmi szálnak valahogy köze volt Szabó Lőrinchez.

Az irodalmi séta egészét az a „Nyugat-mátrixkén” aposztrofált jelenség fogta össze, amely azt bizonyította, hogy a Nyugat korában – életrajzilag legalábbis – minden mindennel összefügg. Persze nem meglepő módon ez alapvetően a szerelmi szálak összefonódását jelentette a kor irodalmi életének berkeiben. Nem mellékesen a legtöbb szerelmi szálnak valahogy köze volt Szabó Lőrinchez. Bár a séta során időben voltak „kilengések” a Nyugat első nemzedékének korából – Szendrey Júlia egykori lakhelyétől Pilinszky János gyermekkori lakásáig -, mégis ez a korszak határozta meg a program egészét. Talán egyetlen eset kivételével minden épületben pontosan lehetett tudni, hogy melyik lakásban éltek azok a személyek, akik valamilyen módon meghatározták koruk irodalmi életét.

Csak, hogy egy további példát említsek, Krúdy Gyula több helyen élt a környéken, csak éppen a róla elnevezett Krúdy Gyula utcában nem.

Jókai és Laborfalvi Róza erkélye a Bródy Sándor utca 36. első emeletén vagy Babits Mihály híres lakása a Reviczky utca 7. szám alatt – ahol Szabó Lőrinc is élt, valamint ahova egy napon becsengetett egy Tanner Ilona nevű fiatal nő – máig megvannak, és várják, hogy néha egy-egy arra járó felemelje a fejét, és megálljon egy pillanatra. Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona egykori Mária utcai lakása azonban nem ennyire feltűnően hívogatja az érdeklődőket. Egy kívülről átlagosnak tűnő, csupán néhány lakásos háztömb virágos belső udvarából nyílik az ajtó, amelyről talán néhány év múlva a szomszéd lakás előtt játszó gyerek is tudni fogja, hogy kik éltek egykor mögötte. Azonban a szentimentálisabb érzelmi hatások mellett legalább ugyanolyan meghatározó volt a séta a folyamán a humor, amely így vagy úgy végigkísérte a program egészét. Csak, hogy egy további példát említsek, Krúdy Gyula több helyen élt a környéken, csak éppen a róla elnevezett Krúdy Gyula utcában nem.

A váratlan felbukkanások még a séta résztvevőire is meglepetésként hatottak, hiszen nem lehetett tudni, Kosztolányiék mikor lépnek elő valahonnan.

A humor szempontjából külön színesítette a sétát, hogy két fiatal színész testében több helyen megelevenedett előttünk Kosztolányi és Karinthy alakja, akik fiatalkorukban egyedi utcai eladásokkal szórakoztatták az utca emberét. Azonban ahogy valószínűleg Kosztolányi és Karinthy korában, úgy ma is megütközést kelt a járókelőkben, ha két fiatal férfi hátrafelé sétálva beszélget az utcán, vagy ha éppen egy téren verekedést imitál. A váratlan felbukkanások még a séta résztvevőire is meglepetésként hatottak, hiszen nem lehetett tudni, Kosztolányiék mikor lépnek elő valahonnan. Mindazonáltal ezek a rövid performanszok arra is alkalmasak voltak, hogy azokat a környékbelieket is bevonják a Nyugat világába, akik mindeközben nem is tudtak erről.

A séta végéhez közeledve, a Mikszáth téren irodalmilag is megnyílt a mai kor szemlélődői előtt a „Nyugat-mátrix”, amikor megálltunk a Nyugat irodalmához sok szállal kötődő Esterházy Péter iskolája, a Budapesti Piarista Gimnázium előtt. Esterházy alakjával teljessé vált a kép, és láthattuk, hogy a „minden mindennel összefügg” gondolat nem csak a Nyugat korára jellemző, de a mai korra is erősen kihat. Mégpedig nem csak urbanisztikailag, hanem irodalmilag is. A Józsefváros maga is a Nyugat-hagyomány mátrixához tartozik. Egy olyan hagyományhoz, amely nem csak a tankönyvekben él, hanem a házakban is, amelyek előtt nap, mint nap elmegyünk. Ez a rendhagyó irodalmi séta pedig kiválóan alkalmas volt arra, hogy ne csak az egyszerű emléktáblákat lássuk a józsefvárosi házak falán, hanem a mögöttük rejlő életeket is; és főleg azt a hagyományt, amely a mai napig aktívan él. Figyeljük meg tehát a hagyományt a házakban, a házakat a hagyományban, de mindenekelőtt vegyük észre az élő irodalmat magunkban, az olvasókban!

Bartha Ádám