tiszatáj | 2013. június 10.

Könyv és színház: Vasárnap délután a Dugonics téren

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 9.
Vasárnap is zajlottak a könyvheti programok. A Színpadi szerzők színpadon című programsorozat adta a nap gerincét. Délután fél ötkor Balog József beszélgetett az Ünnepi Könyvhét vendégével, Závada Pál Kossuth-díjas íróval Janka estéi című kötetéről és a színházról […]

KÖNYVHETI NAPLÓ, SZEGED, JÚNIUS 9., VASÁRNAP

Vasárnap is zajlottak a könyvheti programok. A szegedi gyakorlathoz híven ez a nap volt idén a színházzal szorosan összekapcsolódó programok napja. A Színpadi szerzők színpadon című programsorozat adta a nap gerincét. Délután fél ötkor Balog József beszélgetett az Ünnepi Könyvhét vendégével, Závada Pál Kossuth-díjas íróval Janka estéi (Magvető) című kötetéről és a színházról. Závada Pál elsősorban próza és regényíró, de most drámaíróként mutatkozott be. Első színházi élménye Szegedhez kötődik, serdülőként a Szegedi Szabadtéri játékokat látogatta, gimnazista korában (’69 és ’73 közt) pedig már bérlete volt a Szegedi Nemzeti Színházban. A kötetben szereplő három színpadi műve három korábbi művéből született. Három regény három témájából három színmű. A harmadik darab a kötet címadója. A Jadviga párnája értelemszerűen az azonos című regényből merítkezik, kapcsolatot tart a regénnyel, a regény születése és a színmű létrejötte között eltelt több mint egy évtized ellenére nagyon hasonlóak. A Magyar ünnep az Idegen testünk című regénye alapján született, s csak a főbb motívumok közt fedezhető fel hasonlóság. Ugyanez a laza kapcsolat lelhető fel a Janka estéi és a Fényképész utókora című regény között, ahol a dráma a regény egyik szálának kibontása, vagy inkább az a bizonyos szál adta az inspirációt, amelyből a színművet azután ki lehetett bontani.

Balog József kérdésére válaszolva Závada Pál elmondta, hogy a színműveket alkalomra, megrendelésre írja az ember, ha lehetőséget kap rá. Igazán jó lehetőség ritkán adódik, és a darab megírása még csak az első lépés. Korántsem biztos, hogy az elkészült alkotás színpadra kerül, az pedig még ritkábban fordul elő, hogy ez úgy történik, ahogy azt a szerző elképzelte. A kötetben elsőként szereplő Jadviga párnájának színpadi változata, ahogy azt már említettem, a regény alapján született, a kötetben másodikként helyet kapó Magyar ünnepet ajánlatra írta, Alföldi megkeresésére. A Nemzeti Színház igazgatója 2008-ban, a Biblia évében a tízparancsolat mindegyikéhez szeretett volna bemutatni egy-egy előadást. A tíz színmű helyett végül csak nyolc született meg, köztük a Magyar ünnep, ami a harmadik parancsolatot dolgozza föl. A darabot végül Alföldi rendezte meg.

Ezek után Závada kifejtette, hogy mit jelent az, hogy a megvalósult előadás a legritkábban azonos az elképzeléseivel. Egyrészt sok múlik azon, hogy milyen színész alakítja az adott karaktert, valamint ami még ennél is fontosabb, hogy a rendezőnek mi a mondanivalója, milyen indíttatásból viszi színpadra a művet. Ha a rendezői elképzelés hibás, előfordul, hogy a darab megbukik. Ez előre kiszámíthatatlan. Egy ilyen közös produkciónál nagyon fontos az a szikra, ami a darab és a közönség között ott és akkor létrejön, egészen más ez, mint ha az olvasó félrevonulhat a szöveggel, az egy sokkal meghittebb, intimebb kapcsolatot feltételez, mint a színház esetében. Ahol a szerző által leírt mű csak egy ajánlás, mellyel a későbbiekben a dramaturg, a zeneszerző, a rendező dolgozik, de sok esetben nagyon eltérő is lehet a szerzői és a színpadra vitt, rendezői változat. Alföldivel és a munkatársaival a szerzőnek jó tapasztalatai voltak, mert végig érezhető volt az egymásra és a darabra hangoltság, amikor jobb volt nem is hozzászólni, észrevételeket tenni, mert a legtöbb változtatásnak helye lett a koncepcióban, amely végül a szerző elképzelésit is felülmúlta. Ennek talán a legszembeötlőbb példája a Kar megjelenítése volt, ami önmagában nehéz feladatnak tűnt, hiszen a tizenkettesekben írt, rímtelen szöveg nem adta magát könnyen. A Magyar ünnep zenés darab. – “Félig-meddig opera volt.” – mondta Závada, majd Balog kérdésére kitért a Kar szerepére a darabjaiban. A Magyar ünnepnél hivatásos kórus szerepelt, melyet zenekar kísért. A kar segítségével olyan komplex dolgokat is ki lehetett fejezni, amik a színpadon nehezen követhetővé is tehetik a cselekményt. Závada a regényeiben alkalmazta először a Kart, amely szerinte azért szükséges, hogy beavasson a darabba/műbe úgy, hogy közben mégis távolságot tartson. Fontos, hogy a megszólalók ne legyenek a történet részesei, a szereplői, hanem inkább egyfajta külső szemlélők. A Kar tanúkból, mellékszereplőkből áll, többes szám első személyben beszél. Mesterségesen teremti meg a “beavatást”. A Karral szemben az elbeszélő feladata, hogy a többes szám első személyben elmondottakat összefűzze. Ő az, aki irányítja a Kart, amely más szemszögből mutatja meg a darabot. Játék, s irónia jellemzi, közelebb hoz, reflexióra ad lehetőséget.

Ezután a többi darab fogadtatásáról esett szó. A Jadviga párnáját először az Új Színházban akarták bemutatni, de az igazgatóváltás és az átszervezés miatt végül szerződést bontottak, s nem mutatták be. Az Új Színház helyett magánprodukcióként került színpadra, Orlai Tibor, mint magánszemély döntött úgy, hogy színpadra állítja. Hargitai István rendezte meg. Ezt mind a mai napig játsszák. A Janka estéit még csak egy felolvasóest alkalmával mutatták be, szintén zenés darab lett, Keresztes Tamás zenésítette meg a Kart. Arra a kérdésre, hogy befolyásolhatta-e negatívan a színdarabírói karrierjét az, hogy a Nemzetiben futott a darabja, nemmel válaszolt. Hiszen nem a Nemzeti Színházban mutatták be először műveit, korábban dolgozott már az Új Színházzal, a József Attila Színházzal, s vidéken is (Szolnokon, Tatabányán). A terveiről annyit mondott el, hogy izgatja még a színház, szívesen dolgozna máskor is színházban, ajánlatokra vár, mint ahogy Alfölditől is kapott ajánlatot. Elkészített egy Móricz-adaptációt, reméli, hogy egyszer bemutatják.

Ezen kívül meg sem várva Balog kérdését, elmondta, hogy jelenleg dolgozik a legújabb regényén, amit be kell fejeznie év végére, hogy tavasszal megjelenhessen. A regény egy XX. századi történelmi mű lesz. Különlegessége, hogy a könyvben fotók lesznek, régi képek, tótkomlósi képek.

Káldy Sára

[nggallery id=166]