Tiszatájonline | 2020. április 15.

Konrád György: A történtekből a bűn megkölthető

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

Konrád György frissen megjelent kötetéből bővebb válogatást is olvashatnak a Tiszatáj áprilisi számában az issuu.com-on.

Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.

Konrád György frissen megjelent kötetéből bővebb válogatást is olvashatnak a Tiszatáj áprilisi számában az issuu.com-on.

Nem minden kajánság nélkül megállapíthatom, hogy a demokratikus rendszerváltás is a politikai amnézia egyik fázisa. Általában tehát el kell felejteni azt, aki és ami a jelenlegi rezsim önérzetét, hiúságát zavarja. Ha a könyvek olcsóságát emlegetjük a ’89 előtti időkből, elkomorodnak az arcok, vagy azt, hogy a gyári munkások is nyaralni jöhettek a családjukkal oda, ahol ma leginkább csak nyugati külföldiek tudják megfizetni az árakat. Van, amire nem praktikus az emlékezés, egy író ilyesmit még csak-csak megengedhet magának, ez azonban csupán individuális rigolya, de már nem válhat zsurnalisztikus közhellyé. Rossz időkben a jó memória szerencsétlen adottság, praktikusabb az üres agy, legjobb nem emlékezni semmire. Ezt különösképpen tudják azok, akiket kihallgatnak, abból nem lehet baj, amire nem emlékezel, hiszen minden felidézett személy vagy adat vád lehet ellened. A klasszikus diktatúra idején a letartóztatottat felszólították, hogy írjon részletes önéletrajzi vallomást, semmit se hallgasson el, minden részletnek döntő fontossága lehet, saját érdekében írjon meg mindent a fogoly. Mikor az államvédelem irodalmárai kézhez kapták a részletes önéletrajzot, gyerekjáték volt egyes mozzanatokat úgy összehozni egymással, hogy azokból egy másik, ördögi história bontakozhasson ki, amely híven ábrázolja az elvetemült ellenségek összeesküvését. A forgatókönyvírók kedvtelve kombináltak össze elemeket, találkozásokból szervezkedést konstruáltak, és az alkotómunkájukért büszkén elfogadták a megérdemelt honoráriumot. Ma sem olyan nehéz valós elemeket egy prekoncepcióba úgy beleilleszteni, hogy az elbeszélés a szóban forgó személyt gyűlöletes színben tüntesse fel. Ha valamilyen politikai érdek indíttatására be kell sározni, ha meg kell rágalmazni valakit, akkor ez a gyakorlat ma is folytatható, különösebb ész sem kell hozzá, csak egy kis rosszindulat és érvényesülési vágy. Emlékszem az irányított felejtés korszakára, voltak preferált és voltak diszkriminált századok, áramlatok, szerzők, könyvek. Ez volt a központosító, egységesítő, hierarchiát teremtő modernitás. Valószínűleg sokat kellett felejteni ahhoz, hogy továbbhaladjunk. Az, hogy mit mondunk el, egyszersmind döntés arról, hogy mit hallgatunk el. Elfelejtjük a megszégyenítő, kellemetlen emlékeket, a továbbhaladás igényli a felejtést. Aki nem felejt, leragad. Ha az elmét magánál tartja az emlék, az esemény képe: ez fixáció, rögeszme, betegség. Aki nem tud felejteni egy veszteséget, aki nem tudja a gyászt abbahagyni, az belerokkan, az itt megáll. Ha például a magyarok 1956 után, egy vesztes kísérlet után hanyatt vágják magukat, és nem gyakorolják a túlélő képességüket, ha lemondanak az újrakezdés lehetőségéről, akkor nem volt értelme a kísérletnek, amely éppenséggel az életerő megnyilvánulása volt. A fájdalmas emléket azonban nem eltemetni kell, hanem a maga helyén megőrizni.

(Részletek Konrád György Ásatás című regényfolyamának harmadik, Sétabot című kötetéből, mely a Magvető Kiadónál jelent meg 2020 áprilisában.)

Tovább >>>