Információterroristák
hommage á william s. burroughs „Ahhoz, hogy túléljük az élet külső és belső csapásait, egyéni mitológiát kell teremtenünk.” Szakállas Zsolt
a rikkancsfiúval kezdtük: elkaptuk a sarkon és
egy műtőasztalhoz kötöztük – kicsit összegabalyítottuk a
drótokat a fejében hogy ezentúl keveredjenek az
információk a koponyáján belül – nap nap után állt utána a sarkon és
a járókelők nyakába zúdította az összekutyult híreket
akikben nőttön-nőtt a bizonytalanság
a fiú nem sokáig húzta: fekszik most is az ágyban szürke
bőrére gyűlnek már a legyek s lavórba okádja a tegnapi álhíreket
persze minden háború áldozatokkal jár
és ez csupán a kezdet volt
*
index.hu külföldi rovat:
kamerunba menjetek
autóra dőlő fához nigériába – oda ahol történik valami
az étterembe ahol a
török nők nixonhoz hasonlítanak ezen a héten és a gyros fölött elmesélik
különbejáratú watergate ügyüket
fuss! – csak ennyit mondanak majd az iskolák irányába tüzelnek
kamerunba menjetek
halott iskolás fiúkhoz nigériába vagy tunéziába ahol
rendőrök verték szét a pornográfiát fekete műfaszokkal
halálos hőlégballon-karambol néhány értékes vonóval
talán már nem is rossz irányba indult el mexikó a parkolóból
a külügy sora rázta meg meg amerikát
ahol melegjogi zsidóknak zúzták be a hegedűjét de a muzsikát
még mindig hallani ahogy
*
az információterroristák szerkesztőségről szerkesztőségre szállnak ollószárnyaikkal
nyisz nyisz nem hiszünk már az újságoknak sem a tévének – új híreket gyártunk ami
kiegészíti egyéni mitológiánkat – a hazugságok variációjából kisülhet még az
igazság – mondjuk de már nem értjük egymás szavait sem – háborús felvételeket
vágunk a királyi esküvő képkockái közé – faszokat és pinát az elnök évértékelő
beszédébe amit már amúgy is egy tamponreklám szinkronizál
hírfelolvasók kikacsintásait vetítjük az égre szétvagdosott nyelvük húscsomóit
cérnával varrjuk egymáshoz – mi az igazságra vágyunk és nem érdekel minket
az igazság
*
index.hu külföldi rovat:
31 embert ölt meg
egy halott nigériában
legalább 21 embert észak-koreában – fuss! – az amerikai merénylet kidőlő fa
de ha senki sincs ott hogy hallja megtörténti-e?
még az áldozat sem volt ott még a merénylő sem
mégis megtörtént (ne felejtsük el megtáviratozni az elnöknek
hogy tudjon a fejébe lőtt lyukakról
az információ a legnagyobb kincs a mai világban
van aki súlyos összegeket költ önismereti tanfolyamokra
csak hogy megtudja rég halott)
a japán-tenger drogblogger – kokainnal és bibliával megpakolt
halászhajókról pletykál – második világháborús rakétakúpot feltolt tintahalakról
és a tengerbe folyt hajórakományról – betépett vallásos halakról – máshol
elloptak egy nagy jelentőségű kisvárost
a libanoni szülők szerint a pornónak nincs helye az étteremben
fedő alatt pedig minden megfér még a leszopott póni is – kamerunba menjetek
jóllakott legyekhez afrikába
ahol a cia ügynökök átveszik az oktatást és nehéz puskákat adnak
a néger kisfiúk kezébe akiknek karjai maguk is csak puskacső vastagságúak
a porba hullnak tenyereik és kilövik isten szemét a velőjükkel
elhagyott raktárházak tetejéről belelőnek a nővérkék seggébe akik
a sérült hegedűket fáslizzák
*
vírusokat gyártunk amely összekutyulja a szavakat az online portálok cikkeiben
és véletlenszerű visszajátszásokkal megzavarja a telefonbeszélgetéseket
ezután jöhet a biológiai hadviselés: a betegség már embereket fertőz meg
akik képtelenek leírni később kiejteni egy mondatot anélkül hogy más
mondatok szavai ne keverednének mondandójukba – napjaink már megélt napjaink
véletlen vágatai – életünk előző életeink véletlen vágata
robot-rikkancs fiúk járnak összecsavart újsághoz hasonló lézerfegyverekkel és
megsütik a médiamágnásokat
minden háború áldozatokkal jár – minden jár – háború minden – minden háború jár
*
index.hu külföldi rovat:
1. hír:
Nem látott. Semmi sem igaz abból. Tripoli tetején a nagykövet szerint információ-mesterlövészek lőttek a tüntetőkre.
2. hír:
A valaha volt Berlinben egy Hitler-kiállítás. 150 ezer látogatót festettek valami aprócska vászonra. Az árja égen Nap helyett most Miki egér ragyog.
3. hír:
Vietnam.
4. hír:
Megölték a múlt hét végén a közép-ázsiai térségben illetékes szomáliai kalózokat. A CNN-re hivatkozva két amerikai házaspár vallási tűzharcot robbantott ki. A középső parancsnokságon lézengő kalózok közül ketten életüket vesztették egy jachton.
De mi is történt valójában?
Vietnamban a Nap helyett most a CNN ragyog; 150 ezer kalóz a kis-ázsiai térségben a tüntetőkre lő; Hitler az életét veszti egy jachton; Tripoli tetejére egy amerikai
házaspárt festenek.
*
figyelem terrorveszély! felszólítjuk az olvasókat hogy haladéktalanul
hagyják el a vers területét – nincs itt semmi látnivaló semmi
látnivaló nincs már
ülünk némán szemünkben hangyafoci sistereg és összefüggéstelenül motyogunk
körömnyi újságkihordó fiú érkezik – kézbesíteni próbálja terveinket
néhányan már a lelkiismeretükre is előfizettek
újra és újra a retinánknak repül
majd fáradtan esik a hátára
Múzsaparizer
fáradt denevérek csüngnek mondataimon
ha egyszer kimondanám őket szétrebbennének így hát csöndben maradok
(gondozatlan vallomásnak ne nézd a rángógörcsét)
még elkapnák őket a múzsák és kitépnék bőreres szárnyukat
– itt vagy hát rég elhagyott szűzhártyám! – rebegnék majd lehorzsolt térdükön kúsznának vissza
homlok-odvamba – gyerekrajzok ákombákomja kócos fekete hajuk
felisszák őket a szomjas ceruzák
arcuk pedig végül egy vödör tintába fullad
(a költők vizeletmintája ez, amiből kimutatják, fogyasztott-e írás előtt múzsát avagy sem)
Kedves vásárlóink, ez egy kihagyhatatlan akció!
Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a kortárs versek ma feleannyi ráfordított figyelemmel is átélhetőek, a kultur-üdvözülés garantált, a költők zsebébe hajított pénzérmék csillagokká változnak az égen, a húspultban fekvő felfújható gumimúzsák pedig sohasem olvadnak ki, látnokzsályával a szájukban egy szebb jövőre várnak
a fagyasztott pizzák társaságában.
De vajon ki hoz csini szuvenírt a másvilágról?
ne féljetek kaptok majd ti is valami szaros kenőcsöt
amitől behegged a szátok – szavaitok az elefánt befelé nőtt szőrszálai lesznek
egy zátonyról fantáziáló kielégítetlen hajó horgonyhordaléka
hajítsd hát ki az üvegből készült vasmacskát és térdepelj szilánkokon
ahogy mások térdepelnek folyton a gondolataikon ahogy a rémálmaidon térdepelsz te is éjjel
ahogy szavaidra térdepelteted néha a hallgatóságot
Hölgyem, csak nem veszítette el a kontaktlencséjét? (a könnyek a szemben most gyapotszedő kísértetek)
Nem azért írom, hogy felizgassalak, de a szavakban nincs vitamin.
Kicsit olyan ez, mintha szájból szájba lélegeztetnénk magunkat, vagy amikor a múzsák szelektív kukájában turkálsz. A szokásos feleslegesség – száradt virágokat termő vázák. A szexbabák öntőformái sohasem álmodnak nemiszervekről (na most aztán irigykedsz – előbb-utóbb mindenkinek eszébe jut, milyen lenne, ha egy kis ideig nem érdekelné a baszás).
Recept múzsára (részlet):
Az első lépés a végbélnyílástól indított metszés, mellyel a hasat felvágjuk. Lehetőleg vigyázni kell arra, hogy a kés ne fusson túl mélyen, mert akkor a belső szerveket, beleket, gyomrot is felvágja, és kifolyik annak tartalma.
A belek kifordítása következik.
A húst a gerincig metszve jutunk el a filézésig.
Azt mondják, hogy a múzsáknak nincs is szíve, csupán egy rulettkerék pörög
megállíthatatlanul a mellkasukban.
– Tegyék meg tétjeiket! – kiabálnak, és megolvadnak körülöttük a város fölött
átrepülő kaszinó falai – sírva integetnek utánuk a járókelők.
Recept járókelőre (részlet):
aki jó ideje lakik városban már megtanulta hogy
a járókelők megpucolása körültekintést igényel: amikor épp a zebránál ácsorog
és nem figyel
kaparjuk le a pikkelyt
a hátáról és az oldaláról mossuk meg töröljük meg papírtörlővel hogy
ne csússzon
éles, hegyes késre és vágódeszkára lesz szükségünk
bal kezünkkel fogjuk meg a fejét majd vágjunk be keresztbe a hasi oldalon a feje alatt
aztán onnét vágjuk fel hosszában a hasát egészen végig a végbélnyílásig
vigyázzunk, hogy a kés ne hatoljon túl mélyre
mert felvágja a beleket, és az epehólyagot amely a városlakók esetében mindig
kétszer akkora mint vidéki társainál
minél nagyobb a város amiben a járókelő lakik annál nagyobb benne az epehólyag
(ezt már megtanultuk)
ha bővíteni akarjuk a várost először mindig a városlakók epehólyagját kell növeszteni
(ezt már megtanultuk)
hiába – sokféleség vagyunk a sötétségben – a darabkák zokogása véletlenszerű
———————————————————————————————–
rendes, tiszta bolygó ez, kérem, az ember békeszerződéssel a kezében születik,
és hazugság, hogy itt mindenki egymás aggály-szarában hentereg
ezek itt nem infúziós állványok, hanem fák, és attól, hogy nem száradt még meg
rajta a festék, lehet szép a kilátás
ahogy a fény visszakönyörgi magát a csillárba, ahogy a reklámplakátok meggyőzik ma önmagukat egy kihagyhatatlan ajánlatról,
úgy dőlünk majd neki a homlokban hordott indigópapírnak, s talán megjelenik
lenyomatunk kinn, kinn, a koponyán kívül
– ahol mindig is élni akartunk,
távol befolyásunktól
Retúrjegyet venni örök optimizmus.
Felszállás előtt természetesen ellenőrizni fogjuk a testpoggyászaikat.
A koponyák átjáróházai újfent szemetesek. Én mondom, ne turkálj sokat ebben a mocsokban, mert halálra fagyott múzsákra lelsz a hulladékgalacsinok alján – hiába is takaróztak a hozzájuk írt versekkel, a szavak senkit sem melegítenek.
(A műkönnyeket pedig senki ne tekintse a sajátjának.)
Jól van, gyászindulók, sosem volt még ilyen vidám az élet – Még néhány tubus-mosoly, majd lassan kihűlünk mi is a folyosón és nem dorombolnak többé nekünk
a súgólyukak.
Lesz itt minden, ami szemnek és szájnak régen sem volt ingere: randevú a tükörképpel, amire végül csak az egyik fél megy el – az önsajnálat és a leküzdhetetlen vágy művészinek hazudott sorvasztó gammasugárzása – szívküldi karma-kikönyöklés és fertőző verskócokat kimutató röntgenfelvételek. Persze az efféle
útlevélfotóval max a sarokig lehet jutni, ahol a múzsák letört mellbimbóikat a tárba dugva őrült lövöldözésbe kezdenek.
építőkockák növekednek bennem azt mondják tumorok de szerintem csak Isten játszik
szép tornyot épít bennem felmászok rajta és egyetlen nyelvvé gereblyézem mind
a szavakat
amikor lejövök már senki sem fog érteni
egyedül a denevérek
Az idióták szoláriumában
olykor előmászom a falrepedésből és arra kérlek titeket nyaljátok a potrohom nincs ugyan vitamin a kitinben de talán dobog mögötte egy szív ami olyan mint egy pitypang ha elfújod sok kicsi emberi szívre esik szét ami talán átrepül a drótkerítésen bele valami napfénybe ahol mindenki egyenlően vak és hülye sütkérezik a picsa nagy melegben pezseg az erjedésben jól bezabál a saját morzsáiból ez az idióták szoláriuma ide vágyok ahol folyton csak napozok és hágok míg részecskéimre nem esek szét amit elsodor a napszél (önmagaddal fertőzöd a planétát ez az igazi chemtrail) még hadd mondjam el, hogy túl sok a látvány ezen a planétán és belefulladok a saját csarnokvizembe talán azt hiszed szép akarok lenni de már csak azért fésülöm a hajam hátha kikaparom végre az agyat a koponyámból icipici darabokban hogy ne károgjon többé abban a sötét odúban efféle barlangokat hordok a fejemben évente 0,2 mm-t nőnek odabenn a gondolatok a legjobb esetben is mi lesz belőlük? oszlopok amik a saját utamat állják de ne érj hozzájuk kérlek mert nem nőnek tovább hadd növesszem békében tovább a saját belső cellám ennyi a kérésem álmomban szerelmes voltam és kikortyoltam a tüzet a parázsból dideregve ébredtem fel hűtött a saját húsom igen igen van még közös metszetem a valósággal láttam: egy száraz kórókkal teli udvar egy táblával amin az áll ne lépj a fűre remélem valaki jól letapossa mármint a táblát meggyújtott víz nézem a szívem ragyogni a gyászban az éjjelek síkhalmaza a saját asztalról lesepert forgácsom vagyok, egy vidám tinédzser csigaháza, hát áldja meg az isten azt a munkáskezet, ami végleg elkoptatott meztelenül, higanytestben hirtelen fel is jött a torkomon egy vers de visszanyeltem elmentek mások elmész majd te is mindjárt elmegyek én is vakító orgazmus-halálban mert így vakuz a kaszás már azt hitted az élet valami wellness thai masszázs ami kezdetben fáj de túléled mert jók a masszírozó csaj csöcsei még hadd mondjam el, hogy túl sok a látvány ezen a planétán én csak így kertészkedem egy kóróval teli udvar körül kerítést nevelek évente 0,2 mm-t nőnek ezek a rácsok szóval van időm klausztrofóbiássá válni ha egy tanácsom lehetne ennyi lenne: becsüld meg a teret mert amíg van tér van mibe zuhanni
